Uniós klíma-erőfeszítések

Akadálytalanul hajtottak be járműveikkel az EU-csúcsnak otthont adó brüsszeli Justus Lipsius épület belső díszudvarára a Greenpeace környezetvédő szervezet sötét öltönyös aktivistái – a Matti Vanhanen kormányfő vezette finn delegáció autókonvojára tapadva –, és a megzavarodott biztonsági őrök orra előtt még arra is volt idejük, hogy meglengessék a koppenhágai klímacsúcs megmentését sürgető plakátjaikat. Az incidens is jelezte, a lisszaboni szerződés december 1-jei hatálybalépését követő első EU-csúcs fő tétje nem az unió 2020-ig szóló új versenyképességi és növekedési stratégiájának vagy a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzését célzó stockholmi programnak a megvitatása volt. Hanem az, hogy kézzelfogható kötelezettségvállalásokkal kimozdítsa a holtpontról a Koppenhágában folyó klímatárgyalásokat.

Az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács (ET) ülésének legfontosabb eredménye, hogy évi 2,4 milliárd eurós úgynevezett korai támogatást helyezett kilátásba a legkevésbé fejlett országok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának előmozdítására 2010–2012 között, vagyis még a remélt új klímamegállapodás életbelépése előtt. Az egység kedvéért valamennyi tagállam – néhány tízezer euró erejéig még a pénzügyi válság által legsúlyosabban érintett Lettország is – a zsebébe nyúlt. A svéd elnökség a csütörtökről péntekre virradó egész éjjel alkudozott a vonakodó tagállamokkal, majd a rájuk nehezedő nyomást Nicolas Sarkozy francia elnök és Gordon Brown brit kormányfő fokozta azzal, hogy meglepetésszerű közös sajtóértekezleten bejelentették, Nagy-Britannia és Franciaország is hajlandó évente több mint 400 millió eurót bedobni a kalapba.

A szorult költségvetési helyzetben lévő magyar kormány is felajánlott 6 millió eurót – közölte brüsszeli sajtóértekezletén Bajnai Gordon miniszterelnök. Szerinte az összeg jelképes mivolta ellenére „mindenki értékelte”, hogy Magyarország is szolidáris, és kiveszi a részét a közös uniós vállalásból, amelynek egyébként legalább két szépséghibája van. A zöld szervezetek és az érintett fejlődő országok eleve kevesellték, és úgy tűnik, a kormányok a korai támogatásra szánt pénzek nagyjából felét a már korábban is nemzetközi fejlesztésre szánt források átcsoportosításával teremtik elő. Sokakban csalódást keltett az EU-csúcs azért is, mert változatlanul csak feltételesen erősítették meg, hogy a huszonhetek az 1990-es szinthez képest 2020-ra készek akár 30 százalékkal is csökkenteni károsanyag-kibocsátásukat.

A hivatalos napirend mellett az országa drámai államháztartási helyzetéről Jorgosz Papandreu görög miniszterelnök beszámolóját is meghallgató EU-csúcson a 2004-es bővítés óta először nem voltak jelen a tagállamok külügyminiszterei. A lisszaboni szerződés szerint ugyanis az intézmény rangjára emelt ET ülésein csak a 27 állam- és kormányfő, az ET és az Európai Bizottság elnöke, valamint az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője vesz részt. A változást diplomaták azzal érzékeltették, hogy korábban a delegációk akkora asztal körül ültek, hogy jószerével csak az előttük lévő képernyőn láthatták egymást. Most viszont – Bajnai megfogalmazása szerint – klubszerű légkörben érdemi beszélgetés folyt. Egyebek közt arról, hogy 2010-ben tovább romlik a foglalkoztatás, ezért még nem szabad elkezdeni az állami keresletnövelő intézkedések visszavonását, a költségvetési konszolidációt azonban nem lehet 2011-nél tovább halogatni.

Az ET üléséről egyelőre hiányzott annak elnöke, a november végén megválasztott belga Herman Van Rompuy, aki csak a csütörtök esti vacsorán kapott lehetőséget, hogy vázolja a testület működésére vonatkozó elképzeléseit. Az ET korábbi döntése értelmében a lisszaboni szerződés életbelépésének időpontjától függetlenül Svédország még a nizzai játékszabályok szerint viheti végig a féléves elnökségét. Így – mintegy a svéd elnökség közmegelégedést kiváltó precizitásának és hatékonyságának jutalmaként – Fredrik Reinfeldt kormányfő celebrálhatta az intézményi szempontból korszakzáró EU-csúcsot.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL