Vojislav Seselj Szarajevóban született 1954-ben. Bosznia és Hercegovina jelenlegi fővárosában végezte el iskoláit, 1976-ban szerzett diplomát a jogi egyetemen. 1979-ben doktorált, disszertációjának címe: A militarizmus és a fasizmus politikai lényege. Kommunistaellenes és nacionalista nézetei, valamint személyes ellentétek okán 1984-ben „a társadalmi berendezkedés ellenforradalmi veszélyeztetése” miatt nyolc év börtönre ítélték, büntetését később két évre mérsékelték. Seselj élete szabadulása után sem volt mentes a konfliktusoktól, a hatalomnak egyik szemét mindig rajta kellett tartania, kivéve, amikor ő maga volt a hatalom.

Jugoszlávia alámerül, Seselj felemelkedik

A 90-es években, az egységes délszláv állam felbomlása után, Seselj felbujtó és uszító tevékenysége egyre intenzívebbé vált. Már 1990-ben azt követelte, hogy „a szerbek legnagyobb ellenségének”, Josip Broz Tito egykori jugoszláv vezető földi maradványait távolítsák el Belgrádból, az úgynevezett Virágházból, ahová őt halála után temették. 1991 májusában aztán a hivatalosan nem létező szerb csetnikmozgalom tagjaival közösen, a szocializmusban kegyhellyé vált épület elé demonstrációt szervezett, amelyre a tüntetők karókat hoztak magukkal, hogy a “diktátor szívét azokkal döfjék át”.

Az autodidakta csetnikvezér 1990-ben még csupán ötödikként végzett a szerb elnöki posztért folyó harcban, ám néhány év elteltével a szerb politika meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. Pártja, az 1991-ben alapított Szerb Radikális Párt önkéntesek toborzásával és harctérre küldésével aktív szerepet vállalt a délszláv háborúban, Seselj pedig uszító kijelentéseivel, botrányos médiaszerepléseivel maga is nagyban hozzájárult a szerb nacionalizmus erősödéséhez. Álma egy nagy Szerbia volt, amely Macedónia, Montenegró, Bosznia és Hercegovina, valamint Horvátország nagy részét is magába foglalta volna. 

Az interneten ma is megtalálhatók azok a felvételek, amelyeken az látható, amint Vojislav Seselj körbejárja a szerb állásokat, amelyeken a horvátok kiirtására buzdít vagy éppen előveszi pisztolyát a tévéstúdióban. A radikálisok vezérétől a tettlegesség és a terrorizmussal rokon vonásokat mutató nyomásgyakorlás sem állt távol, amíg a szerb közélet aktív szereplője volt.

Seselj szállóigévé vált mondatai a mai napig kísértenek a szerb közbeszédben. A radikális veszéllyel riogató politikusok gyakran emlékeztetik az embereket a „rozsdás cipőkanalak idejére”, ezzel utalva Seselj elhíresült kijelentésére, amelyben azzal dicsekedett a televízióban, hogy emberei új módszerrel, rozsdás cipőkanalakkal ölik a horvátokat, hogy később ne lehessen megállapítani, a vérmérgezésbe, vagy a sebeikbe haltak bele.

Karrierjének csúcsán Seselj Zimony városának polgármestere lett, sőt első választási fiaskója után hét évvel kis híján szerb elnökké választották 1997-ben. Polgármesterként sokat tett azért, hogy zimonyiak soha ne felejtsék el őt és uralmát. Azokat, akiknek nem tetszett ingatlanspekulációkkal tarkított városrombolása, az engedély nélküli építkezések és kegyeltjeinek basáskodása, módszerekben nem válogatva igyekezett megfélemlíteni. A városi lapban árulóknak, usztasa kémeknek nevezték ellenfeleit, az úgynevezett Független Polgárok Szövetségének székházára pedig ismeretlenek gránátot dobtak.

A banánhéj   

Egy alkalommal Seselj Zimony városának polgármestereként kilakoltatott önkormányzati lakásából egy családot, amíg azok nyaraltak. Kiderült ugyanis, hogy a családtagoknak a szerb mellett horvát útlevele is van, ez pedig elegendő indok volt arra, hogy megfosszák őket attól a lakástól, amelyben generációk óta éltek.

“Ez a gyerek nem fog szerb gyerekekkel egy óvodába járni” - mondta a Barbalics család legkisebb tagjára utalva Vojislav Seselj a család ügyvédjével folytatott heves televíziós vitában. Miután  Seselj néhai édesapját szidalmazta a stúdióban, Barovics ügyvéd nem bírta tovább cérnával, és leöntötte egy pohár vízzel a politikust, aki azonnal megígérte neki, hogy megbánja, amit tett. A vita után Seselj testőrével verette meg vitapartnerét, később pedig cinikusan azt nyilatkozta, hogy az ügyvéd egy banánhéjon csúszott el.  

A Szerb Radikális Párt a 90-es években hol konstruktív ellenzékként, hol valódi ellenzékként kapott csak szerepet a szerb törvényhozásban, mígnem az évtized végén a radikálisok bekerültek a kormányba. Elnyomó, mindent ellenőrzés alatt tartó politikájuknak a NATO-légicsapások és az azt követő, súlyos 2000-es választási vereség vetett véget. 2003-ban a párt vezetőjét, Vojislav Seseljt a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló törvényszék emberiség elleni bűnökkel vádolta meg, valamint azzal, hogy „beszédeivel és nyilatkozataival bűncselekmények elkövetésére ösztönzött”.

Seselj önszántából ment Hágába és szilárd meggyőződése, hogy a bíróság nem tud fogást találni rajta. A rácsok mögül távirányítással vezérli pártját, amelynek továbbra is elnöke. Távollétében a radikálisok vitorláit igencsak megtépázták a politikai viharok, képviselőik egy része új frakciót és pártot alakított az egykori frontemberek, Alekszandar Vucsics és Tomiszlav Nikolics vezetésével. A Szerb Haladó Párt nevet viselő formáció pedig népszerűségében hamarosan túlszárnyalta a radikálisokat. Mára a Szerb Haladó Párt a Borisz Tadics vezette Demokrata Párt legfőbb ellenfele, a tavalyi adatok szerint népszerűségük közel azonos, csupán néhány százalék választja el őket egymástól. Vojislav Seselj pártja viszont mélyrepülésben van, már az is kérdésként merül fel velük kapcsolatban, hogy átlépik-e a oarlamenti küszöböt a közelgő választásokon. A radikálisok maradéka éppen ezért nagyon várja vissza vezetőjét Hágából, akitől azt remélik, karizmájával fel tudja emelni a pártot.

Az utóbbi időben egyre többször kerül szóba Szerbiában, hogy Seselj hamarosan hazatérhet. A radikálisok megbízott vezetője, Dragan Todorovics a Vecsernye Novoszti című belgrádi napilapnak adott nyilatkozataiban úgy fogalmazott: biztos abban, hogy Seselj legkésőbb 2010 őszén hazatér, és bekapcsolódik a politikába.

“A perben megmutatkozott, hogy egyetlen bizonyíték sincs ellene. Nem ítélhetik el. Egészen biztos vagyok benne, hogy legyőzi a Nemzetközi Törvényszéket. Hágai győzelme új erőt önt majd belénk. Biztos vagyok benne, hogy végre felébrednek azok a jelenleg passzív szavazóink, akik Seselj visszatérésére várnak. De nem csak a mi pártunknak jelent majd sokat Seselj visszatérése, hanem Szerbiának is, hiszen együtt kell elérnünk, hogy hazánk ne szoruljon rá mások segítségére. Ezt a felzárkózást pedig egyedül Seselj képes véghez vinni, aki a mi Putyinunk lesz” – fogalmazott Todorovics, vezérét Mandelához hasonlítva.

Seselj márciusban felmentését kéri Hágában

Vojislav Seselj február 2-án jelentette be a Nemzetközi Törvényszéken, hogy miután a vád összes tanújának vallomását meghallgatták, március végén felmentését fogja kérni, mert a vádirat alapján nem bizonyították bűnösségét – adta hírül kedden a szerb Beta hírügynökség.  

“Kérelmem előkészítéséhez csak két-három napra lesz szükségem, nem fogjuk vesztegetni az időnket. Az ügyészség semmit sem bizonyított be a vádjaiból” – idézi Seseljt a Beta. A tárgyalásnak, és az ellene folyó eljárásnak még nincs vége, és arra talán senki sem fogadna nagyobb összeggel, hogy Seseljt felmentik, de akárhogy is dönt a bíróság, nagy az esély arra, hogy a botcsinálta csetnikvezér hamarosan hazatérhet. Ha el is ítélik, annyi biztos, hogy büntetéséből hét évet már le is ült.

Borítóképünkön Vojislav Seselj szerb szélsőséges nacionalista politikus, a szerbiai radikális párt vezetője az AFP interjúján Belgrádban 2018. március 29-én. / fotó: AFP / Andrej Isakovic