Még a kezdeményezést teljes mellszélességgel vállaló Németországot is meglepte, hogy akár már decemberre végleges formát ölthet, hogyan is néz ki az eurózónát és ezzel az egész európai gazdaságot a jövőbeli válságoktól megóvni hivatott végleges krízisalap. A németek - mint az Európai Unió legnagyobb nettó befizetői - által vezetett kezdeményezés lényege, hogy a jelenlegi 440 milliárd eurós, a görög gazdasági válság miatt sebtében összerakott ideiglenes európai krízisalapot 2013-tól állandó pénzügyi védőmechanizmus válthassa fel.

A csúcsot megelőző napokban zajló nyilatkozatháborúv dacára a Huszonhetek kormányfői csütörtök éjjel egységesen felsorakoztak a “korlátozott” alapszerződés-módosítás mögött.

A közös gazdasági kormányzás reformjának elfogadása a csúcson mérsékelt figyelmet kapott a krízismechanizmussal kapcsolatos találgatások mellett. Ennek ellenére Herman van Rompuy tanácsi elnök az ülés után tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta, a makrogazdasági koordinációnak, a szigorúbb stabilitási és növekedési paktumnak és a korábban életbe léptethető pénzügyi szankcióknak köszönhetően a jövőben máris hatékonyabb fellépésre lesz képes Európa, s különösen az eurózóna országai.

Rompuy szerint a válság leküzdése kapcsán kialakult közös akarat adta pillanatot megragadva a kormányfők továbbmentek, egy hatékony és erős védőmechanizmus részleteinek kidolgozásával bízva meg az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot. “Hogy miért van szükség az állandó válságalapra a mostani reformok elfogadása után? Mert a politikában és a gazdaságban soha nem zárhatóak ki a meglepetések, legyen bármilyen hatékony egy rendszer” - jelentette ki Rompuy.

Arról, hogy a magánszektor, illetve a Nemzetközi Valutaalap részvétele felmerül-e az alap létrehozása kapcsán - csak a következő időkben folytatandó egyeztetések és tervezés során adható válasz - tette hozzá az Európai Tanács soros elnöke. Hasonlóképp a laza költségvetési politikát folytató tagállamok tanácsi szavazati jogának felfüggesztésére vonatkozó javaslatokról is csak az egyeztetések későbbi szakaszában lesz szó - mondta Rompuy.

José Manuel Barroso bizottsági elnök üdvözölte a fejlődést, amelynek nyomán egyhangúan szavazták meg a tagországok vezetői csütörtök éjjel a gazdasági reformok következő szakaszának megindítását. A költségvetéseket összehangoló Európai Szemeszter, a pénzpiacok szigorodó szabályozása és a pénzpiaci felügyeleti szervek létrehozása mind a fejlődés bizonyítékai - mondta. Megbirkózunk a válsággal - tette hozzá Barroso.

A nagyívű elképzelés létrejötte annak ellenére körvonalazódni látszik, hogy az állam- és kormányfők csütörtök-pénteki formális brüsszeli csúcstalálkozójukon eredetileg csak az európai gazdasági reformok első csomagját szerették volna elfogadni. Ehelyett, miközben a pénzügyminiszterek múlt héten hétfőn luxemburgi tanácsülésükön jóváhagyták a gazdasági kormányzás reformjáról szóló javaslatokat, Normandiában különös alku született. Az európai sajtóban csak deauville-i megállapodásként emlegetett dokumentum tanulsága szerint Angela Merkel kancellárasszony hajlandó volt engedni a franciák nyomásának az EU-val szembe menő költségvetési politikát folytató tagállamok büntetése kapcsán. Nicolas Sarkozy francia elnök, cserébe azért, hogy a tagállamok büntetése a Tanács döntési hatáskörében maradjon, belement egy újabb alapszerződés-módosítási folyamat megindításába. Utóbbi egyrészt azért alapvető fontosságú Németországnak, mert az ideiglenes krízisalapot bármikor kikezdheti a karlsruhei nemzeti alkotmánybíróság, hiszen szembemegy az unió alapszerződésével. Másrészt mert a németek mint az európai büdzsé legnagyobb nettó befizetői biztosítékokat akarnak látni arra, hogy ha a végleges krízismechanizmusba beteszik az arányosan rájuk eső részösszeget, azt vissza fogják fizetni az esetlegesen bajba jutó eurózóna-országok.

Egy esetleges alapszerződés-módosítás keresztülvitele azonban a Bizottság határozott nemtetszését is kiváltotta amellett, hogy több országban enyhén szólva aggályos lehet a ratifikációja. Mint emlékezetes, a Lisszaboni Szerződést kétszer kellett népszavazásra bocsátania Írországnak, míg a cseheknél Václav Klaus elnök a legutolsó pillanatig nem volt hajlandó aláírni a ratifikációt. Mindkét ország esetében külön jogi garanciákat adott az Unió a Lisszaboni Szerződés ratifikációjához, amelyeket a következő módosításkor kell beillesztenie az alapszerződésbe Európának.

A Bizottság aggályainak pedig ezen a héten előbb kedden, majd kijelentéseit megismételve szerdán Viviane Reding jogi és igazságügyi biztos adott hangot. “Felelőtlenség” újból nekifutni az alapszerződés módosításának - közölte, hozzátéve, hogy az “Európai Alkotmány” kudarcot vallott kísérletével együtt összesen egy évtizeden át zajlott a jelenleg hatályos elsődleges joganyag kialkudása és elfogadása. Reding a csúcs előtti érvelése szerint egy újbóli próbálkozás Pandora szelencéjének felnyitását jelentené, mert komolyan felmerülhetne annak esélye, hogy a tagállamok sorra jönnének elő követeléseikkel, amelyeket szeretnének viszontlátni a módosított szövegben.

Ezzel szemben a németek úgy kalkulálnak, hogy a módosítást az ír és cseh garanciákkal és a horvátok csatlakozásához szükséges módosítással együtt keresztülvihetik valamikor a jövő év első felében. A módosítás pontos menetéről azonban a tanácsi szöveg alapján jelenleg még korai lenne találgatásokba bocsátkozni, hiszen a krízisalapra vonatkozó pontos elképzelések is távol vannak.