Tudósvágy

Félsikert hozott egyelőre az orosz kormány által az újonnan alakuló kutatóközösségek számára kiírt pályázat. A tervek szerint két év alatt három részletben 12 milliárd rubelt, azaz csaknem 80 milliárd forintot osztottak volna szét oroszországi egyetemekkel közös programmal jelentkező tudósok között, vagyis nyolcvan laboratórium létrehozásához adtak volna egyenként 150 millió rubel költségkeretet.

A több mint ötszáz jelentkezőből azonban csak negyvenet találtak érdemesnek a támogatásra, és rövidesen újabb pályázatot írnak ki – közölte Andrej Furszenko oktatási és tudományos miniszter. A programmal elsősorban neves külföldi és külföldön dolgozó orosz kutatókat igyekeznek Oroszországba csábítani. A moszkvai tudománypolitika egyik nem titkolt célja – amit a modernizációt forszírozó államfő, Dmitrij Medvegyev oly sűrűn emleget – ugyanis nemcsak az, hogy megakadályozza a tudós elmék, tehetséges fiatalok elvándorlását, hanem az is, hogy a kutatások fellendítésére igazi nemzetközi szaktekintélyeket is odavonzzon. A nyertesek több mint harmada, köztük az orvosi Nobel-díj 1998-as kitüntetettje, az amerikai Ferid Murad, külföldi állampolgár, de az orosz díjazottak többsége is olyan, aki – a pályázati feltételek szerint évente legalább négy hónapra – külföldről tér haza. Moszkvában úgy becsülik, hogy az 1990-es években 35 ezer orosz kutató keresett és talált más országban jobb munka- és életkörülményeket. Még legalább ugyanennyien csak papíron élnek Oroszországban, valójában szintén másutt dolgoznak. Ennél is többen vannak olyanok, akik tudományos fokozatuk ellenére megélhetési okokból a kutatómunka helyett más elfoglaltság után néztek Oroszországon belül.

Így aztán óriásit zuhantak az orosz tudomány mutatói is. Az Akadémia elnökségi tagja, Valerij Kosztyuk például nemrég olyan adatokat idézett, amelyek szerint tavaly a világ tudományos teljesítményének mindössze két százalékát adta Oroszország, míg az USA-ra több mint egyharmad jutott. A Thomson Reuters hírügynökség pedig azt mutatta ki, hogy 1994 óta folyamatosan csökken az oroszországi kutatók publikációinak a száma a tekintélyes tudományos folyóiratokban – az utóbbi öt évben az ilyen cikkek mindössze 2,6 százaléka származott tőlük.

A súlyos gondokra maguk a tudósok is többször figyelmeztettek. Külföldön dolgozó kétszáz orosz kutató adta nevét például ahhoz a tavaly ősszel közzétett nyílt levélhez, amelyben arról írtak Medvegyev elnöknek és Vlagyimir Putyin kormányfőnek, hogy szétesőben van a tudományos kutatások szovjet időkben megteremtett alapja, és az orosz tudomány egyre jobban elmarad a világszínvonaltól, nem megfelelő a finanszírozás, a tervezés és az oktatás. Az idén nyáron pedig több mint kétezer orosz tudós fordult az államfőhöz, és egyebek közt azt szorgalmazta, hogy teremtsék meg a pályázati pénzek elosztására hivatott, már működő kutatási alapok normális működését, a költségkeretüket pedig – a tervezett csökkentés helyett – emeljék a duplájára.

Ahelyzeten változtatna a kormány is. Három év alatt az egyetemek tudományos munkájának fejlesztésére 90 milliárd rubelt szánnak. A 12 milliárdos megapályázaton kívül 8 milliárdot az eszközparkok korszerűsítésére fordítanak, 19 milliárddal pedig azokat a vállalatokat akarják ösztönözni, amelyek készek kutatási-fejlesztési együttműködésre a felsőoktatási intézményekkel.

A jelek szerint az egyetemeket akarják a tudományos élet központjaivá tenni az orosz vezetők, amit az elemzők egy része szerint nemcsak a Nyugaton bevált példa, hanem az ésszerűség is diktál. A kutatók átlagéletkora meghaladja ugyanis az ötven évet, és gondoskodni kell az utánpótlásról. Ehhez pedig a gyakorlatot a felsőoktatásba kell vinni, a fiatalokat már diákkorban be kell vonni a kutatásokba, mondják, ráadásul szakítani kell azzal a szovjet örökséggel, hogy a tudományos élet egyetlen hiteles letéteményese a bírálói szerint indokolatlanul hierarchikus viszonyokkal terhelt, nehézkes és ezért alapos átalakításra szoruló Akadémia.

Pusztán pénzzel aligha lehet tartósan Oroszországba csábítani nemzetközi szaktekintélyeket – hívják fel a figyelmet mások –, mert a bürokrácia, a korrupció és más nehézségek könnyen elrettenthetik őket. A fizikai Nobel-díj idei kitüntetettje, az Oroszországból Manchesterbe elszármazott Andrej Gejm például még a gondolatát is elvetette annak, hogy pályafutását a Szilícium-völgy orosz változatának szánt, egyelőre csak tervekben létező innovációs központban, Szkolkovóban (HVG, 2010. június 26.) folytassa majd, és nyugati bázisát a visszatérni kész kutatók többsége sem hajlandó végleg feladni.

Így aztán a kevésbé forradalmi változások hívei azt vallják, inkább azt kellene fejleszteni, ami már megvan. Mert a hagyományos, elsősorban az akadémiai intézeteken alapuló orosz kutatóbázis – a főként külföldre címzett, nagyvonalú ajánlatok közepette is – súlyos pénzhiánnyal küzd, és egy ideje kénytelen javarészt ígéretekkel beérni. A hivatalos nyilatkozatok szintjén a kormány cáfolja ugyan, hogy az Akadémia súlyának csökkentésére törekedne, a gyakorlat azonban mégis erre utal. A készülő hároméves állami költségvetés tervezete szerint – mint arról a gazeta.ru internetes hírportál beszámolt – módszeresen csökken az intézmény támogatására elkülönített összeg, amely 2013-ra már csak alig több mint fele lesz a tavalyinak.

POÓR CSABA / MOSZKVA