Az előző nap kiszivárgott értesüléseknek megfelelően lemondott hétfőn a botrányban érintett legnagyobb pénzintézet, a Barclays bankcsoport elnöke, Marcus Agius.

Hétfői közleményében Agius elismerte, hogy a történtek a banknál eluralkodott "elfogadhatatlan magatartási normákról tanúskodnak", és az eset "pusztító erejű csapást mért a Barclays megítélésére". A távozó bankelnök elismerte azt is, hogy mindezért ő viseli a végső felelősséget, és ezért döntött a lemondás mellett.

A Barclays a legnagyobb pénzintézet, amelynek szerepére eddig fény derült az ügyben, de már más óriásbankok is vizsgálat alatt állnak, köztük például a Royal Bank of Scotland és az HSBC.

A brit pénzügyi felügyelet és a Barclays múlt héten bejelentette, hogy a bank 290 millió font (csaknem 110 milliárd forint) bírságot fizet. Ez minden idők legnagyobb banki pénzbüntetése, globális szinten is.

A Barclays befektetési ágazatának kereskedői még a 2008-2009-es pénzügyi válság előtt manipulálták a globális, illetve az euróövezeti irányadó bankközi kamatlábakat, a Libort és az Euribort. Ennek célja a hatósági gyanú szerint olyan benyomás keltése volt, hogy a bank a nagybani likviditáspiacon olcsóbban tud finanszírozáshoz jutni.    

A Libor -  London interbank offered rate - a naponta megállapított londoni bankközi kamatláb, amelyet a kereskedelmi bankok által saját nagybani hitelköltségükről beterjesztett becslések alapján rögzítenek londoni idő szerint minden kereskedési nap délelőttjén. Ez a globális nagybani likviditáspiac legfontosabb irányadó kamatlába.

Pénzügyi szolgáltatói adatok szerint a Libor 360 ezer milliárd dollár összértékű globális pénzügyi tranzakcióhoz szolgál referenciakamatként. Ez a világgazdaság teljes évi hazai össztermékének (GDP) több mint az ötszöröse. A Libor közvetlenül befolyásolhatja a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók közötti pénzügyi tranzakciók értékét, közvetve pedig hatást gyakorolhat például a lakossági jelzálogkamatokra, a hitelkártya-használati díjakra, vagy akár a gépjárműhitelek kamataira.