Sok dolguk akadt a kínai internetcenzoroknak az utóbbi napokban. Minden találgatást ki kellett irtani a közösségi oldalakról, blogbejegyzésekről és keresési eredményekből, ami Po Hszi-lajnak, Csungcsing tartományi jogú város párttitkárának a menesztésére utalt. Márpedig a legvadabb híresztelések kerültek fel a világhálóra és onnan a nyugati lapokba például arról, hogy Po és szövetségesei puccskísérlettel próbálkoztak, és a szigorúan őrzött pekingi kormányzati lakónegyed közelében fegyverek is dörögnek.
Felfordulás azonban nem a fővárosi utcákon, hanem a kínai belpolitikában van, fél évvel az előtt, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) XVIII. kongresszusa októberben sort kerítene a tízévente esedékes generációváltásra. A 2002-ben megválasztott Hu Csin-tao két mandátum után távozik a pártfőtitkári posztról, majd jövő márciusban az államfői címet is átadja az utódlásra a KKP legutóbbi, 2007-es kongresszusán kiszemelt Hszi Csin-pingnek. A kormány élén szintén egy év múlva lesz váltás, Ven Csia-pao miniszterelnök helyére a szintén már jó ideje kijelölt Li Ko-csiang lép. Legalábbis ez áll a menetrendben, ám vannak, akik úgy vélik, Po leváltása felszínre hozta a KKP belső ellentéteit, ami izgalmassá teheti a következő hónapokat.
Mások azt sem tartják véletlennek, hogy éppen most tört ki az 1989-es Tienanmen téri, demokráciát követelő tüntetések eltiprása óta a legélesebb konfliktus a párt felső köreiben, hiszen először kell a különböző érdekcsoportoknak önállóan konszenzusra jutniuk az új vezetők személyéről. Hu Csin-taót ugyanis még ugyanúgy a gazdasági reformokat bevezető – 1997-ben elhunyt –, látványos tisztség híján is megkérdőjelezhetetlen befolyású Teng Hsziao-ping állította a hatalom felé tartó útra, mint elődjét, Csiang Cö-mint. Aki 2002-ben a népi Kína történetének első ütemezett vezetőcseréje során vonult vissza Hu javára, ő pedig a forradalmat követő ötödik generáció képviselőinek adja át a hatalmat. Az őszi pártkongresszuson a KKP politikai bizottságának kilencfős állandó bizottságába várhatóan bekerülnek a hatodik korosztály jelenleg negyvenes éveik végén járó „ifjoncai”, akik közül ketten majd egy évtized múlva átveszik a stafétabotot a most 58 éves Hszi Csin-pingtől és az 56 éves Li Ko-csiangtól.
Po Hszi-laj egy forradalmi dalárda közepén
AP
Az állandó bizottság várhatóan megüresedő hét posztjának egyikére pályázott a 62 éves Po Hszi-laj is, aki előnnyel indult. Apja, Po Ji-po ugyanis a forradalom kiemelkedő veteránja volt, tagja annak a nyugati sajtó által „halhatatlanok” névre keresztelt nyolcak csoportjának, amely a nyolcvanas-kilencvenes években Teng vezetésével a háttérben afféle vének tanácsaként működött a kínai politikában. Az ifjabb Po más kádergyerekekkel együtt tizenévesen az 1966-ban Mao Ce-tung által a burzsoá elemek kiiktatására indított kulturális forradalom vörösgárdistájának állt, és elvakultságára jellemző, hogy állítólag még az elhajlónak minősített apját is megtámadta, akinek három bordáját eltörte. Két évvel később fordult a kocka, őt vetették börtönbe, majdnem öt évet töltött munkatáborban, amiről későbbi hivatalos életrajzában már csak annyi szerepelt, hogy tanulmányokat folytatott.
A Mao halála és Teng hatalomra kerülése után normalizálódott légkörben Po újságírói diplomát szerzett, 1993-ban Talien kikötőváros polgármestere, 2001-ben Liaoning tartomány kormányzója, 2004-ben pedig kereskedelmi miniszter lett, aki kemény tárgyalásokon védte az EU-val és az USA-val szemben Kína érdekeit. A 2007-es pártkongresszuson a 25 fős politikai bizottság tagjává lépett elő, ám a remélt miniszterelnök-helyettesi posztot nem kapta meg, hanem a közigazgatásilag hozzá tartozó körzetekkel együtt közepes európai országnyi, 30 millió lakosú Csungcsing városának párttitkárává nevezték ki. A csalódottságán azzal lett úrrá, hogy a pekingi központ piaci reformjaival szembemasírozva – és visszatérve fiatalkori ideológiai gyökereihez – balos fordulatot hirdetett meg. Elvárta, hogy a csungcsingiak „önkéntes” dalárdákban a köztereken forradalmi dalokat énekeljenek, ostorozta a fokozódó jövedelmi egyenlőtlenségeket, s Mao – akinek Kínában a legmagasabb, 20 méteres szobra áll a városban – tanításait népszerűsítő kampányokat indított, aminek részeként a lakosok a Nagy Kormányos műveiből kaptak idézeteket sms-üzenetként a mobiltelefonjukra.
A párt felső köreiből a lakosság lelkesítését követő kezdeti elismerés után gyanakodva figyelték Po tevékenységét, a gazdaságpolitikai kihívásokkal küzdő vezetésnek ugyanis más sem hiányzott, mint hogy valaki az állandó bizottságba is bekerülve balról lovagolja meg a társadalmi elégedetlenséget, és szítsa a piaci reformok elleni hangulatot. Az egyre magabiztosabb – állítólag magát már Hszi kihívójának tekintő – Po végzetét az okozta, hogy a Liaoning tartományban is a bizalmasának számító, Csungcsingban előbb rendőrfőnök, majd alpolgármester Vang Li-csün februárban megjelent a Szecsuán központjában, Csengtuban található amerikai konzulátuson.
A Kína-szerte megdöbbenést keltő akció során Vang egy éjszakát töltött kényszeredett vendéglátóival, akik – napokkal Hszi bemutatkozó amerikai látogatása előtt – nem akartak diplomáciai bonyodalmat, így az állítólag politikai menedékben reménykedő volt rendőrfőnök másnap a kínai biztonsági erők karjaiba távozott az épületből, és azóta ismeretlen helyen van. A kegyvesztettségtől tartó Vang az amerikaiakat is tájékoztathatta arról, ami Kínában is egyre szélesebb körben terjed: a Po által öt éve épített és propagált „csungcsingi modellben” a balos kampányt és a jóléti intézkedéseket részben abból finanszírozták, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem örve alatt a kulturális forradalom eszközeit idézve tehetős vállalkozókat vettek őrizetbe, kínoztak, és fosztottak meg vagyonuktól. A helyzet kivételességére jellemző, hogy a parlament márciusi éves ülésszakát záró sajtóértekezletén Ven Csia-pao, konkrétumok nélkül, de külön kitért a Csungcsingben történtekre, és figyelmeztetett: politikai reformok nélkül visszatérhetnek a kulturális forradalom túlkapásai.
A KKP számára vezérlő elvnek számító harmónia remélt visszaállítása érdekében igyekeztek helyrebillenteni a pártvezetést alkotó két legfontosabb csoport egyensúlyát. Po gyorsan kinevezett utódja Csungcsing élén a miniszterelnök-helyettesi posztját is megtartó Csang Tö-csiang – aki a phenjani Kim Ir Szen Egyetemen szerzett közgazdasági diplomát – éppúgy a 85 évesen még befolyásos Csiang Cö-min vezette, főleg a politikai zsargonban hercegecskéknek nevezett főkáder-leszármazottak alkotta „sanghaji frakcióhoz” tartozik, mint Po Hszi-laj vagy éppen a főtitkárjelölt Hszi Csin-ping. A másik tábort a KKP ifjúsági szervezetéből magasba emelkedett vezetők alkotják, az élen Hu Csin-taóval és a kormányfői poszt várományosával, Li Ko-csianggal, akik Po leváltásával győzelmet arattak ugyan, de nem erősödtek.
NAGY GÁBOR
