Hozz létre egy linket előfizetéssel nem rendelkező barátaid számára

Szirtaki a Taigetoszon: Görögország a szakadék szélén

Csak újabb fájdalmat hozhat az újabb választással kormányát kereső Görögország számára a közeljövő. Akár marad az eurózónában, akár kilép belőle, a menetrend homályos, a következmények súlyosak lehetnek.

  • Jakus Ibolya, Tálas Andrea Jakus Ibolya, Tálas Andrea
  • +${remainingCount} szerző
Szirtaki a Taigetoszon: Görögország a szakadék szélén

Milliók tanulták meg Európában egy hét alatt a 37 éves Alexisz Tsziprasz nevét, akinek radikális baloldali pártja, a Sziriza meglepetésre második lett a május 6-ai görög választásokon, és most akár rajta múlhat a közös uniós valuta sorsa. Bár az egykori kommunista diákvezérből a megszorításellenes tömegek héroszává vált Tsziprasz nem volt képes kormányt alakítani, meg tudta akadályozni, hogy az uniós mentőcsomagot és a cserébe elvárt megszorításokat rögzítő memorandumot támogató pártok többségi koalíciót alkossanak.

Kudarcba fulladtak az államfő által utolsó utáni megoldásként javasolt szakértői kabinetről szóló keddi tárgyalások is, így várhatóan június 17-én újra az urnákhoz szólítják a görögöket. A megismételt választást viszont a legújabb közvélemény-kutatások szerint fölényesen megnyerheti a Sziriza, ami tovább bonyolíthatja a helyzetet. 

 Tsziprasz semmisnek tekinti az EU–IMF–EKB-trojkával kötött memorandumot és a paktum újratárgyalását helyezte programja középpontjába, de úgy véli, ettől még Görögország bent maradhat az eurózónában. Ez a manőver elemzők szerint aligha sikerülhet, mert ha Athén felrúgja a megállapodást, már júliusban fizetésképtelenné válhat, és legkésőbb az év végéig kisodródhat a valutaövezetből, további óriási válsághullámokat okozva főként az euró-periféria országaiban, ami veszélyeztetheti magát a közös pénzt is.

Gyalogos tükröződik egy athéni választási poszter képében. Nehéz idők jönnek
AP / Kostas Tsironis

Az immár ötödik éve tartó recessziótól, a gazdaság összesen 20 százalékos visszaesésétől, 22 százalékos munkanélküliségtől, fizetés- és nyugdíjcsökkentéstől szenvedő Görögországban még nem adtak fel minden reményt. A felmérések szerint a lakosság csaknem 80 százaléka továbbra is euróval szeretne fizetni, de belefáradt a megszorításokba. Az országot hitelekkel megmentők – Németországgal az élen – viszont nem szívesen enyhítenének a megkövetelt költségvetési szigoron, mert ilyen lépéstől az egész eurózónát féltik. Attól tartanak, hogy a bizonytalanság újra átterjed a megingásával a közös valutára sokkal nagyobb veszélyt jelentő Olaszországra és Spanyolországra. Mindkét ország tízéves futamidejű államkötvényének elvárt hozama máris az idei csúcsra emelkedett, és a Moody's amerikai befektetés- és hitelminősítő ügynökség hétfőn egy csapásra 26 olasz bank besorolását rontotta le.

A külvilág is latolgatja a megoldási lehetőségeket. Noha korábban Brüsszelben kifejezetten tabu volt Görögország eurózónából való távozásának emlegetése, a fejlemények hatására mostanság a leghétköznapibb társalgási témává vált a Greek exit, ami már rövidített becenevet is kapott: grexit. Ez példátlan lenne az EU történetében, nem véletlen, hogy forgatókönyv sincs rá. A közös valuta létrehozásáról szóló 1992-es maastrichti szerződés nem tartalmaz kitételt arra az esetre, ha valamelyik állam kilépne az eurózónából, a 2007-es lisszaboni szerződés pedig csak az EU elhagyásának lehetőségével foglalkozik. Vagyis Athén formailag akkor szabadulhatna meg az eurótól, ha egyúttal az unióból is kiválna. Arról nem is szólva, hogy a lépés megtételére nem lehet kényszeríteni, önszántából kellene ezt megtennie. Persze az EU-n kívül is van élet: példa erre Izland, Liechtenstein, Norvégia, amelyeknek az Európai Gazdasági Térség tagjaként teljes a hozzáférésük az uniós belső piacokhoz. Igaz, ők sohasem voltak az integráció tagjai, így nem kellett a szövevényes szálakat elszakítaniuk.

Az eurózóna elhagyása szóban és jogilag sem egyszerű, a gyakorlatban pedig egyenértékű a politikai, s főleg gazdasági-pénzügyi káosszal. Az euró feladása, a nemzeti valuta – vélhetően a korábbi fizetőeszköz, a drachma – újbóli bevezetése pánikot idézne elő a görög lakosság körében. Még akkor is, ha a jelenleg euróban lévő megtakarítások átváltása esetleg közelítene a közös valuta átvételekor meghatározott arányhoz – 2000-ben 1 euró 340,75 drachmát ért –, mert a piac azonnal beállítaná a valós árfolyamot, ami jelentős leértékelődést okozna. Ennek mértékéről különböző, durvábbnál durvább becslések léteznek. Az amerikai Citigroup bankház például 50–70 százalék közötti árfolyamzuhanást jósol, és a GDP további 20 százalékos zsugorodását vetíti előre. Ez emlékeztet a 2001-es argentin államcsődre, amelynél 60-70 százalékkal értékelődött le a peso, és megrázta a latin-amerikai országot. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kataklizma után megnyugodnának ugyan a piaci kedélyek, de a sokknak hatalmas társadalmi ára lenne, és a bizalomvesztés mértéke akkora volna, hogy a drachmának akár az euróhoz kötésére is sokat kellene várni, évekbe telne, amíg a görög gazdaságpolitika visszanyerné a hitelességét.

 A görög lakosság az utóbbi két évben már 250 milliárd eurót, a betétállomány csaknem harmadát menekítette külföldre, és a drachma újbóli bevezetéséről szóló döntés megneszelése esetén megrohanná a bankokat. Athénnak ennek kivédésére alighanem drasztikus döntéseket kellene hoznia, zárolni a bankszámlákat, korlátozni a pénzfelvételt, végső soron pedig akár bevezetni a deviza-ellenőrzést és ideiglenesen megtiltani a tőkekivitelt. Ez pedig már az EU gazdasági szabadságjogait sérti. Ha a pénzmenekítést sikerül is meggátolni, még mindig ott van az összes euróban lévő lakossági és vállalati, kereskedelmi és hitelszerződés újratárgyalása és átszámítása, körülbástyázása biztosítékokkal. Nem is szólva arról, hogy minden bajok okozója, a jelenleg a GDP 162 százalékára rúgó államadósság az új nemzeti valutában számolva az egekbe szökne, a már most is külső segítség nélkül elviselhetetlen törlesztési teherrel együtt. A drachma leértékelődése hiperinflációhoz vezetne, az import a lakosság és a vállalatok számára is megfizethetetlen lenne, csődhullám indulhatna el, és nemcsak az állam, a bankszektor is fizetésképtelenné válhatna.

A görög összeomlás az EU-t is megrázná. Az Európai Központi Bank (EKB) már 35 milliárd eurónyi, lényegében bóvlinak számító, az eurózóna-elhagyással gyakorlatilag értéktelenné váló görög államkötvényt halmozott fel, miközben finanszírozási forrást nyújtott Athénnak, aminek a visszafizetése kétségessé válhat. A közvetlen károkat a német Wirtschaftswoche gazdasági magazin – a két mentőcsomag, valamint az EKB görög államkötvény-állománya alapján – 276 milliárd euróra teszi, ebből a németekre jut a legnagyobb, 77 milliárd eurós hányad. A világ 450 pénzintézetét tömörítő Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) jóval nagyobb veszteséggel számol: ezermilliárd euróra becsüli az EU GDP-jének mindössze 2,2 százalékát adó Görögország eurózónából való kiválásának „költségét”.

JAKUS IBOLYA, TÁLAS ANDREA