A másik végéről

„Vannak, akik leülnek a szoba sarkába, és úgy tesznek, mintha ott se lennének, s akadnak, akikből kitör az agresszivitás. Kevesen próbálkoznak újra egy lebukás után, de van, akit eddig tízszer kaptunk rajta. Ő már ott tart, ha betörünk a szobába, kávéval kínálna” – mesélte a HVG-nek Simon Häggström, a stockholmi rendőrség nyomozója, aki az utóbbi években prostituáltakat felszedő férfiak tucatjait fogta el különféle szállodákban és illegálisan működtetett bordélyházakban.

Häggströmre és társaira azért van szükség, mert Svédországban – ahol az 1980-as évek elején még ötszáz bordély működött, s háromezernél is több prostituált kínálta a testét – 1999 óta büntetik azokat, akik pénzt vagy egyéb ellentételezést adnak szexuális szolgáltatásokért. Egy évtizede ki is bővítették a törvényt: emberkereskedelemnek nyilvánították, ha valaki prostitúcióra kényszeríti a hatalmába került nőket. Rendőrségi adatok szerint az új szabályok eredményeként negyedére esett vissza az utcai prostitúció, s a „lányfogás” igencsak kockázatos tevékenységgé vált. Gyakran előfordult, hogy a könnyű szórakozásra vágyók civil ruhás rendőrnőnek tettek ajánlatot, s a válasz minden esetben a bilincs volt. Alábbhagyott a prostituáltak elleni erőszak is: a kliensek a feltűnést kerülve járnak el, szó nélkül fizetnek, és nem követelnek „extrákat”.

Sokan attól tartottak, hogy a viszonylag könnyen ellenőrizhető utcai prostitúció a jóval nehezebben nyomon követhető internetre költözik, de a félelmek nem igazolódtak be. Häggström és társai figyelik a virtuális teret is, s megállapították, hogy jóval kevesebb a Svédország felé irányuló reklám, mint a fizetős szexet engedélyező országokban. „Svédországban sem halt ki az iparág, de a futtatók nehezen tudnak megerősödni vagy hosszabb ideig működni. Egy-egy strici legfeljebb egy–három lányt futtathat, aki nagyobb forgalmat akar, hamar lebukik. Nem vagyunk hülyébbek, mint a vásárlók, akik pedig el akarják adni a testüket, valahogy reklámozniuk kell magukat” – magyarázta Häggström. A közvélemény-kutatások szerint a társadalom többsége az új szabályok mögé állt, és a szállodák is segítik a nyomozókat: a botránytól tartva diszkréten figyelmeztetik a hatóságokat, ha valami gyanúsat tapasztalnak. A fordulópontot a 2002-ben bemutatott Lilja 4-ever című film hozta el. A valós történetet feldolgozó alkotás főszereplője egy prostitúcióra kényszerített, 16 éves, litvániai születésű lány volt, aki levetette magát egy hídról, hogy vége legyen megaláztatásainak.

„Manapság ismét Litvániából és Nigériából (lásd Afrikai megalázottak című írásunkat) érkezik a legtöbb prostituált, de sokan jönnek Ukrajnából és Romániából is. Tavaly a magyarországi lányokból volt nagyon sok, a tetten értek ötöde közülük került ki. Úgy tűnik, hullámokban érkeznek a nők, egy időben szinte teljesen eltűntek a litvánok, majd most, hogy felnőtt egy új bűnözői nemzedék, ismét megjelentek. A litván futtatók nagyon durvák, ami azért is érthetetlen, mert maguk ellen hangolják a lányokat, akik könnyebben vallanak rájuk” – mondta Häggström.

„Már sok prostituálttal találkoztam, s a legtöbbször kiderül, hogy nem szabad akaratukból kerültek az utcára. Nincs olyan lány, aki egy nap úgy dönt, hogy normális munkahely vagy az egyetem helyett a prostitúciót választja. Aki külföldről érkezett, és látszólag önként jött, sokszor a nyomor és az éhezés elől menekül. Ez sem szabad döntés” – mesélt az áldozatokként kezelt lányokkal folytatott beszélgetésekről Marie Näslund nyomozó. Megerősítette: a svéd modell kidolgozói egyre inkább hisznek abban, hogy a prostitúciót csak úgy lehet valóban visszaszorítani, ha korlátozzák a keresletet, s nem lesz kifizetődő börtönt kockáztatva lányokat futtatni.

Míg a klienseket megbüntetik, a tetten ért prostituáltak segítséget kapnak. Erre azért is szükségük van, mert a lányokat a futtatóik azzal ijesztgetik, hogy ha lebuknak, az ügyfeleikhez hasonlóan ők is büntetésre számíthatnak. A végül mindenki iránt bizalmatlan prostituáltak egy része a különféle civil szervezetek – például az Üdvhadsereg – otthonaiba kerül, ahol felkészülhet a jövőre: szakmát tanul, dolgozik, s újraépítheti emberi kapcsolatait. Új fejlemény, hogy megszaporodott a – főleg homoszexuális – fiú és férfi prostituáltak száma, akik egyes felmérések szerint a fiatalabb korosztályban már többen vannak, mint női sorstársaik.

A svéd modellt átvette Norvégia és Izland, Franciaország pedig tanulmányozza. A rendszer működése azonban nem tökéletes. A rendőröket leginkább az zavarja, hogy míg emberkereskedelem vádjával sok bűnözőt dugtak rács mögé, a fizetős szexuális szolgáltatás igénybevételéért annak ellenére sem került senki börtönbe, hogy a visszaesőkre akár egy évet is ki lehetne szabni. Az ügyek mindig azzal zárulnak, hogy a kliens elismeri, fizetett a szexért, s pénzbüntetéssel megússza. Senki sem tagad, mert akkor az ügy bíróságra kerülne, ahol jóval nagyobb a veszélye, hogy lebukik a környezete előtt. A felmérések szerint leginkább a köztiszteletben álló átlagpolgárok vásárolnak szexet: a kuncsaftok többsége 30–50 éves, a tetten értek közel fele főiskolát vagy egyetemet végzett, 50 százalékuknak van házastársa, és 40 százalékuk gyermeket is nevel.

NÉMETH ANDRÁS / STOCKHOLM