Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Cézanne és a múlt – a metró megállóiban ismerős plakát invitálja a brüsszelieket és az ott időző turistákat Budapestre, jelezve, hogy Európa térképén Magyarország is jelen van. A St. Catherine teret övező ünnepi vásárban ennek már nyoma sincs. Pedig a kínálat igazán nemzetközi: a forralt bor és a kolbász német, a tésztafélékkel olaszok, a sajtokkal hollandok, franciák, belgák nyomulnak, utóbbiak sörben is erősek. A sokadalmat aligha foglalkoztatja, mennyire megkönnyíti az utazgatást, akár a néhány órás „külföldi” kiruccanásokat is, hogy Európa 300 millió polgárának több mint egy évtizede közös pénze van – mint ahogy Magyarországon is feledésbe ment, hogy annak idején mekkora növekedési pluszt láttak a kutatók az euróövezethez csatlakozásban. Az utóbbi években az euró és a válság szó szinte összenőtt.
Néhány megállóval távolabb, a Schumann téren ismét az euró megerősítéséről tárgyaltak Európa állam- és kormányfői, akik konkrét döntésekre és némi álmodozásra jöttek össze. Az előbbi alapjául a bankunió tervezete szolgált, amiből az egységes felügyeletre rá is bólintottak, a valódi gazdasági és pénzügyi unió kialakításának menetrendjéről azonban nem határoztak. Pedig az előterjesztéshez Európa négy elnöke adta a nevét: Herman Van Rompuy, az Európai Tanácsé, José Manuel Barroso, az Európai Bizottságé, Jean-Claude Juncker, az eurócsoporté és Mario Draghi, az Európai Központi Banké (EKB).
A négy elnök a valódi monetáris unió felé vezető úton három újabb állomást jelölt meg. Az első, 2012–2013-as szakasz fő feladata a bankrendszer és a nemzeti költségvetések közti ördögi kör megszakítása. Az utóbbi években kiderült ugyanis, hogy a bankrendszer válsága annyi központi forrást elszív, hogy abba valósággal belerokkan a költségvetés, mint például Írországban történt. És fordítva, mert ha egy állam háztartása fizetésképtelenné válik, akkor az őt finanszírozó bankokat éri horribilis veszteség, például Görögország hitelezői esetében. A cél a megelőzés, ehhez pedig egységes bankfelügyeletre, új tőkekövetelmények megfogalmazására, betétvédelmi és szanálási szabályok kialakítására van szükség.
A második, 2013–2014-es szakaszban megtörténne az euróövezeti tagállamok egységes pénzügyi kereteinek kialakítása, a bankok szanálását és a szükséges reformok pénzügyi támogatását szolgáló alapok létrehozása. Itt felrémlik egy külön euróövezeti költségvetés képe, egyesek szerint rémképe. Része a programnak a nemzeti büdzsék és reformtörekvések előzetes egyeztetésének megerősítésén kívül egy új szabály megalkotása is: amennyiben egy kormány az államháztartás stabilitását erősítő intézkedést hoz, ahhoz „átmeneti, célzott és rugalmas” pénzügyi segítséget kaphat, és vállalásáról az uniós intézményekkel szerződést köt.
A harmadik szakaszban, 2014-ben – amikor európai parlamenti választások lesznek – be kellene üzemelni egy biztosítási jelleggel működő sokkelhárító rendszert. Ennek lényege, hogy a befizetések és a kifizetések az adott ország gazdasági ciklusa szerint váltakoznának. A mechanizmusban nem csak a szokásos makrogazdasági szempontokat figyelnék; ha egy országban átmenetileg megugrik a munkanélküliség, a nemzeti foglalkoztatási intézmények uniós segítséget kapnának. A részvétel e rendszerben az euróövezeti országok számára kötelező, a kívülállók pedig csatlakozhatnak – vetik fel az elnökök.
„Az unió jobb állapotban zárta az évet, mint ahogy elkezdte, válságkezelő képessége erősödött” – értékelte a csúcstalálkozót magyar újságírók előtt Brüsszelben Orbán Viktor kormányfő, intellektuálisan inspiráló dokumentumként méltatva a négy elnök előterjesztését. Pedig voltaképpen miniszterelnöktársait dicsérte, akik a tervezetet alaposan fellazították, hiszen azt jövendölte, hogy eztán „a nemzetgazdaságokat erősítő híreket fogunk kapni Európából”. Holott a cél éppenséggel az európai szemlélet erősítése volt a nemzeti törekvések felett. E tekintetben az egységes európai bankfelügyelet létrehozása előrelépésnek tekinthető, erős kompromisszum, amennyiben Németország csak a legnagyobb, rendszerkockázatot jelentő, legalább 50 milliárd eurós mérlegfőösszegű bankokat akarta uniós felügyelet alá vonni, Franciaország viszont 2,5 milliárd eurónál szabta volna meg ezt a határt. A különbség oka, hogy Németország szükségtelennek tartotta jól működő Sparkasse-hálózatát beemelni a közös rendszerbe, a nagybankok által dominált Franciaország viszont csak a legkisebbeket hagyta volna nemzeti felügyelet alatt.
Az uniós pénzügyminiszterek végül úgy döntöttek, hogy az adott ország GDP-jének ötödére rúgó vagy legalább 30 milliárd eurós eszközállományú bankok kerülnek egységes felügyelet alá. Ily módon a hatezer pénzintézet helyett 150-200 felügyeletét fogja átvenni az EKB, legkorábban 2014 márciusától, amennyiben erre az Európai Parlament is rábólint. Ehhez az EKB stábját legalább ezer fővel meg kell erősíteni. Ha az eurózónatagok 2013 első félévében hozzájárulnak, a felügyeletnek joga lesz a rászoruló bankokat közvetlenül is feltőkésíteni.
A rendszerhez a saját valutához ragaszkodó uniós tagállamok is csatlakozhatnak. Belépésük esetén érdemi beleszólásuk lesz az ügyek vitelébe is, szándékaikat az euróövezeti tagok nem írhatják felül tetszésük szerint. Ezt a megoldást Orbán a visegrádi tagállamok és saját külügyesei sikereként könyvelte el. A csatlakozásról a szakmai szervezetek véleményét figyelembe véve az Országgyűlés dönt – fűzte hozzá. „A belépésnek az a fő előnye, hogy nincs hátránya” – hangsúlyozta Terták Elemér, az EU belső piaci biztosának tanácsadója, aki úgy véli, az EKB felügyelői a Raiffeisenen, az Erstén, az UniCrediten és a magyar K&H tulajdonosán, a KBC-n keresztül amúgy is rálátnak a magyar piacra, ahol a 30 milliárd eurós limitet egyedül az OTP-bankcsoport mérlegfőösszege haladja meg. Magyarországnak más területen viszont előnye van több euróövezeti tagállammal szemben, amennyiben a bankok már működtetnek betétbiztosítási rendszert. Ilyen csupán tucatnyi uniós tagállamban létezik, másutt most kell kialakítani. Bár több kormányfő a négy elnök útmutatásából azt olvasta ki, hogy bankszanálásra lesz uniós keret is, a csúcs záródokumentuma szerint a mechanizmus „a pénzügyi szektor hozzájárulásán alapul” majd, és ha közpénzt is be kell vetni, azt a bankok utólag megtérítik. A betétbiztosítás és a bankszanálás egységes direktíváit 2013 júniusa előtt el kell fogadni.
Az igazi monetáris unió felé teendő további lépések egyelőre homályba vesznek. Angela Merkel német kancellár például azzal hűtötte le az euróövezeti többletpénzre ácsingózó társai várakozásait, hogy az ezt szolgáló alap legfeljebb 10-20 milliárdos lehet, és a versenyképesség javítását kell segítenie. Méltatta viszont a bankuniót David Cameron, azzal érvelve, ha az euróövezet jobban működik, abból Nagy-Britannia is profitál. A dicséret álságossága egyértelművé vált, amint a brit kormányfő kifejtette: amennyiben a reformokhoz az uniós alapszerződést is módosítani kell, Nagy-Britannia megragadja az alkalmat, hogy változtasson az EU-hoz fűződő viszonyán, és a kapcsolatot jobban a britek igényeihez illessze. Erre Francois Hollande francia elnök azzal reagált: az átengedett jogköröket nem lehet visszavenni. Cameron rögvest azzal riposztozott, hogy ez sehol sincs kőbe vésve.
FARKAS ZOLTÁN / BRÜSSZEL
