Nincs egyértelmű összefüggés egy ország gazdasági helyzete, illetve a radikális jobboldali pártok támogatottsága között – erre az általános következtetésre jutott Alina Polyakova amerikai szociológus napokban publikált tanulmánya, amely az Eurozine című internetes lapban jelent meg - a tanulmány magyar nyelvű összefoglalója elsőként a Metazinon jelent meg.

Bár az elmúlt néhány évben a hazai és a nemzetközi sajtóban publikált írások egy része arról számolt be, hogy a gazdasági visszaesés hatására tovább erősödhetnek a különféle szélsőséges jobboldali tömörülések, Alina Polyakova szerint ennek nem sok jelét látjuk egyelőre.

A szakértő úgy véli, hogy a radikális jobboldali pártokat és szavazóikat elsősorban nem a gazdasági megfontolások mozgatják. „Ehelyett az etnonacionalizmus, a kisebbség- és bevándorlás-ellenesség, illetve a kultúra hanyatlásának retorikájából összegyúrt ideológia egyesíti őket” – fogalmaz a szakértő.

A válság előtt indultak

A terjedelmes tanulmány az elmúlt húsz év statisztikáit összegezve arra a következtetésre jutott, hogy a radikális jobboldali pártok választási eredményessége egyáltalán nem függött össze az egy főre jutó GDP változásával, de még csak a munkanélküliek számával sem.

Polyakova kifejtette, bár az egyén szintjén ténylegesen megfigyelhető valamilyen gyenge összefüggés a gazdasági helyzet, illetve a szavazói hajlandóság között, ennek bizonyításához további kutatásokra lenne szükség a szélsőjobboldali szavazók körében.

Az amerikai szociológus szerint amíg Nyugat-Európában a szélsőjobboldali pártok már a válság előtt erősödni kezdtek, addig Kelet-Európában nem látunk hasonló trendet. „Sőt az 1930-as évekhez hasonló radikalizálódás sem figyelhető meg” – hangsúlyozta Polyakova elemzése.

Jó helyen, jó időben

A különböző elemzések különböző okokkal magyarázzák a szélsőjobboldal magyarországi megerősödését - mondta Félix Anikó, a téma egyik hazai szakértője a hvg.hu-nak, hozzátéve: van, aki csak a gazdasagi visszaesést jelöli meg, de van, aki ennél valamivel összetettebb folyamatot lát.

Amerikai neonáci csoport egyik tagja.

AFP / Mark Ralston

Hozzátette, hogy a gazdasági tényezők mellett Magyarországon a kormányzati válság, és az olaszliszkai gyilkosság is döntő szerepet játszott a szélsőségesek térnyerésében. Ugyanakkor „konszenzus van a tekintetben, hogy a radikális jobboldal jó helyen volt jó időben, ezért képes bizonyos kérdésekre választ adni” – jegyezte meg az ELTE PhD-hallgatója.

A szociológus hangsúlyozta: a hazai szélsőjobb megjelenése nem előzmény nélküli. „Ahhoz, hogy a Jobbik a 2010-es választásokon sikerrel szerepeljen, nagy mértékben hozzájárult, hogy a párt 2006-tól szervezeti és arculati szinten is fejlődött, és egy belső megújuláson ment keresztül” – magyarázta a Görögországban kutató társadalomtudós.

A Jobbik szavazói kapcsán feltett kérdésünkre elárulta: a „tradicionális” szélsőjobboldali választót (alacsony iskolai végzettségű és státuszú középkorú férfi) pár éve felváltotta egy jóval sokszínűbb, heterogénebb tábor. „Ennek egyik oka az lehet, hogy a Jobbik tudatosan törekedett a különböző társadalmi csoportok megszólítására” – mutatott rá a szociológus.

Fasizmus a demokráciáért

Amint az Alina Polyakova tanulmányából kiderült, noha a jobboldali radikálisok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a két világháború közötti autoritárius rezsimeket rehabilitálják, a legtöbb esetben a diktatórikus megoldásokat elutasítva a nép, és meglepő módon a demokrácia nevében lépnek fel.

A Political Capital kutatásában részt vevő Félix Anikó kifejtette: ezek a pártok „sokszor tényleg a parlament falain belül hirdetik populista és a demokráciával akár még össze is egyeztethető nézeteiket, ám ez veszélyesebb a népképviseletre, mint az extrém módon antidemokratikus, de partvonalon kívüli szervezetek”.

Náci ellenes tüntetés Magdeburgban.

AFP / Jens Wolf

Rogers Brubaker amerikai szociológus úgy véli: bár a pártok retorikájában valóban erősödött a nacionalista hangvétel, a válság hatására az etnikai ellentétek nem éleződtek ki. „Ráadásul azokban az országokban, ahol erős a szélsőjobb, ennek inkább politikai, mintsem gazdasági okai vannak” – erősíti meg a szakember.

Erőtlen civileket szállnak meg

Polyakova elemzése egyébként arra a következtetésre jutott, hogy a radikális jobboldali pártok támogatottságának megértéséhez a gazdaságnál mélyebbre kell mennünk. A mai szélsőjobb ugyanis – hasonlóan a két világháború közötti a fasiszta pártokhoz - a civil társadalmat felhasználva toboroz híveket.

„Kelet-Európában mind a mai napig erőtlen a civil társadalom, ráadásul kevés a civil szervezetek száma is. A szélsőjobboldal éppen emiatt a diákszervezeteket, sportklubokat, környezetvédő csoportokat, filmklubokat, olykor pedig a vallási- és a szociális szervezeteket szállja meg” – mutatott rá Polyakova.

A fiatal amerikai szociológus szerint Európa keleti felén „a civil szerveződések ahelyett, hogy a demokrácia és a pluralizmus iskolái lennének, inkább a radikális, illetve antidemokratikus gondolatok terjedését segítik elő”.