Gyűlik a szemét Genovában, a buszok is leálltak

Teljesen megbénítja Genova életét az önkormányzati vállalatok privatizációja ellen indított, négy napja tartó sztrájk. A munkabeszüntetést a tömegközlekedési dolgozók és közalkalmazottak kezdeményeztek, és egyelőre nem akarják felfüggeszteni.

  • MTI MTI
Gyűlik a szemét Genovában, a buszok is leálltak

Genovában nem járnak a buszok, nem gyűjtik össze a háztartási hulladékot, megbénult a város egész közszolgáltatási rendszere. Pénteken volt a negyedik napja a városi közlekedési vállalat (AMT) dolgozói munkabeszüntetésének, melyhez a köztisztasági hivatal alkalmazottai, más önkormányzati dolgozók és a taxisok is csatlakoztak. 

A közalkalmazottak minden nap tüntetésen követelik az eddig a város tulajdonában levő vállalatok tervezett privatizációjának leállítását. Munkaruháikban vonulnak fel, hogy könnyen azonosíthatók legyenek, és szélsőséges csoportok ne zavarhassák meg a tüntetéseket.

Marco Doria polgármester garanciáját, hogy a privatizáció nem kezdődik meg 2015 előtt, a szakszervezetek nem tartották elegendőnek. A csőd szélén álló köztulajdonú vállalatokat idén az önkormányzat 30 millió euróval segítette, és a dolgozók fizetéséből egész évben havonta levont összegekkel további 8 milliót tudtak megtakarítani. A dolgozók azonban erre jövőre már nem hajlandóak. 

A sztrájkot szombat-vasárnap is folytatják, hétfőn pedig Rómában tüntetnek. A tüntetőkhöz csatlakozó Beppe Grillo, az 5 Csillag Mozgalom (M5S) vezére, genovai lakos szerint Olaszországban megkezdődött a privatizáció elleni harc, mely "az utolsó csepp vérig tartó küzdelem" lesz. A sztrájkjogokat felügyelő olasz ombudsman elítélte a vadsztrájkot, az olasz ügyészség vizsgálatot indított közszolgáltatás megszakítása miatt.
 

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?