Elzavarta az ellenzék a magyar megyényi kiterjedésű, negyedmillió lakosú Abházia korrupcióval és tehetetlenséggel vádolt államfőjét, Alekszandr Ankvabot. A sikeres puccs jelentőségét az adja, hogy a hivatalosan ma is Grúziához tartozó terület 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, miután az orosz hadsereg kiverte Abháziából – és a hat évvel ezelőtt ugyancsak önállóvá vált Dél-Oszétiából – a térséget visszafoglalni akaró grúz haderőt.
Abházia, amely az 1993-ban véget ért polgárháború óta gyakorlatilag Grúziától elkülönülten létezett, öt éve teljesen Moszkvától függ. Tavalyelőtt az állami költségvetés kétharmadát állta Oroszország, 2013-ban viszont csökkent a támogatás, mivel a szuhumi kormány nem oldotta fel az orosz állampolgárok ingatlanvásárlását sújtó korlátozásokat. Az apanázs zsugorodása miatt elszabadult az infláció, s az ellenzéknek főleg azzal sikerült maga mellé állítania a lakosság jelentős részét, hogy hangsúlyozta: a pénzromlás elértékteleníti az emberek jövedelmét. Az is csökkentette Ankvab népszerűségét, hogy elmaradtak a reformok, egyebek mellett az abház nyelv fejlesztése, illetve az oktatási kiadások növelése.
Az egyelőre nem egységes ellenzék az eddiginél nagyobb távolságot tartana Moszkvától. Bár oroszországi pénz nélkül Abházia nem maradhat tartósan független, Ankvab ellenfelei nem szeretnék, ha a Fekete-tenger menti terület valóságos jogköre nem lenne nagyobb egy oroszországi megyéénél, s az orosz kiszorítaná a helyi nyelvet. Dél-Oszétiában az utóbbi már megkezdődött, a hivatalosan is Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiához hasonlóan délen is túlsúlyba kerültek az orosz nyelvű általános iskolák.
Az elégedetlenség hosszú ideje nőtt, de az ukrajnai események mindenképpen hozzájárultak az ellenzék megerősödéséhez. A helyiek ugyanis attól tartanak, Moszkva inkább az Ukrajnától elcsatolt Krím félszigetre összpontosítja figyelmét, ezért még inkább csökkenhet az Abháziának nyújtott segítség. Ankvab megbuktatása után a parlament is a tüntetők oldalára állt, s megszavazta, hogy augusztus 24-én előrehozott elnökválasztást rendezzenek. A bukott államfő mellett csupán Leonyid Lakerbaja miniszterelnök tartott ki, aki lázadásnak, puccsnak minősítette a történteket. Igaz, végül ő is lemondott a tisztségéről.