A Svalbard szigetek legnagyobbikán (szintén Svalbard), egy hegy gyomrába fúrt óriási tárolóban őrzik a különféle haszonnövények magvait, búzafélékből már vagy kétszázezer fajta került a raktárakba. A Globális Terménysokszínűség Alapítvány (GCDT) nevű nemzetközi nonprofit szervezet által működtetett központ a legjobb hely ilyen létesítmény létrehozására, hiszen a környezetben uralkodó farkasordító hideg miatt a lefagyasztott magvak akkor sem engednek ki, ha bármiféle üzemzavar vagy világméretű katasztrófa következtében hosszabb időre megszakadna az áramellátás. Szakértők szerint a sarkvidéki tároló szavatolja, hogy egy kataklizma után újra lehetne indítani a világ mezőgazdaságát.
A norvég kormány segítségével, illetve különféle adományok révén fenntartott svalbardi raktárakban azokat a tartalék magvakat őrzik, amelyeket a különféle nemzeti szervezetek arra érdemesnek minősítettek, s maguk is letétbe helyeztek saját génbankjaikban. A létesítmény úgy működik, mint egy banki széf: a tartalmához csak azok férhetnek hozzá, akik odaküldték a mintákat, így nem kaphatnak a magvakból a növénynemesítéssel foglalkozó cégek és intézetek sem. A költségminimalizálás érdekében – a rendszer fenntartása évente 300 ezer dollárba kerül – a létesítménynek nincs állandó személyzete, csak üzemzavar, illetve egy-egy új szállítmány érkezésekor utaznak az alkalmazottak a magas északra. A központ Németországban van, s az alapítvány a fejlődő országokban részt vesz a helyi génállomány-konzerválási programokban.
