A kegyetlen, középkorias büntetései miatt hírhedtté vált muszlim törvények, a saría bevezetésével régóta kokettált Haji Hassanal Bolkiah, Brunei szultánja. A 67 éves uralkodó most látta elérkezettnek az időt, hogy egyik kedvenc ötletét valóra váltsa, és nemrég életbe is lépett a három szakaszban megvalósuló új, vallási alapon működő igazságszolgáltatás első fázisa. A mesésen gazdag Brunei így az első Kelet-Ázsiában, ahol az egész országban bevezették a saríát.
A monarchia valamivel több mint 400 ezer lakója pénzbüntetésre vagy börtönre számíthat például házasságon kívüli terhesség, a pénteki nagyimáról hiányzás vagy más vallások hirdetése miatt. A szultán igyekszik fel is készíteni alattvalóit az új erkölcsökre, és a bevezetés utáni első hetekben 40 ezer embernek tartottak tanfolyamot. A vonakodóknak észben kell tartaniuk, hogy az egy év múlva kezdődő második ütemben már kézlevágás jár a lopásért és korbácsolás az alkoholfogyasztásért. Még egy évvel később pedig halálbüntetés – például megkövezés – lehet a következménye a házasságtörésnek, a szodómiának, a Korán vagy Mohamed próféta kigúnyolásának.
Bár a szultánság vallási elöljárói és tisztviselői hangsúlyozzák, csakis kellően bizonyított esetekben jár majd a szerintük egyáltalán nem túlzó vagy brutális büntetés, valóban kérdés, alkalmazzák-e a gyakorlatban a saría előírásait. Mindenesetre nemcsak a kétharmadnyi muszlim lakosra, hanem a többiekre nézve is aggasztó a szélsőséges vallási irányzat, ugyanis az utóbbiakra is vonatkoznak az iszlám törvényei. Bruneiben több tízezer nem muszlim kínai és 30 ezer katolikus Fülöp-szigeteki él – akik főként vendégmunkások –, és jelentős a buddhisták közössége is. Ugyancsak félhetnek a főként az olajszektorban dolgozó nyugatiak, ha komolyan veszik a szigort. Az is kérdés, hogy az iszlamista bíróságok hogyan tagozódnak be majd az alapvetően brit alapú jogrendszerbe.
Égbekiáltó a különbség a szultán által elvárt konzervatív morál és saját, illetve egyes családtagjainak életmódja között. Az uralkodó és öccse, Jefri herceg gyakorlatilag a saría minden előírását áthágta már. Lapinformációk szerint mindketten saját háremet tartanak fenn, benne kiskorú lányokkal is. A helyi sajtó persze ezekről nem írhat, a Freedom House amerikai jogvédő szervezet tavalyi jelentése szerint háromévi börtön jár a „hamis és álnok” állításokért. A Vanity Fair amerikai magazin egyik korábbi írása is megemlíti, hogy a testvérek hedonizmusa nem igazán illik az iszlám értékeihez. A Forbes amerikai lap által 1997-ben – 38 milliárd dollárral – a világ leggazdagabb emberének tartott Bolkiah még ma is igen tehetős, tavaly a vagyonát 20 milliárd dollárra becsülték. 1788 szobás palotában él, jachtok, repülők, luxusautók szolgálják a kényelmét. Öccse sem panaszkodhat, volt idő – amíg nem lett kegyvesztett –, hogy napi 750 ezer dollárt költött.
Az uralkodói család tulajdonában összesen legalább 17 repülő – Boeing–747-es és Airbus A340-200-as is –, 9 ezer autó, 12 országban 150 lakás vagy ház, ezerszámra Versace és Armani öltözék, állatkert, golfpálya is található. A szultán annak idején az 50. születésnapjára 17 millió dollárért szerződtette Michael Jackson amerikai popsztárt. Népe azonban – amely szintén jól él, ingyenes oktatásban, egészségügyi ellátásban és kedvezményes hitelekben részesül – nem osztozhat a szórakozásokban. A szultánságban nincs éjszakai élet, a kulturális programok is korlátozottak, egyesek szerint nincs unalmasabb hely a világon, mint Brunei.
A saría bevezetésének hátterében éppen az állhat, hogy a hatóságok csírájában fojthassanak el mindenféle ellenzékiséget. A parlament és pártok nélküli abszolút monarchia szorítását a lakosság a bőkezű juttatások miatt eddig elfogadta, de az internetes közösségi oldalakon egyre több bíráló hang fogalmazódik meg. Beszédes, hogy a szultán éppen a globalizációval szembeni „tűzfalnak” nevezte az iszlám törvényeit.
Bolkiah aggodalma nem teljesen alaptalan. A Borneó szigetén Indonézia és Malajzia közé ékelődött apró szultánság gazdagságát a szénhidrogénvagyon teremtette meg, de a kőolaj- és a földgázkészletek fogynak, 2030-ra már fájdalmasan érezhető lehet a kiesés. A kitermelés jelentős csökkenése miatt tavaly a gazdaság már zsugorodott. Az ország gyakorlatilag olajbevételre épített kártyavár, hiszen a költségvetés 93 százaléka, illetve a lakosság közel háromnegyede a szénhidrogén-termeléstől függ. Míg 1974-ben Brunei – brit protektorátusként – Ázsia leggazdagabb országa volt az egy főre jutó GDP alapján, a szultánság a Londontól 1984-ben elnyert függetlenség után lejtőre került. Először Japán előzte meg 1986-ban, majd Szingapúr 2006-ban. Bár a mai 41 ezer dolláros GDP/fő mutató még mindig irigylésre méltó, Brunei már „csak” a kilencedik leggazdagabb olajtermelő ország.
Balul sült el az 1967 óta trónon ülő, a kormányfői poszt betöltése mellett a pénzügyi és a hadügyi tárcát is irányító Bolkiah diverzifikációs programja is. Miközben a 100 milliárd dolláros Brunei Befektetési Ügynökség (BIA) vagyona 40 milliárdra csökkent, érdemi javulás nem történt, az olajtól függőség az ország bevételének arányában alig süllyedt 80 százalék alá, hogy aztán megint visszapattanjon. A befektetések főként az infrastruktúrában, építkezésekben jelentkeztek. Az agyelszívás, a bürokrácia, az ipar fejletlensége és a bizalomvesztés miatt a külföldi tőke nem eresztett gyökeret, a turisták száma is apad.
Kivétel persze a Royal Dutch Shell brit–holland olajtársaság, amely a brunei kormánnyal közös haszonélvezője a szénhidrogének kitermelésének. A helyi olajmunkások azon szoktak viccelődni, a brunei zászlóban a Shell Oil lobogóját utánozva van a sárga és vörös szín. A Londonhoz kötődés azzal is megmaradt, hogy Brunei máig otthont ad egy dzsungelharcokban jártas különleges brit ezrednek, melynek költségét a szultánság fizeti. Egyes vélemények szerint a monarchia egyúttal az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) fontos ázsiai hídfőállása, bankjain keresztül titkos ügyleteket finanszíroznak. Az amerikai–brunei kapcsolatok fontosságára jellemző, hogy amikor tavaly októberben a washingtoni államgépezet leállása miatt Barack Obama – akit stábjával együtt külön palota várt – kénytelen volt lemondani délkelet-ázsiai útját, az elnök személyesen telefonált erről a szultánnak.
