Barbár pusztítás fenyegeti a világ egyik legszebb és legépebben megmaradt ókori emlékhelyét, a lenyűgöző oszlopsorairól is híres szíriai Palmirát. Az Iszlám Állam (IS) fegyveresei szerdán teljesen az ellenőrzésük alá vonták Tadmúr városát, amely fél kilométerre fekszik Palmira romjaitól. Félő, hogy az oszlopsoros utcák, templomok és színházak kétezer éves maradványai is robbanóanyagok, kalapácsok és fúrók áldozataivá válnak. Mint ahogy a szélsőségesek korábban más ókori mezopotámiai település – például az iraki Nimród, Ninive, Hatra – felbecsülhetetlen kincseit rombolták le.

Az iszlámot rendkívül radikálisan értelmező fundamentalista szervezet semmilyen más vallást vagy civilizációt nem fogad el, ezért el akarja törölni azok tárgyi emlékeit is. A szíriai régészeti hivatal vezetője, Mámún Abdulkarim közölte, hogy Palmirából több száz szobrot és egyéb műtárgyat előzőleg biztonságos helyre szállítottak el, de természetesen a nagyobb műemlékeket és az ottani múzeum gyűjteményét nem lehetett elköltöztetni. Az ókori világ egyik legjelentősebb kulturális centrumának tartott Palmira 2013-ban került fel az UNESCO veszélyeztetett világörökségi helyek listájára, az ENSZ kulturális szervezete most pedig nemzetközi összefogást és fellépést sürgetett a páratlan romok védelme érdekében.

Az Iszlám Állam nagy elánnal nyomul

Palmira és a közeli sivatagi oázisváros elfoglalása nemcsak egy kulturális katasztrófa rémképét vetíti előre, de rendkívül súlyos csapás Basar Asszad szíriai elnök rendszerére is. Az IS a 2011-ben kezdődött szíriai polgárháború óta most először foglalt el települést közvetlenül a damaszkuszi kormánycsapatoktól és szövetségeseiktől. Az IS eddig úgy vonta ellenőrzése alá Szíria keleti immár felét, hogy vagy más felkelő csoportokat győzött le, vagy Damaszkusz önként átengedte a területet, nem kis részben azért, hogy a Nyugat a kisebbik rosszat, vagyis az Asszad-rezsim egyfajta rehabilitálását válassza. Palmira és térségének az elvesztése stratégiai szempontból is komoly kudarc, mivel a Damaszkusz felé vezető főút mentén fekszik, és jelentős fegyverraktár, katonai bázis, reptér és börtön is van a környéken. Egyes források szerint  az IS Szíriában már nagyobb területet birtokol, mint Asszad rendszere.

ISIS katonák a Moszuli Múzeumban 2015 márciusában

AFP / EyePress

Hasonló elánnal nyomul az IS Irakban is, ahol a napokban elfoglalta a Bagdadtól 120 kilométerre nyugatra lévő Ramádi stratégiai fontosságú várost. Minden bizonnyal a település visszafoglalásáért várható harc az eddigi legjelentősebb erőpróba lesz az IS és az iraki kormányerők között, mióta a szélsőséges szervezet – Szíriából indítva offenzíváját – közel egy évvel ezelőtt üstökösszerűen felbukkant Irakban, elfoglalta az északi Moszult, majd az ország egyharmadát. Az IS által ellenőrzött területek között van Irak legnagyobb tartománya, Anbár, melynek sivataggal körülvett fővárosa, Ramádi heteken át tartó ostroma során több mint 40 ezer ember menekült el, a harcok utolsó napjaiban legalább pedig fél ezren vesztették életüket. Beszámolók szerint a várost elfoglaló IS bosszúja nem ismer határokat. Leölik az elfogott rendőröket, kormányhivatalnokokat és gyerekekkel együtt kiirtják azokat a családokat, akikről úgy tartják, hogy Bagdadot támogatják.

Ramádi elvesztése komoly presztízsveszteség az iraki kormánynak, hiszen a várost védő katonák gyáván megfutamodtak. Állítólag a végső rohamban az IS öngyilkos merénylői robbanóanyaggal megrakott teherautókkal hajtottak a kormányerők állásai felé. A washingtoni védelmi minisztérium egyik illetékese keserűen jegyezte meg, hogy ha már feladták a várost, vitték volna magukkal a hadi felszerelést. Ugyanis fél tucat tankot, száz harcjárművet és tüzérségi eszközöket hagytak maguk után, tálcán kínálva a hadizsákmányt az IS-nek, amely szerdán újult erővel a várostól keletre eső falvakat is támadott.

A vereség politikailag is kudarc Hajder al-Abadi iraki kormányfőnek, aki nemrég el is repült Ramádiba, hogy onnan hirdesse ki Anbár tartomány felszabadítását, miután márciusban sikerült visszafoglalni a Bagdadtól északra lévő Tikrit városát. Ramádival együtt elesett az egész tartomány katonai parancsnoki központja is. A város elfoglalásáért indított offenzíva az IS erősségét is mutatja: öngyilkos merénylőkkel, jól felszerelt és kiképzett fegyveresekkel kitartó és könyörtelen harcra képes, és a tikriti kudarc a harci morált sem vetette vissza.

Palmyrai laksok az ősi oázis környékén

AFP / Joseph Eid

Kockázatos lépésre szánta el magát az iraki vezetés azzal, hogy a központi hadsereg alkalmatlansága láttán ismét az Irán által kiképzett síita milíciát hívta segítségül, amelyek ezrével gyülekeznek Ramádi közelében. Anbár tartomány szunnita többségű, és az ottani törzsek alapvetően bizalmatlanok, sőt ellenségesek a síita vezetésű bagdadi kormánnyal, különösen pedig a síita milíciával szemben. Tikrit – Szaddám Huszein néhai iraki diktátor szűkebb hazája – visszafoglalását sem sikerült kiharcolnia az iraki hadseregnek, a várost végül a síita milicisták segítségével vették be. Csakhogy a síita fegyveresek aztán fosztogatni kezdtek a szunniták házaiban, míg végül vissza nem rendelték őket.

Egyre inkább úgy fest, hogy Irán, illetve az által kiképzett, a reguláris hadsereg kötelékébe nem tartozó síita csapatok nélkül Bagdad nem tudja legyőzni az IS-t. Bár a 2003-as invázió után az amerikaiaknak sikerült leválasztania az anbári szunnita törzseket az IS elődjétől, az al-Kaidától, a törzsvezetők ezúttal nem mutatnak hajlandóságot hasonló elkötelezettségre. Nem bíznak al-Abadi kormányában, és szerintük Bagdad ajánlata nem is komoly. A síita–szunnita ellentétek további mélyülése végképp abba az irányba mutat, hogy Irakot képtelenség lesz egységes országként megmenteni.

Miért olyan nehéz megállítani?

Az IS komoly fejtörést okoz az USA-nak is, amely azzal a ténnyel kénytelen újra és újra szembesülni, hogy légi csapásaival nem tudja megállítani a szervezet hadi gépezetét. Talán már ezt a felismerést és esetleg egy jelentősebb szárazföldi amerikai részvételt vetítette előre, hogy egy amerikai elitkommandó a múlt héten végrehajtotta első szíriai szárazföldi akcióját, megölve az IS gazdasági vezetőjét, és elfogva annak feleségét. Bár az amerikai légi csapások azt elérték, hogy a szélsőséges szervezet ne tudja növelni az olajcsempészetből származó bevételét, a tavalyi egymilliárd dollárra taksált jövedelme után az IS az idén is heti 2 millió dollárt szerez az olajeladásokból, és napi egymilliót a leigázott közösségek vagyontárgyainak elkobzásából és az adóztatásból. A szervezet pénzügyi helyzete továbbra is stabil, kiadásait bőven fedezik a bevételek.

Pusztítás Nimrud városában 2015 áprilisában

AFP

A szélsőségesek látványos és gyors sikereit csodálattal méltatják Afrika és Ázsia iszlamista terrorcsoportjai, amelyek tucatjával esküsznek hűséget az IS-nek. Bár ezek a terrorcsoportok önálló szervezetek maradnak, és igazából nem kerülnek iraki és szíriai „hőseik” fennhatósága alá, ijesztő, ahogy az IS sötét középkort idéző brutalitását méltatják. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy az IS vagy féltucat közel-keleti országban – így Algériában, Líbiában, Egyiptomban és Libanonban – is hídfőállásokat épít ki. Különös erőfeszítést tesz azért, hogy megvesse a lábát a káoszba jutott Líbiában, ahol több városban is a nyílt jelenlétével hívja fel magára a figyelmet. Mindez azért is veszélyes, mert Líbia ugródeszka lehet az Európa elleni terrortámadások végrehajtására. Líbiai források szerint több szélsőséges is elvegyül a líbiai partoktól hajóval az EU-ba induló menekültek között, hogy a vén kontinensre juthasson. A texasi Garlandban minap rendezett, Mohamed-karikatúrákat bemutató kiállításon meghiúsított merénylet után pedig James Comey FBI-igazgató drámai hangnemben beszélt arról, hogy több száz, ha nem épp több ezer amerikai szimpatizáns kaphatott megkeresést az IS-től, hogy támadásokat hajtson végre az USA területén.