„Aureliano Buendía ezredes harminckét fegyveres felkelést szervezett, és harminckétszer szenvedett vereséget” - Gabriel García Márquez Száz év magány című világhírű regénye óta tudjuk, hogy Kolumbiában történelmileg milyen kérlelhetetlenek a konfliktusok. Mégis, hatvan éves ellenségeskedés érhet most véget, miután Juan Manuel Santos kolumbiai elnök és Timoleón Jiménez (közismertebb fedőnevén Timochenko), a gerilla erők (Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők – Néphadsereg, FARC-EP) főparancsnoka szerdán közös sajtótájékoztatón jelentették be a kubai Havannában, hogy sikerült lezárniuk a kormány és a lázadók között zajló béketárgyalások legnehezebb fejezetét, az átmeneti igazságszolgáltatás témakörét.

A felek 2016 március 23.-át jelölték ki, mint a béke aláírásának végleges dátumát. Minden jel arra utal, hogy a 2012 szeptemberében indult, az elmúlt években különböző politikai támadások kereszttüzében álló, és számos nehézséget leküzdő békefolyamat ezúttal visszafordíthatatlanul halad végső célja felé. A béke kihirdetése után a gerilláknak még 60 napjuk lesz a tényleges fegyverletételre, bár a tervek szerint azokat nem adják át az államnak, hanem nemzetközi felügyelet mellett semmisítik meg.

A békekötők - Juan Manuel Santos kolumbiai, Raúl Castro kubai elnök és Rodrigo Londono Echeverri, más néven Timochenko, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű gerillaszervezet parancsnoka a béketárgyalások újabb fordulójának végén szeptember 24-én

MTI / EPA / Alejandro Ernesto

Mielőtt azonban mindez megtörténik, ki kell várni a hegyekben állomásozók válaszát, ugyanis a híresen erős belső hierarchia és fegyelem ellenére is fennáll a veszélye annak, hogy a nagyjából 15 ezer fegyveres tagot számláló szervezet egyes egységei nem lesznek hajlandóak a fegyverletételre. Egyrészt a fegyverek kellenek bizonyos illegális tevékenységeik folytatására, másrészt félnek a bosszútól. A nyolcvanas-kilencvenes években ugyanis a FARC legális politikai szárnyaként alakult baloldali Unión Patriótica pártnak legalább 6 ezer tagja vált állami szervek és paramilitáris csoportok által szisztematikusan végrehajtott politikai gyilkosságok áldozatává a ma is élő elkövetők teljes büntetlensége mellett.

Folyamatos akadályok között

Az, hogy idáig jutott a békefolyamat, óriási eredmény megannyi, korábban kudarcot vallott közeledési kísérlet fényében. A legnagyobb kritikus a korábbi elnök, jelenleg szenátor Álvaro Uribe Vélez (2002-2010) volt, akinek a Demokratikus Közép nevű, valójában a szélsőjobbhoz sorolható pártja fáradhatatlanul támadta volt hadügyminisztere és egyben utódja, Juan Manuel Santos béketörekvéseit. Uribe támogatói között voltak vidéki földbirtokosok, a hadsereg tisztjei, valamint a lakosság legkonzervatívabb, béke-szkeptikus rétegei.

A tárgyalások szempontjából szerencsés momentum volt, hogy a 2014-es elnökválasztást Santos nyerte, és hogy a menet közbeni kölcsönös katonai csapások ellenére is mindig tovább lehetett lendíteni a békefolyamatot. Bár megesett, hogy a tárgyalásokat 25 napra azért függesztették fel, mert  egy tábornokot elraboltak, máskor pedig egy olajvezeték felrobbantása okozott kisebb ökológiai katasztrófát, ezzel együtt pedig a párbeszéd megakadását.

A rendezés körül számos nemzetközi jogász, történész és külföldi politikus bábáskodott, a FARC is több alkalommal hirdetett egyoldalú fegyverszünetet, amire válaszul a kolumbiai légierő is felfüggesztette a bombázásokat. Fontos bizalomépítő tényezőnek számított ráadásul, hogy a hadsereg és a gerillák közösen végeztek egyes körzetekben aknamentesítéseket.

Átmeneti igazságszolgáltatás

A tárgyalássorozatnak öt fő fejezet volt ( agrárkérdés és vidékfejlesztés; a békefolyamatból születő új politikai mozgalmak demokratikus részvételének garanciája; a kábítószer-kereskedelem kérdése; az igazságtétel és kárpótlás a konfliktus áldozatainak, valamint a gerillák leszerelése és társadalmi reintegrációja), melyek közül az utolsó vár már csak kidolgozásra.

Kokainfogás Kolumbiában

AFP / Luis Robayo

Szakértők és politikusok kezdettől fogva az igazságtétel fejezetét jelölték meg mint a legnehezebb tárgyalási pontot, amely a gerillák felelősségre vonását és áldozataik kárpótlását volt hivatott megoldani. A leszerelést vállaló FARC-vezetők viszont nyilván a felelősségre vonást, illetve a börtönt akarják megúszni, míg a kormányt kötik a fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos, büntetőjogi felelősségre vonást szabályozó nemzetközi szerződések,  különös tekintettel a nem elévülő emberiesség elleni bűntettekre.

Salamoni megoldásként a felek az ún. „átmeneti igazságszolgáltatás” receptjével kísérleteznek, amely kényesen egyensúlyoz az elkövetők társadalmi integrációját is figyelembe vevő hosszú távú béke és a hagyományos büntetőjog szempontjai között. Ennek megfelelően a politikai bűntettek (pl. lázadás) esetében alkalmazható az amnesztia, míg a súlyos (emberiesség elleni vagy háborús) bűntetteket elkövető, és azokat beismerő leszerelt gerilláknak 5-tol 8 évig terjedő szabadságvesztést lehet kiszabni. Ezalatt az elítélt végezhet közmunkát vagy felügyelet alatt tanulhat is, a feltétele pedig a bűncselekmények elismerése és a megbánás. Az ügyeket az erre a célra felállított ad hoc törvényszék bírálja majd el. Az átmeneti igazságszolgáltatás kiterjed a konfliktusban súlyos bűntetteket elkövetett állami szereplőkre is.

Kihívások

Az Amerikai Egyesült Államok nagykövete már bejelentette, hogy az USA tiszteletben tartja a kolumbiai békefolyamatot, és nem fogja erőltetni az átmeneti igazságszolgáltatásban résztvevő, kábítószer-kereskedelemmel vádolt gerilla vezetők kiadatását. Az új intézményi keret pedig alkalmazható lesz a béketárgyalásokat még csak most kezdő, katonailag  és politikailag is gyengébb és jelentéktelenebb Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ELN) tagjainak esetében is.

Fiú az olajjal szennyezett Caunapi folyón

AFP / Defensoria del Pueblo

Abban mindenki egyetért, hogy a megállapodás pontjainak népszavazás általi jóváhagyása után jön csak a neheze. Meg kell védeni és munkát kell adni a leszerelteknek, ki kell alakítani az állami jelenlétet a FARC ellenőrzése alól kivont területeken, vissza kell szorítani a környezetet károsító illegális bányászatot és a kábítószer-termelést és meg kell akadályozni a még aktív illegális fegyveres csoportok (pl. egyes paramilitáris szervezetek) benyomulását.

A jövőt tekintve kulcsfontosságú egy demokratikusabb politikai rendszer kialakítása, ahol a politika eszköztárában már nem szerepelhetnek a fegyverek. A mezőgazdaság modernizáláshoz át kellene alakítani a birtokszerkezetet, el kellene ismerni az indián és afrokolumbiai kisebbségek jogait, szükség lenne egy progresszívebb adórendszerre, hogy legyen miből finanszírozni a közoktatás és az egészségügy javítását és kiterjesztését.