Miheztartás végett

12 ezer, tökéletes összhangban, vigyázzmenetben masírozó katona, ötszáz hadieszköz, csaknem kétszáz repülőgép és helikopter, amelyek egy része a 70-es számot formázta az égen. Minden az aprólékos koreográfiának megfelelően alakult a múlt csütörtökön, amikor Pekingben, a Tienanmen téren a szigorú ellenőrzésen átesett 40 ezer néző, valamint az egykori császári palotaegyüttes, a Tiltott Város bejáratának mellvédjén álló kínai és külföldi notabilitások előtt felvonult a kínai hadsereg színe-java, s a 17 baráti országból érkezett csaknem ezer katona. Akárcsak a 2008-as nyári olimpiára készülve, ezúttal is korlátozták az autóforgalmat, és leállították a környezetszennyező gyárakat, hogy a vakító kék eget ne szennyezze szmog.

A második világháború végének – ami Kína számára a gyarmatosító Japán fölötti győzelmet jelentette – 70. évfordulójára időzített katonai parádé évek óta a leglátványosabb volt Kínában. Bár a szervezése természetesen az előtt kezdődött, hogy a konjunktúra fékeződéséről érkező hírek megjelentek, és a sanghaji tőzsdén összeomlottak az árfolyamok, az alkalom jó volt arra, hogy elvonja a figyelmet a gazdasági bajokról, a kínaiak fejébe pedig belevésse, s az ország ellenfeleinek újfent a tudomására hozza: Kína katonai nagyhatalom is. Ezt jelképezte például a 2011 óta fejlesztett DF-21D interkontinentális rakéta – bár csak az indítófokozatát mutatták meg –, amely állítólag célra irányító rendszer részeként képes elpusztítani egy repülőgép-hordozó hajót is. A nagyobb testvér, a 4 ezer kilométeres hatótávolságú DF–26 pedig elérheti az amerikai ellenőrzés alatt álló Guamot – meg is kapta az interneten a Guam Express nevet –, amely része annak az úgynevezett második szigetláncnak, ameddig Kína ki szeretné szorítani a Csendes-óceán térségében az Egyesült Államokat.

Az USA csak pekingi nagykövetét, Max Baucust delegálta az eseményre, és az Európai Unióból sem érkezett Pekingbe hivatalban lévő állam- vagy kormányfő, kivéve Milos Zeman cseh elnököt, akit körbe is rajongtak vendéglátói – ott volt viszont Tony Blair és Gerhard Schröder, volt brit, illetve német miniszterelnök. Az emelvényen Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő jobbján, a legfontosabb partnernek járó helyen állt Vlagyimir Putyin orosz államfő, és a kínai vezető országa régi barátjaként üdvözölte Omar Basir szudáni elnököt, aki ellen a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság hat éve háborús és emberiség elleni bűnök miatt elfogatóparancsot adott ki. Ott volt az emelvényen, rögtön Putyin mellett Pak Gjun Hje dél-koreai elnök, hiányzott viszont a Kína katonai szövetségesének számító Észak-Korea ifjú diktátora, Kim Dzsong Un. Ez nemcsak azt jelzi, hogy Kim – ahogy nagyapja és apja is – vonakodik elhagyni országát, hanem azt is, hogy miközben Peking viszonya gazdasági okokból Szöullal javul, a kiszámíthatatlan Phenjannal romlik. A Hszi balján kialakított sorban pedig – a hatalom folyamatosságát és egységét egyszerre demonstrálva – feltűnt két elődje, a 89 éves Csiang Cö-min és a 72 éves Hu Csin-tao, illetve Ven Csia-pao és Li Peng volt miniszterelnökök, valamint a Kínai Kommunista Párt politikai bizottsága állandó bizottságának tagjai. Mindannyian nyugati szabású öltönyben voltak, egyedül Hszi viselt Mao-zubbonyt.

A parádét – amihez hasonló 2009-ben volt legutóbb – első alkalommal tartották a hivatalos megfogalmazásban „a japán agresszió elleni kínai népi háborúban és az antifasiszta világháborúban aratott győzelem” évfordulóján, korábban minden díszszemle a népköztársaság kikiáltásának napján, október 1-jén volt. Míg az utóbbi a nacionalistákkal vívott polgárháború végét jelentette – Tajvan és a népi Kína történelemszemléletének különbözőségéről lásd Ki győzött? című írásunkat –, az új dátum megfigyelők szerint üzenet Japánnak, ahol Abe Sinzo miniszterelnöksége alatt, Washington jóváhagyásával, zajlik az ország katonai szerepének átértékelése. Mindez pedig része annak a manőverezésnek, amelyben az USA új nagyhatalmi riválisa, Kína irányába fordul, és – katonai szövetségeseit magához kötve, gazdasági érdekközösségeket létrehozva – igyekszik erősíteni a jelenlétét az ázsiai és a csendes-óceáni térségben, ahol Peking próbálja minél messzebb kiterjeszteni befolyási övezetét.

A kínai katonai költségvetés, az utóbbi évek gyakorlatát követve, az idén is 10 százalékkal emelkedik, s még mindig messze van ugyan az amerikaitól, de a növekmény katonai szakértők szerint valójában rendre másfélszeres a büdzsé más rubrikáiba elbújtatott tételek miatt. A három évtizede tartó erőltetett ütemű modernizálás után a kínai néphadsereg egyre korszerűbbé válik, és szakértők úgy vélik, technikai színvonalában 2020-ra elérheti az amerikaiak ezredfordulós szintjét. Bár ez még mindig két évtizedes lemaradás, a világ legmagasabb katonai költségvetésével gazdálkodó USA nem fejleszt olyan ütemben, mint Kína, és a különbség egyre csökken. A Pekingben a múlt héten felvonultatott eszközök már kínai tervezők munkái – bár itt-ott még visszaköszön a szovjet–orosz segítség –, és felveszik a versenyt az amerikai hadsereg gerincét adó M–1 Abrams harckocsikkal és F–16-os vadászgépekkel.

Változóban a kínai néphadsereg állománya is, már nem tekinthető paraszthadseregnek, és sorkatonák alkotják ugyan, de a tisztikar egyre képzettebb. A katonai parádé alkalmából a békéről szónokló Hszi bejelentette, hogy 300 ezerrel csökkentik a világ legnépesebb, 2,3 milliós fegyveres erejének létszámát, amit szakértők szintén a modernizálás lépésének tartanak. A 2017 végéig végrehajtandó leépítés ugyanis pénzt szabadít fel a hadieszközök és a technológia fejlesztésére. Hszi irányítása alatt a hangsúly a légierőre és a haditengerészetre került, a hagyományos szárazföldi csapatok rovására.

Ennek megfelelően tervezik átalakítani a vezérkart, s állítólag amerikai mintára összerőnemi tanácsot hoznának létre. A reformban a párt hadsereg fölötti ellenőrzést gyakorló katonai bizottságát is elnöklő pártfőtitkár-államfőnek segíthet, hogy a pártkádereket is sújtó korrupcióellenes hadjárat részeként tucatjával tartóztatták le a régi garnitúrát képviselő tábornokokat és főtiszteket. Az új katonai gondolkodás legfőbb nyertese a haditengerészet lehet, amit nemcsak az mutat, hogy Peking a Dél-kínai-tengeren minitámaszpontokat épít a vitatott hovatartozású, de magának követelt szigeteken. A parádéra időzített másik „üzenetként” Alaszka partjaihoz közel, a Barents-tengeren öt kínai hadihajó jelent meg. Természetesen a törvényeket betartva, nemzetközi vizeken, de még soha nem jártak arra, s ezúttal pont akkor, amikor Barack Obama amerikai elnök éppen befejezte alaszkai látogatását.

NAGY GÁBOR