Ki győzött?

A történelmi tények meghamisításának tartják Tajvanon, hogy Peking – amint azt a múlt heti katonai parádé is jelezte – kisajátította magának a második világháborúban Japán fölött aratott győzelmet. A tajvani elnök, Ma Jing-csiou hangsúlyozta, hogy természetesen a kínai kommunista hadsereg is harcolt az 1937–1945 közötti, második kínai–japán háborúnak nevezett konfliktusban, ám főleg az ellenség hátországában folytatott gerillaharcot, a 22 legfontosabb csatából csupán egyben vett részt. A háborúban meghalt hárommillió kínai katona zöme a Csang Kaj-sek generalisszimusz irányította nacionalisták soraiból került ki, ahogy a 268 elesett tábornok közül is csak egy volt kommunista. Mi több, a Kínában harcoló japán csapatok 1945. szeptember 9-én Nankingban a nacionalista hadsereg tábornoka, Ho Jing-csin előtt tették le a fegyvert. Ezután pörgött fel újra Kínában a hatalomért vívott polgárháború, amit a Mao Ce-tung vezette kommunisták nyertek, a Csang irányította nacionalista Kuomintang pedig 1949-ben Tajvanra menekült, amelyet 2000–2008 kivételével azóta is kormányoz.

A képet bonyolítja, hogy az 1894–1895-ös – a Koreai-félsziget birtoklásáért kirobbant – első kínai–japán háború eredményeképp Tajvan Tokió gyarmati uralma alá került. Ez azt jelentette, hogy lakosai közül – akik ma is megkülönböztetik magukat a szárazföldről beáramlott nacionalistáktól – a második világháborúban több mint kétszázezren a császári hadseregben szolgáltak. A történelmi dilemmát jelzi, hogy Ma árulásnak nevezte, hogy a 70. évforduló kapcsán Li Teng-huj – aki 1988–2000 között első őshonosként volt a Kuomintang és Tajvan elnöke – egy japán újságnak azt mondta: annak idején, amikor ő és fivére is a császári hadsereg tagja volt, Japánt a hazájának tekintette. Megbocsátóbb volt a Taipei Times napilap, amelyik szerkesztőségi véleményében vette védelmébe Lit, és ítélte el Lien Csant, a Kuomintang másik volt elnökét, aki Peking meghívását elfogadva a katonai parádén ott feszített a Tienanmen téri emelvényen Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő társaságában.

Az általa renegát tartománynak tekintett Tajvannak a győzelemben játszott szerepét a népi Kína az utóbbi időben elismeri, de azt epizódalakításnak állítja be. A második világháború idején játszódó filmekben és tévéjátékokban már fel-feltűnik egy-egy szimpatikus, de nem túl jelentős nacionalista szereplő. A történelem átírását viszont túlzásba vitték az augusztusban bemutatott, állami pénzből készült, A Kairói Deklaráció című filmben, amely azt az 1943-as konferenciát idézi fel, amelyen megállapodtak, hogy a győzelem után Tajvan újra Kína része lesz. Az egyiptomi fővárosban Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök társaságában Csang írta alá a megállapodást, a moziplakátokon viszont Mao tűnik fel Churchill mellett – amit még a cenzúrázott kínai interneten is kigúnyoltak.