“A terroristáktól kevésbé félek, mint Európa elvesztésétől” - magyarok Németországból
Németországba kivándorló magyarokat kérdeztünk arról, hogy az elmúlt hét véres támadásai után elgondolkodtak-e a hazatérésen. A legtöbben maradnának, és van, aki jobban félti Európát az európai radikálisoktól, mint a terroristáktól.
Bár a német szövetségi statisztikai hivatal (Destatis) becslése szerint 2015-ben minden korábbinál többen, nagyjából 2 millióan vándoroltak be Németországba, ami közel 60 százalékos emelkedést jelent, érdemes mellé tenni azt a magyar szempontból ugyanennyire meghatározó adatot, hogy 2012 és 2014 között 70 százalékkal nőtt a Németországban kereső tevékenységet végző regisztrált magyarok száma.
A hatalmas magyar diaszpóra tagjait most arról kérdeztük, tartanak-e attól a “véres hét” után, hogy Németország balkanizálódik, gondoltak-e arra, hogy Magyarországon ugyan lehet bunkó a taxis, agresszív az ellenőr, vagy szemetes az utca, cserébe viszont senkinek nem jut eszébe felrobbantani magát a Rottenbiller és a Király utca sarkán. Az általunk megkérdezettek közül szinte senki nem jönne vissza, vagy ha eszébe is jutna elköltözni, az úti célt inkább nyugati irányban keresnék tovább.
“Előttem robbant fel a pizzéria, de félni akkor sem vagyok hajlandó”
“Láttam már terrortámadást közvetlen közelről, bár talán pontosabb úgy, hogy túléltem” – mondta Lukács, aki korábban évekig élt a Közel-Keleten, többek között Jordániában és Izraelben is, most pedig Hamburgban lakik feleségével, ahol középvezetőként dolgozik egy amerikai informatikai cégnél. 2001-ben alig 15 méterre állt a jeruzsálemi Sbarro pizzéria bejáratától, mikor óriási robbanás rázta meg az épületet. Tizenöt ember meghalt, köztük nyolc gyerek, 130-an, köztük Lukács, megsérültek. “Egy telefonfülkében álltam, és a telefon volt az arcom előtt, ez mentette meg az életemet. Félni akkor sem féltem, és most sem félek” – utalt az elmúlt hét németországi eseményeire Lukács, aki többek között Münchenben is dolgozik, és a pénteki támadások idején is nyilatkozott a hvg.hu-nak. "Pont ma reggel beszélgettünk erről, hogy
ez már nem a 'megszokott terror' amit megvársz, amíg elmúlik
– azt mondta, egyelőre próbálja helyre tenni a mostani helyzetet magában. Arról még nem beszéltek, hogy elkötöznének-e, de egy barátja mesélte, hogy ha ők mennének, akkor már csak nagyon messzire, a terror által szinte érintetlen Ausztráliába vagy Kanadába vándorolnának tovább.
A válságövezetekben eltöltött évek alatt néhány apró részlet beépült az életébe, ezektől pedig Németországban sem vált meg: “Ha például étterembe megyünk, ösztönösen felmérem belépéskor a menekülő-útvonalakat, és mindig igyekszem olyan helyet választani, ahonnan rálátok az ajtóra. Ez egy ösztönös védekezés, de nem állandó félelem. Félelemben élni nem jó, mert teljesen ellehetetleníti a mindennapokat” – mondta Lukács arra reagálva, miért nem hajlandó most sem félni. Ha felszáll a buszra, vonatra, akkor felméri azt is, milyen emberek utaznak vele együtt, és van, akitől jobban tart. “Ez viszont egy autoimmun reakció, amit bizonyos fokig szégyellek is” – mondta Lukács. Úgy érzi azonban, hogy sokszor fontos dolgok sikkadnak el a szégyen miatt. “A politikai korrektség egyik oka szerintem itt a félelem attól, hogy rasszistának vagy alultájékozottnak tartanak.” Azt mondta, hogy több muszlim munkatársa is van, akikkel remekül kijön, egyiküket pont ő hívta a müncheni támadások idején, hogy jól van-e.
"Európát a saját radikálisaitól féltem, nem a terroristáktól"
Anna két éve él Berlinben, tanárként dolgozik egy helyi általános iskolában, de 10–14 éves kora között is itt élt, ezért egyáltalán nem érzi magát kívülállónak, a nyelvet is anyanyelvi szinten beszéli, akcentus nélkül. Azt mondta, döbbenetes volt a péntek este: amint befutottak ez első hírek a müncheni lövöldözésről, ismerőseivel folyamatosan a telefonjukat böngészték, majd a hírekkel feküdt le este, és azokkal is kelt. “Bennem azonban mélyebb nyomot hagyott, amikor láttam egy videón, milyen irgalmatlan fegyelmezett sorokban hagyják el az emberek a plázát rendőri kíséretben, eszeveszett rohanás és egy pisszenés nélkül. Vagy amikor az egyik helyi muszlim vezető kinyittatta az össze mecsetet, hogy oda is tudjanak menekülni, akik a környéken vannak” – mesélte.
Szerinte most alapvetően két eltérő álláspont alakult ki Németországban. Az egyik felismeri, hogy komoly problémák vannak, amik ellen küzdeni kell, a rendőrségnek szűrnie kell a radikálisokat a menekültek és a német állampolgárok között egyaránt, de semmiképp sem szabad csorbítani a demokrácia értékeit. Ezt osztja ő is. Hallott viszont olyan véleményt is, amely szerint undorító, amit Angela Merkel csinál, ahogy behívta az országban az idegeneket, akik hamarosan át fogják venni a hatalmat. “A terrorizmus borzalmas jelenség, de én sokkal jobban félek Európa radikalizálódásától, mint a terrortól. 10 év múlva az Iszlám Állam már sehol sem lesz, ha viszont Európa és benne most a demokrácia csúcsát jelentő Németország szétesik, az visszafordíthatatlan lesz” – vélte Anna, aki épp ez utóbbi miatt nem akar másik országba költözni a támadások ellenére sem – vissza Magyarországra sem.
"Ha kell, megint útnak indulunk"
Egy Lipcsében dolgozó magyar rabbi is nyilatkozott a hvg.hu-nak. Azt mondta, érezni, hogy az emberek nyugtalanok, bár ő úgy véli, elszigetelt eset volt mindegyik támadás a múlt héten, a müncheni lövöldözést például az iskolai ámokfutásokhoz hasonlította, amelyekből több is volt már Németországban. Ő személy szerint a saját rutinján nem változtatott, és most is kipában utazik a tömegközlekedési eszközökön, nem hajlandó félni. Szerinte a magyar média sokszor túlhiszterizálja a kérdést, míg a német csatornák sokkal inkább “helyükön kezelik a dolgokat”. A menekültkérdés és a terrorizmus összefüggéséről így vélekedett: “Rabbiként azt mondom, hogy a legfontosabb dolgunk az elesettek megsegítése. Emberségesnek kell maradnunk, hiszen mi pontosan tudjuk, milyen háborúk és népirtások elől menekülni. Közben viszont szépen lassan fel kell készülnünk arra, hogy ha kell, akkor útra tudjunk kelni."
"Az én gyerekem is lehetett volna"
"Átfutott az agyamon, hogy az én kisfiam is ott lehetett volna a gyorsétteremben" – mondta Tímea a müncheni eseményekre utalva. A marketingmenedzserként dolgozó nő azonban azt mondja, nem élte meg rosszabbul a támadást, mint akár a párizsi eseményeket, akár a Germanwings-katasztrófát. "Az, hogy Párizsban vagy a következő sarkon, ugyanaz" – mondta, hozzátéve, hogy a támadások nem változtattak az életmódjukon. "Ugyanoda járunk bevásárolni, felülünk az S-Bahnra (metró), a gyerekeim menekült gyerekekkel járnak egy intézménybe. Együtt fotózzuk őket a nyárünnepen az ő szüleikkel. Ugyanúgy, ahogy otthon is, itt is megosztott a magyar közösség menekültügyi kérdésben egyébként" – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy mit vár el a német kormánytól, azt mondta, ez nehéz kérdés, mert a titkosszolgálat munkájáról és a terrorelhárítás eredményeiről viszonylag keveset lehet tudni. Bár szerinte a kormány követett el hibákat a nagy menekülthullámok idején, ő mégis az integráció híve, amelynek a folyamatát nap mint nap érzékeli ő is a népfőiskolán, ahol tanul, és ahová rengeteg menekült jár nyelvtanfolyamra.
A hvg.hu-nak megszólaló magyarok közül szinte mindenki azt mondta, hogy nem jönne haza Magyarországra, a megnövekedett fenyegetés ellenére sem. Ezt legfőképp a szabad környezettel magyarázzák, és csak másodsorban a jobb életkörülményekkel. Bár vannak félelmeik a hatalmas számú bevándorlóval szemben, többségük mégis támogatja az integrációjukat. Abban viszont szintén egyetértettek, hogy
valami megváltozott Németországban az elmúlt héten, aminek a következményei egyelőre beláthatatlanok.
"Lehet, hogy érdemes lenne hazajönni"
Körbenéztünk a németországi magyarokat vagy német városokban élőket összegyűjtő Facebook-csoportokban is. Itt a fentiektől eltérő vélemények is megjelentek, bár sokan itt is osztják, hogy maradni kell. Többször olyan heves viták alakultak ki az elkövetők motivációiról, az iszlámnak a támadásokban betöltött szerepéről és a bevándorlásról, hogy az adminok egyes posztoknál teljesen letiltották a hozzászólásokat.
“Kíváncsi leszek, mennyi hasonló esetnek kell lenni, hogy végre csináljanak valamit!? És nem az 1000 lakás építésére gondolok, amit épp most kezdtek el Berlinben, hogy legyen saját lakásuk is” – írta valaki a Berlini magyarok csoportban. "Ott vannak mindenhol, mint valami vírus" – érkezett egy másik vélemény. “Most tényleg rettegve lépjek ki az utcára???... Egy központi helyen dolgozom........” – írta valaki más. “Lehet, hogy érdemes lenne hazajönni!!!!!” – kommentelte egy harmadik berlini magyar.
Müncheni csoportokban a pénteki támadás után több helyen elszabadult a pokol, és kommentekben mentek egymásnak a menekültek közé férkőzött terroristák ellátását helytelenítők és az őket uszítással vádolók. Az mindenesetre látszik, hogy a félelem és a bizonytalanság ellenére a többség így is inkább maradna Németországban.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
