szerző:
Tetszett a cikk?

Megrendül a lengyel kormány uralma az elmúlt napok tüntetései nyomán? Rákényszerül politikája lényeges megváltoztatására? Elemzésünk következtetése: nem.

A lengyelek bezzeg nem tűrik szótlanul a szabadságjogok eltiprását! – olvasom a lelkesen irigykedő kommentárokat, és az 1956. október 23-i tüntetés jelszava - „Lengyelország utat mutat” - jut eszembe. Igen, valóban tüntetések zajlottak a hét végén és részben még tartanak szerte Lengyelországban. Igen, a rendőrség volt kénytelen utat törni vasárnapra virradó éjjel Beata Szydlo miniszterelnöknek és Jaroslaw Kaczynskinak, a Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt elnökének, aki bár alkotmányos tisztséget nem visel, valójában egyszemélyben irányítja az országot, mert az autójuk különben nem tudott volna kijutni a parlament területéről.

De össze fog omlani ettől az egy éve működő jobboldali kormányzat? Rákényszerül politikája lényeges megváltoztatására? Aligha.

Már csak azért sem, mert világos magyarázatot talál a történtekre. A megmozdulásokat a nemzet ellenségei szervezik, köztük kommunisták és ávós-leszármazottak, idegen érdekeket szolgáló emberek, akik képtelenek beletörődni abba, hogy elveszítették a szabályos demokratikus választásokat, és ezzel a hatalmukat. Bűncselekményeket követnek el, amiért felelősségre vonás jár. Ezt mondta a kormányfő szombat esti tv-beszédében, és ezt hirdeti a puccskísérletet emlegető belügyminiszter.

Pár tízezren a 38 millióból

Következtetésük tehát nem az, hogy túlzásokba estek, enyhíteni kellene és kompromisszumot keresni az ellenzékkel, hanem éppen ellenkezőleg: nem voltak elég kemények, de ezentúl azok lesznek. A kormánynak szilárd parlamenti többsége van. Kézben tartja a közigazgatást és az erőszakszervezeteket, továbbá a közszolgálatiságtól teljesen megfosztott állami televíziót, amelynek híradója teljesen az 1970-es-1980-as évek kommunista propagandastílusában ítélte el a zavarkeltő ellenséges elemeket, közülük „természetesen” senkit sem szólaltatva meg.

©

Ezen nem segít, ha egy 38 milliós ország tucatnyi nagyvárosában néhány tízezren megmozdulnak. Ez a tévében soknak látszik, de a lakosság töredéke. Az emberek, főleg a falun, kisvárosban élők többségét kevésbé izgatja az Alkotmánybíróság megbénítása, a nők jogainak semmibe vétele, a részben írott, részben íratlan parlamenti szabályok felrúgása, mint az, hogy idéntől – egyébként szakértők szerint kellő költségvetési megalapozás nélkül, de ez is mindegy – a szegényebbek minden gyerekükre, a többiek a harmadiktól kezdve havi 500 zloty (kb. 36 000 forint) támogatást kapnak. És annak sincs jelentősége, hogy az ellenzék is tett néhány büntető feljelentést. Részben mert a lengyel ügyészség ez év óta ismét a kormány irányítása alatt áll (csak 2010-2015 között volt olyan független jogállása, mint nálunk), részben mert a házszabálysértéseket, ha megtörténtek is, nehéz büntetőjogilag megfogni. Az ellenzék pedig megosztott, és bár most éppen képes volt a közös fellépésre, még a parlamenti ülésteremben is együtt tartanak ki néhányan a leoltott villany ellenére, érdemi együttmüködés a világnézeti és politikai ellentétek és ellenérdekek miatt aligha várható.

Szavazási csalástól félnek

Azt kétségtelenül a lengyel közvélemény javára lehet írni, hogy a kormányzati arrogancia számos példája után éppen a sajtószabadság veszélyeztetése volt most az utolsó csepp a pohárban. A konfliktus azzal kezdődött pénteken, hogy a szejm elnöke jelentősen korlátozta az újságírók mozgását az épületben. Az ülésteremtől távol kellene dolgozniuk, kizárólag a parlamenti apparátus által adott képet és hangot használva. Saját felvételeket az ülésről nem készíthetnének, és szinte teljesen elzárnák őket a képviselőktől. Ez, mint hírlik, sok kormánypártinak sem tetszik, de ők ezt csak névtelenül mondják el. Az ellenzékiek azonban nyíltan kimutatták szolidaritásukat a sajtóval. Amikor a házelnök a költségvetési vita pénteki zárószakaszában emiatt megvonta valakitől a szót, az ellenzék elfoglalta a szónoki emelvényt, lehetetlenné téve az ülés folytatását. Ezzel a tiltakozók is házszabályt sértettek. Az elnök áthelyezte az ülést egy másik terembe, amihez joga volt, de állítólag az ellenzék egy része erről nem értesült, vagy akadályozták az odajutását, továbbá aki ott volt, az sem kapott szót ügyrendi panaszának elmondására.

Ezután gyorsan lebonyolították a szavazást is a 2017-es költségvetésről, noha az ő szabályaik szerint semmi nem sürgette ezt. Mivel abban a teremben nincs gépi számlálás, kézfelemeléssel szavaztak, csakhogy az ellenzék szerint nem voltak határozatképesek. Egyes kormánypárti politikusok videofelvételek tanúsága szerint utólag, a szavazás után írták alá a jelenléti ívet, ami a házszabály szerint tilos, de ebből még nem következik, hogy nem voltak ott már előbb. És különben is: ha nincs gépi szavazás, akkor az elnök joga mind a határozatképesség megállapítása, mind a határozat kimondása. A szejm honlapján még hétfő délben sem látszik – és talán soha nem is fog –, hogy személy szerint ki volt ott és hogyan szavazott. Ezt minden más voksolásról közzéteszik, de nem törvényi feltétel. A Gazeta Wyborcza, a legnagyobb példányszámú és hevesen ellenzéki politikai napilap kommentátora hétfőn már attól félt, hogy hasonló trükkel a kétharmados többséget igénylő alkotmánymódosítást is keresztülverhetik. Hiába nincs meg a minősített többsége a kormánypártnak, majd azt mondja, hogy megvolt – így szól a ma még talán túlzó vízió.

©

A köztársasági elnök a szavazás körülményei ellenére minden bizonnyal alá fogja írni a költségvetési törvényt, mert eddig is hűségesen, egyetlen bíráló szó nélkül kiszolgálta a pártot, amely őt az államfői székbe juttatta. Szombaton egy pillanatra úgy látszott ugyan, hogy szakít ezzel, mert - miközben elítélte az ellenzék szerinte méltatlan magatartását is - bírálta a parlamenti sajtómunka új szabályozását, de ez pletykák szerint csak azért történhetett, mert itt maga Kaczynski is némileg – nem nagyon! – enyhíteni akar. Már tárgyalnak a fontosabb szerkesztőségekkel.

Az AB sem szólhat többé

Ma, december 19-én lejárt az Alkotmánybíróság elnökének elnöki és bírói mandátuma. Távozásával várhatóan olyan ember kezébe kerül a testület irányítása, aki be fogja vonni a bíráskodásba azokat, akiknek megválasztását éppen az AB minősítette alkotmánysértőnek. Ennek a bonyolult jogi és politikai vitának az ismeretetése nem fér bele ebbe az írásba, de a lényeg az, hogy mostantól az AB közbelépésére sem számíthatnak azok, akik szerint a kormánytöbbség alkotmányt sért. Megjegyzem, eddig se sokra mentek, az AB több határozatát ugyanis a kormány – egyértelműen alkotmánysértő módon – nem volt hajlandó kihirdetni a hivatalos közlönyben, így azok nem váltak hatályossá.

Mi várható? A vitatott módon elfogadott költségvetés hatályba fog lépni. A kormánytöbbség folytatja az ideológiai hadjáratot egyebek közt a mesterséges megtermékenyítés és a terhességmegszakítás ellen. A már most is drasztikus abortusztörvény további szigorításáról csak átmenetileg tettek le, de vissza fognak rá térni, mert leghűségesebb híveik ezt követelik, és a püspöki kar sem tágít. A megyei és nagyvárosi önkormányzatok a következő célpontok – pénzügyi vizsgálatoktól az önkormányzati választási törvény esetleges átírásáig –, mert ezek zöme még az ellenzék kezében van.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!