Nyíltan támogatja a polgári lakosság a fegyveres szeparatistákat a vészesen kiéleződött kasmíri konfliktusban. India és Pakisztán viszonyát a vízhiány is terheli.
A démonok elleni harc ünnepe, a Vidzsajadasmi csúcspontjaként India-szerte jelképesen elégetik a gonoszt. A hindu kalendárium szerint az idén a rituálé október 11-ére esett, és a szervezők sok mindent ítélhettek a „legrosszabbnak”. Például a nőkkel szembeni szexuális erőszak terjedését, a szárazságot, a korrupciót vagy a szúnyogok által terjesztett, súlyos lefolyású chikungunya-lázat. Ezúttal azonban volt még egy lehetőség: Pakisztán. Újdelhi egyik negyedében Navaz Sarif pakisztáni kormányfőt jelképező zöld színű bábu vált a tűz martalékává. Mindez jelzi, mennyire megromlott a két ország viszonya tavaly december óta, amikor Narendra Modi indiai kormányfő váratlanul felbukkant a pakisztáni Lahore-ban, hogy a születésnapján felköszöntse Sarifot.
Modi az idén a Vidzsajadasmi ünnepét diplomatikusan nem a Sarif-képmás égetésén töltötte, de ahol részt vett, ott azt írták a bábura: „végleg eltöröljük a terrorizmust”. Ami egyértelmű utalás arra, hogy az utóbbi hónapokban a megosztott Kasmír indiai részén a militánsok fokozták támadásaikat a rendfenntartó erők ellen. A parázsló feszültség júliusban lobbant lángra, amikor az indiai hadsereg megölte a szeparatisták népszerű vezetőjét, szeptemberben pedig fegyveres militánsok rajtaütöttek a hadsereg egyik támaszpontján, és 18 indiai katonával végeztek. Újdelhi Pakisztánt vádolta a szélsőséges kasmíri szervezetek támogatásával, és „sebészeti pontosságú” kommandós akciókat hajtott végre Kasmír Pakisztán által ellenőrzött részén – Iszlámábád azonban mindkettő tényét tagadta.
Gyakorlatilag háborús helyzet alakult ki India egyetlen muszlim többségű államában, Dzsammu és Kasmírban, de Újdelhiben és Iszlámábádban is egyre tüzesebb a hangulat. Az indiai kormány belügyminisztere egyenesen „terrorállamnak” nevezte Pakisztánt, cserébe Sarif az emberi jogok szisztematikus megsértésével vádolta az indiai hatóságokat. A két ország lakossága is egyre harciasabb, a másik elleni támadásokat nemzeti büszkeséggel ünneplik. A médiában egyre kedveltebb téma Kasmír, miközben a saját kormányukat bíráló újságírókat elhallgattatják. Dzsammu és Kasmírban korlátozták az internetet, több napilapot betiltottak.
A természeti szépségéről és kulturális-vallási sokszínűségéről legendás Kasmír azóta vita tárgya, hogy India és Pakisztán – a Nagy-Britanniától kapott függetlenséggel egy időben – 1947-ben kettévált. Kasmír egy részét ráadásul Kína foglalta el, és azóta is ellenőrzése alatt tartja. Az indiai és a pakisztáni részt az Ellenőrzési Vonal választja el egymástól, de az egykor önálló hercegségben a konfliktus kezdete óta volt támogatottsága a függetlenségnek is. Az önállósodási törekvések az indiai Kasmírban az 1980-as és az 1990-es években fegyveres lázadássá fajultak, erőteljes pakisztáni támogatással. De az erőszak jelentősen alábbhagyott az 1999-es Lahore-i nyilatkozattal, amelyben India és Pakisztán is a konfliktus békés megoldása mellett szállt síkra.
A folyamat azonban a semmibe veszett, és amikor 2010-ben újra kitört a lázadás, India brutálisan lépett fel, ami vízválasztót jelentett. Újdelhi haragjában szerepet játszhatott, hogy 2008-ban pakisztáni militánsok Mumbaiban tömegmészárlást hajtottak végre, és a merénylet fájdalma máig él az indiai közvéleményben. Az új lázadásban azonban már a fiatalabb, tanultabb nemzedék vesz részt, és a fegyveres harc egyre nagyobb támogatást élvez a polgári lakosság körében. A felkelés új arca Burhan Muzaffar Vani, aki fiatal, és a közösségi oldalakon előszeretettel pózol fegyverekkel, hang- és videoüzeneteivel pedig az India elleni harcra szólítja fel a kasmíri fiatalságot.
A polgári lakosság – egyfajta élő pajzsként – egyre gyakrabban veszi körbe a militánsok indiai rendfenntartók által megtámadott rejtekhelyeit, és kövekkel, téglákkal dobálja meg a katonákat. A hatóságok hiába tiltották meg a gyülekezést, a lakosság rá sem hederít. Kasmír nyílt lázadásának jele az is, hogy az egyik fegyveres szervezet, a Laskar-i-Taiba parancsnokának tavaly októberi meggyilkolása után tömegek jelentek meg a temetésén, sőt két falu még azon is összeveszett, hogy melyiküknél helyezzék örök nyugalomra. Egy másik likvidált militáns temetésén az idén januárban 25 ezren vonultak fel. Egyre inkább úgy fest, hogy India kezdi elveszíteni Kasmírt, ha nem változtat alapvetően a politikáján.
A két rivális nukleáris hatalom eddigi három háborújából kettő kimondottan Kasmír miatt robbant ki, a konfliktus az utóbbi majd hét évtizedben 40 ezer halálos áldozatot követelt. Modi indiai kormányfő hiába ígért a munkanélküliség és gazdasági pangás által sújtott államnak tavaly novemberben 12 milliárd dollárnyi fejlesztést. Elemzők szerint Újdelhinek korlátoznia kellene az indiai fegyveres erőknek Kasmírban különleges jogokat garantáló törvényt. A büntetlenül maradt emberjogi visszaélések csak szítják a fegyveres ellenállást, és nemzetközi szinten is bírálják Indiát. A nacionalista hindu Bharatíja Dzsanata Párt élén kormányzó Modi a 2014-es hatalomra kerülése óta – a decemberi látogatása ellenére – keményebb hangot üt meg. Kérdés, akar-e változtatni, tekintve, hogy a jövőre esedékes fontos szövetségi állami választások alapvetően befolyásolhatják a következő, 2019-ben várható országos megméretést. Márpedig Kasmír kérdésében az indiaiak nagy része nacionalista.
A feszültség újabb elemeként és eddig példátlan módon az indiai külügyminisztérium szeptember vége felé felvillantotta, hogy Újdelhi felmondja az Indus Vizek Szerződést (IWT), amely 1960 óta szabályozza az Indus és mellékfolyóinak vízhasznosítását. A Világbank által annak idején erőteljesen támogatott és nemzetközi szinten is példás együttműködés alapvetően Pakisztánnak jó, hiszen garantálja a számára a főként az indiai Kasmírban eredő, vagy azon áthaladó folyók vízhozamát. India duzzasztók építésével jelentősen korlátozhatja szomszédja vízellátását, és ehhez még csak fel sem kell mondania a szerződést, amely nem tiltja gátak építését.
Az IMF szerint Pakisztán a vízhiány által leginkább sújtott országok egyike, a hatalmas mezőgazdasági szektor miatt az egységnyi GDP megtermeléséhez szükséges vízmennyiség nála a legmagasabb a világon. Pakisztán a felszíni vízforrások elégtelensége miatt már így is igen intenzíven aknázza ki a föld alatti készleteket. Ennek ellenére a 200 milliós lakosságból 40 millió nem jut tiszta ivóvízhez. Az 1,3 milliárdos India sincs jobb helyzetben: miközben a világ lakosságának az ötödét adja, a globális vízforrásoknak mindössze a 4 százalékát birtokolja. Indiában 300 millió ember küzd vízhiánnyal, a szárazságok miatt riasztóan elharapózott a parasztok öngyilkossága, az utóbbi két évtizedben százezrek vetettek véget önkezűleg az életüknek. India pedig minden országnál több vizet fogyaszt a föld alatti vízkincsekből.
A vízháború persze visszaüthet Indiára: Sarif a „csapok elzárását” háborús okként emlegeti. Kína – Pakisztán szövetségese – pedig Indián állhat bosszút, hiszen az Indus és egy másik nagy folyó, a Brahmaputra is Kínában ered. „Vér és víz nem folyhat együtt” – jelentette ki Modi az Indus-szerződés felülvizsgálatára összehívott minapi indiai kormányülésen, amelyen máris felfüggesztették az IWT közös bizottságának évi két találkozóját. Elemzők szerint sehová sem vezet a feszültség további szítása, Pakisztánnak el kellene fogadnia, hogy az Ellenőrzési Vonal Kasmírban végleges határ, Indiának pedig azt, hogy a legfrissebb felmérések szerint immár a kasmíriak jelentős többsége a függetlenséget pártolja.
A tízes toplistán a nyolcadik helyre került a kamcsatkai földrengés, mégsem voltak halálos áldozatok. Ez hogyan lehetséges? Cikkünkben igyekszünk válaszokat találni. Felidézzük azt a 2004-es katasztrófát is, amikor a világ egy életre megtanulta, mi az a cunami.
Ha sikerül a kormányváltás, más törvényre is hasonló sors vár.
A kormányközeli lap a közvélemény-kutató megfutamodásáról írt, aki szerint erről szó sincs.
Új műsorvezetőket kap a Kalandra fal!
