Két törvény már egy hete az államfő, Andzrej Duda asztalán van. Az egyik feljogosítja az igazságügyi minisztert, hogy tetszése szerint, a bírák megkérdezése nélkül váltsa le és nevezze ki a bíróságok elnökeit. A másik átalakítja az Országos Bírói Tanácsot, amely egyedül jogosult javaslatot tenni a köztársasági elnöknek bírák kinevezésére, előléptetésére és felmentésére.

Ennek a testületnek a többségét eddig maga a bírói kar választotta. A jövőben, ha hatályba lép az új jogszabály, a parlament fogja választani, jelölteket pedig szakmai testületeken kívül bármely húsz bíró vagy – a kormánynak alárendelt – ügyész is állíthat. Ez utóbbival kapcsolatban ragaszkodik a köztársasági elnök ahhoz, hogy a választás háromötödös többséggel történjék, ami kétségkívül jelentős módosulás lenne, mert a kormánypártnak nincs ekkora többsége, de mivel nem az összes képviselő, hanem a jelenlévők 60 százalékáról van szó, nem kizárt, hogy eljárási trükköket is bevetve össze lehet szedni ennyi szavazatot.

Ennek az Andrzej Duda elnök által követelt változtatásnak a keresztülvitele még nem történt meg. Az ilyen alkudozás helyett az államfő megvétózhatná a törvényt, és ezzel megbuktathatná, mert annak elutasításához az ellenzék egységes álláspontja miatt most biztosan nem lenne meg a minősített többség, de nincs jele annak, hogy ezt megtenné. Pedig ezt nem csak az utcákon napok óta tüntető százezrek követelik, hanem a tudományos akadémiától a rektori konferenciáig sok tekintélyes intézmény is.

Az éjjel elfogadott harmadik törvény a Legfelső Bíróságot veri szét. Összes bíróját felmenti, és hogy ki maradjon meg közülük egy átmeneti időre, azt a köztársasági elnök csak a miniszter jelöltjei közül dönthetné el. A végleges újakra pedig már az átalakított Országos Bírói Tanács tehetne javaslatot. Ez még egy kormánypárti szenátornak is sok volt, aki egyébként a kormány államtitkára: azt mondta, hogy legalább a Legfelső Bíróság elnökét békében kellene hagyni, mert az ő 2020-ig tartó megbízatásának lerövidítése nyilvánvalóan alkotmányellenes, de kollégái éjjel őt is lesöpörték. Az sem számított, hogy az Európai Bizottság és az amerikai külügyminisztérium egyaránt tiltakozott.

A bírói függetlenség mint luxus

A kormány azzal érvel, hogy a bíróságok lassan és sok hibával dolgoznak, a bírói kar vonakodva zárja ki tagjai közül azokat, akik bűncselekményt követnek el, és általában is „demokratikus ellenőrzést” kell bevezetni az igazságszolgáltatás fölött, amire a nép által közvetlenül választott képviselők jogosultak. A bírói függetlenség e felfogás szerint egy privilegizált elitnek, a néptől elszakadt kasztnak a luxusa, nem pedig a demokratikus jogállam egyik alapelve, amit pedig az ő alkotmányuk is kimond.

Hogy hogyan képzelik el a demokratikus ellenőrzést, azt jól mutatta az igazságügyi miniszter helyettesének esete: magánemberként elveszített egy polgári pert, majd a tárgyalóteremből kilépve már kormányhivatalnokként nyilatkozott, hogy fegyelmit indíttat a szerinte elfogult bírónő ellen. Akit ezután a minisztérium át is helyezett egy alsóbb fokú bíróságra. És ennél sokkal fontosabb függő ügyek is várnak például a Legfelső Bíróság döntésére, ezért látszik sürgősnek a ma még független testület kiiktatása. Arról nem beszélve, hogy az LB bírálja el a választások érvényessége elleni állampolgári panaszokat. Továbbá a Lengyelországban kizárólag bírákból álló Állami Választási Bizottság 9 tagja közül hármat az LB delegál, kiesésük ezt a testületet is megrendítené, bár a kormány szóban, jogi megalapozás nélkül garanciát adott arra, hogy ez nem fog megtörténni.

Legszívesebben az alkotmányt is átírnák

Valójában arról van szó, hogy a 2015 őszén hatalomra került jobboldali kormány nem akar eltűrni semmilyen, tőle független intézményt, mert a végletekig akarja növelni a végrehajtó hatalom szerepét. Legszívesebben az alkotmányt is átírná, de ahhoz egyelőre nincs elég szavazata. A lengyel jogrendben viszont az alkotmányon kívül nincs kétharmados törvény, ezért próbálják a rendszert – a nyílt alkotmánysértést is vállalva, bízva a már meghódított Alkotmánybíróság lojalitásában – az említettekhez hasonló jogszabályokkal átalakítani.

A tiltakozások hevesek, nagy létszámúak, de jelentőségüket nem érdemes túlbecsülni. A nagyvárosok politika iránt érdeklődő polgárai mozdultak meg, a kisvárosok és falvak lakói továbbra is elégedettek a jó gazdasági helyzettel és a jelentősen felemelt gyermeknevelési támogatással. Egy 38 milliós országban százezer ember akkor se nagyon sok, ha a tévében soknak látszik. A kormánypárt ideges ugyan, amit mutatnak az olyan képtelen kirohanások, hogy hazaárulók, külföldi bérencek, kommunisták, egykori ávósok utódai tüntetnek csak, de ettől még a nem nagy (négy fős), de szilárd parlamenti többség birtokában nyugodtan hozhatják a törvényeket.

Nagy meglepetés lenne az elnöki vétó

Duda köztársasági elnök próbál ugyan némi önállóságot mutatni, zavarja a bábszerep és legutóbbi javaslataival zavarba hozta, meglepte a kormányt. De nem a lényegről beszél: az igazságszolgáltatás függetlensége helyett ő is azt emlegeti, hogy a bíróságokat meg kell reformálni. Módosításai, bár van köztük fontos, a lényeget alig érintik. Nagy meglepetés lenne, ha vétózna, mert eddigi csaknem két éves működése alapján valószínűtlen, hogy szembefordulna a kormánypárttal, amelyből ő maga is indult. Mindenesetre bejelentette: hétfőn fogadja a Legfelső Bíróság elnökét, aki egy hete képtelen volt bejutni hozzá.

Az Európai Bizottság lehetőségei is korlátozottak, hiszen Orbán Viktor biztosan megvétóz minden szankciót a lengyel kormánnyal szemben. Igaz, erre a magyar kormány heves kritikusaként ismert amerikai jogásznő, Kim Lane Scheppele azt javasolja, hogy az európai értékek semmibe vétele miatti eljárást egyesíteni kellene Magyarország és Lengyelország ellen, és akkor ez a vétójog szerinte nem állna fenn, de ebből aligha lesz valami.