szerző:
Kaufmann Balázs

Egy helyszínen dolgozó magyar ENSZ-tisztségviselő beszélt a hvg.hu-nak a Bangladesbe menekült rohingyák táborában uralkodó állapotokról.

Augusztus óta sokan megtanulták a rohingyák nevét. A buddhista többségű Mianmar muszlim kisebbségéét, akik százezresével menekülnek az utóbbi hónapokban a szomszédos Bangladesbe. Megírtuk mi is, az ENSZ úgy tartja, etnikai tisztogatás elől menekülnek. Képeket, videókat, tudósításokat nem láthattunk a térségből, a mianmari hatóságok hermetikusan lezárták a rohingyáknak eddig otthont adó Rakhine régiót. A menekültek beszámolói pogromokról, felgyújtott falvakról, terrorról szóltak.

Augusztus 25-e óta Banglades Cox’s Bazar régiójába vándorolt emberekről készült képeket már sokan látták, mi is összeválogattunk párat az elérhető videós anyagokból.


Itt, a Kutupalong-Balukhali menekülttáborban már jelen vannak nemzetközi segély szervezetek, köztük az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. A szervezetnek magyar munkatársai is vannak, egyikükkel, Álmos Tamással vettük fel a kapcsolatot, hogy beszámoljon a mostani helyzetről.

Álmos Tamás a UNHCR regisztrációs tisztje. A menekültek összeírását az ENSZ csaknem 100 országban végzi. Létezik globális és lokális adatbázis is, ezek által juthat el a segítség - legyen szó ételről, ruháról, gyógyszerről - a menekültekhez és ha egy menekült regisztrál, jogi segítséget is kaphat. Álmos Tamás már 20 ország menekülttáboraiban járt, ahol a biometrikus azonosításhoz szükséges rendszerek telepítésében vett részt. A rohingyák esete különleges.


A mai adat szerint 620 ezren menekültek Bangladesbe mindössze néhány hét alatt. Ők egy helyen, egy sátorvárosban élnek, Álmos és kollégái “megatábornak” hívják ezt a helyet, az elmúlt évtizedek menekültválságai során nem volt még példa arra, hogy ekkora közösségek egy szűk helyen legyenek kénytelenek átvészelni a menekült lét időszakát (összehasonlításképp: a balkáni menekült útvonal “sötét foltjában”, az Idomeniben kialakult menekülttáborban annak legnépesebb időszakában 15 ezren éltek).

 

Álmos Tamás

A fent leírt munkát végzik az ENSZ munkatársai. Banglades ugyanis egyelőre nem ad menekültstátuszt a rohingyáknak (erről lejjebb), így az egyébként megszokott, biometrikus regisztráció helyett egy családi összeírást végeznek a hatóságokkal közösen, ami a gyors segítséghez szükséges, ahhoz, hogy tudják, egyáltalán hányan vannak a hatalmas táborban, mennyi ételre, milyen gyógyszerekre van szükség.

Így a UNHCR munkatársainak most sorban fel kell keresniük a családokat, Álmos Tamás is ezt teszi. Az ilyen találkozások során sokan mesélnek a Mianmarban történtekről. Teljes falvak hagyták el otthonukat, amikor Mianmari katonák és sokszor buddhista szabadcsapatok megérkeztek hozzájuk. A férfiakat lelőtték, a házakat felgyújtották. A rohingyák évtizedek óta szembesülnek a többségi buddhisták támadásaival. 1982 óta állampolgárságukat is megvonta Mianmar. Néhány évente hasonló pogromok felütötték a fejüket Rakhine régióban. Ezért is lehet, hogy már az idei támadások megkezdése előtt is 200 ezer rohingya élt Bangladesben, Cox’s Bazar közelében. A mostani támadássorozat azonban sokkal szisztematikusabb, szervezettebb, mint a korábbiak. A 90-es évek boszniai etnikai tisztogatásaihoz hasonló rémtettek történnek. A korábbi években akik elmenekültek, néhány hónapon belül hazatértek. Most azonban az emberek azt mondják, bizonytalan a hazatérés - mondja Álmos Tamás.

Bangladest és Mianmart a hatalmas Naf-folyó választja el, amelynek határmenti szigetein most is több ezres a tömegvárja a mianmari oldalon, hogy átengedjék őket. Vissza már nem mehetnek, a mianmari határőrök pedig eseteként rájuk lőnek, sokszor minden különösebb oknélkül. Az éj leple alatt tudnak naponta néhányan csónakokkal átszökni, legtöbbször embercsempészek segítségével a folyó biztonságos oldalára. Ám nem csak a szigeteken rekedtek vannak elzárva a külvilágtól.

 


A hatalmas menekülttábor a bangladesi oldalon is egy elzárt hely. A katonaság nem engedi ki a Cox’s Bazar régióból a rohingyákat és ahogy írtuk, menekültstátuszt sem ad az ország nekik. Ez ugyanis azt jelentené, hogy hozzáférést kéne biztosítaniuk a szociális ellátások egy részéhez, majd később a munkaerőpiachoz is több százezer embernek, amelyet Banglades egyelőre nem vállal magára. Az ország ugyanis rendkívül szegény, a rohingyák érkezése előtt is túlnépesedéssel küzdött. A kormány abban bízik, hosszú távon visszatérhetnek Mianmarba a menekültek.

“Normál esetben több, kisebb tábort hozunk létre. A Közel-Keleten, vagy Afrikában 100 ezer főnél nagyobb menekülttábor ritkán jött létre. Ez az itteni 600 ezres létszám egy logisztikai rémálom.” - mondja Álmos.

Ugyanakkor szép lassan kialakul egyfajta biztonságos élet a táboron belül. Az ENSZ mellett a Vörös Félhold, az Orvosok Határok Nélkül és rengeteg más segélyszervezet is jelen van és a bangladesi kormány is megteszi a magáét. Volt már, hogy kolera járvány akadályoztak meg, mielőtt a betegség kritikusan elterjedt volna és mostanra az étel is eljut a tábor minden zegzugába. A terület rendelkezik egy rendkivül jó adottsággal: a Naf-folyó által rengeteg az édesvíz. Így most már sem az éhínség, sem a kiszáradás nem fenyegeti a rohingyákat.

“Ehhez a menekülttáborhoz hasonlót még nem láttam. A mérete egészen felfoghatatlan, így meglehetősen különleges. Ami az emberek helyzetét illeti, nem feltétlenül ez napjaink legborzasztóbb menekülttábora. Eritreában vagy Kenyában sokkal nyomasztóbb képeket láthatott az ember. Azonban azok a helyek régóta elhúzódó válság elemei, míg itt Bangladesben ez még egy új helyzetnek számít. Fél éven belül itt nem válik kritikussá az emberek helyzete. Egyelőre van élelmiszer, és a tábor adottságaiból adódóan rengeteg az édes víz. Ha azonban ennél hosszabbra nyúlik egy valós megoldás megtalálása, nem tudni, meddig húzzák ki itt a rohingyák.”

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!