"A rossznak soha nem szabad engedni, nem szabad közömbösnek maradni vele szemben" - hangsúlyozta Rex Tillerson amerikai külügyminiszter szombaton Varsóban, ahol lerótta tiszteletét a gettó hőseinek emlékműve előtt a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából. 

Az amerikai diplomácia vezetője rövid beszédében rámutatott: a második világháború utáni nyugati szövetségek becsültebeli ügynek tekintették, hogy a holokauszthoz hasonló borzalmak soha többé ne ismétlődjenek.

Felidézte Szent II. János Pál tanítását, aki - mint aláhúzta - "megértette, mi a rossz". "Senki sem mehet el közömbösen a holokauszt tragédiája mellett" - idézte a lengyel pápát Tillerson. "Soha többé, soha többé" - zárta le beszédét az amerikai külügyminiszter.

Az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel, ennek emlékére az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén január 27-ét a holokauszt  áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás  kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a 6 millió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, az oda érkezők egy idő után már számot sem kaptak, 70-75 százalékukra azonnali halál várt. A háború végén, amikor már közeledtek a szovjet csapatok, a gázkamrákat felrobbantották, a foglyok zömét legyilkolták vagy gyalogmenetben nyugat felé indították. A tömeggyilkosság bizonyítékait igyekeztek megsemmisíteni, ezért az áldozatok számáról a mai napig sincsenek pontos adatok. Az auschwitzi múzeum hozzávetőleg 1,3 millióra teszi a haláltáborba deportáltak számát, akik közül mintegy 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük, a meggyilkolt, meghalt emberek száma legkevesebb 1,1 millióra tehető. A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret, közülük 325-330 ezret azonnal kivégeztek a gázkamrákban, mintegy 25 ezren a később vesztették életüket.

AFP / Roger Viollet

A gyűlölettel, a diszkriminációval és az emberi méltóság elleni cselekedetekkel szembeni éberségre emlékeztetett Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke tegnap.

Az uniós bizottság vezetője az emléknap alkalmából kiadott közleményében hangsúlyozta, szembe kell szállni azokkal, akik hazugságokat terjesztenek történelemről, akik megkérdőjelezik a holokausztot, vagy tagadják annak alapvető jelentőségét. Amint arra Simone Veil, a közvetlenül választott Európai Parlament első elnöke, holokauszt-túlélő emlékeztetett, fel kell idézni az elveszettek nevét és személyes történetét annak megakadályozása érdekében, hogy másodszor is eltűnjenek - húzta alá.

"Mivel a holokauszt túlélőinek száma egyre fogyatkozik, erkölcsi kötelességünk biztosítani, hogy történeteik továbbra is Európa közös emlékezetének részét képezzék, a fiatal generációk számára is" - fogalmazott az elnök.
    
Federica Mogherini, az Európai Unió (EU) kül- és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatában arra emlékeztetett, hogy az Európai Uniót annak vágyával alapították, hogy a második világháború és a holokauszt borzalmai soha többé nem ismétlődhessenek meg.

Idehaza tegnap a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban és csütörtökön a Dohány utcai zsinagóga sírkertjében emlékeztek a Holokauszt áldozataira.

Utóbbi eseményen Frölich Róbert országos főrabbi arra figyelmeztetett: a vészkorszak, az a huszonöt esztendő, amely a numerus clausustól Magyarország felszabadulásáig tartott, "nem csak zsidó ügy".

Auschwitz a legnagyobb zsidó temető, de nem csak zsidó temető, hiszen a haláltáborban nem csak zsidók voltak. A vészkorszak tehát nem zsidó ügy, mondta Frölich, hanem "minden tisztességes magyar ember ügye", mert nincs olyan magyar család, amelyik ne gyászolna valakit, aki a vészkorszak alatt vesztette életét.

Latorcai Csaba a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára - ugyancsak a csütörtöki megemlékezésen - hangsúlyozta: a holokauszt nemcsak a magyar zsidóság, de az egész magyar társadalom történelmének egyik legnagyobb tragédiája, amelynek emlékét ébren kell tartani, hogy "a jövő nemzedékei a múlt ismeretében ne követhessék el ugyanazokat a szörnyűségeket, amelyek egyszer már megtörténtek".