Cenzúra, visszatért a Stasi, vége a véleménynyilvánítás szabadságának, diktatúra – ilyen és ehhez hasonló felháborodott kommentárok kísérték Németországban a január elsejei hatállyal életbe léptetett új jogszabályt. Az előző parlament egyik utolsó akciójaként elfogadott Törvény a jogérvényesítés megjavítására a közösségi médiában elnevezésű szabályozás az év elejétől máris éreztette hatását: több felhasználó Facebook-bejegyzését törölték, ugyanígy jártak a Twitteren a gondolataikat megosztók, ott még egy időre ki is tiltották őket. A korlátlan szabadságot ígérő közösségi hálózatok – legalábbis Németországban – hirtelen korlátokba ütköztek és ütköznek.
Mivel pedig az érintettek közül az egyik első éppen Beatrix von Storch, a parlamentbe most bekerült Alternatíva Németországnak (AfD) párt prominense volt, a dolog egyből politikai felhangokat is kapott. Ráadásul a Von Storch utáni második kitiltott a párt frakcióvezetője, Alice Weidel lett, így aztán Alexander Gauland, a jobboldali populista párt elnöke tele torokkal hirdethette: visszatért az NDK hírhedt állambiztonsági szolgálata, a Stasi. De diktatúráról beszélt a hírhedt Springer-féle bulvárlap, a Bild Zeitung főszerkesztője is, azok pedig, akik Magyarországon a kormánypárti sajtóból tájékozódnak a világ dolgairól, megtudhatták, hogy Németországban immár teljes körű lett az állami cenzúra.
Mindezek fényében érdemes felidézni a törvény keletkezésének történetét és tartalmát. Németországban, csakúgy, mint sok helyütt a világban, az internet, a közösségi média nem csupán újfajta szabadságot és tájékozódási lehetőséget hozott magával, hanem a gyűlöletbeszéd soha nem tapasztalt elterjedését is. Amit például eddig kisebbség elleni uszításban, zsidózásban, cigányozásban, négerezésben leginkább csak szűk körben, a haverokkal a kocsmában lehetett művelni, annak most az egész online világ kínál lehetőséget. Az újságok kommentárrovatait a szerkesztőségek tisztán tartották az ilyen tartalmaktól, de a Facebook, a Twitter, a YouTube sokáig nem állított semmiféle akadályt.
A probléma 2015-re vált olyan mértékűvé, hogy megoldást kellett keresni. A politika előbb szép szóval próbálkozott, berlini találkozóra invitálták például Mark Zuckerberg Facebook-főnököt, aki sok mindent ígért, ám nem sok történt. Így aztán a Heiko Maas vezette igazságügyi minisztérium tavaly törvényjavaslatot nyújtott be, amely nem állított új korlátokat, csupán rögzítette, hogy az olyan tartalmakat, amelyek a német büntető törvénykönyvbe ütköznek, a közösségi média szolgáltatójának – ha ez a tudomására jut, vagy a tudomására hozzák – 24 órán belül törölnie kell. Ha nem, akár 50 millió eurós pénzbüntetésre is számíthat.
Beatrix von Storch az okostelefonjával. Törölték a Twitter-bejegyzését
AFP / John Macdougall
A jogszabály a német Btk. tucatnyinál is több paragrafusát idézi, a népellenes izgatástól az alkotmányellenes szervezetek jelképeinek terjesztésén át a nemzeti, faji vagy vallási kisebbséggel szembeni uszításig. De ugyanebbe a körbe tartozik a halálos fenyegetés, a rágalmazás, a becsületsértés. Ezeknek nincs helyük sem a Facebookon, sem a Twitteren, se máshol, de ha mégis odakerülnek – amit valaki észrevesz és jelzi –, akkor a szolgáltatónak ezt meg kell vizsgálnia, és ha kell, törölnie. Vagyis nincs új tiltás, nincs cenzúra, csak a már érvényes büntetőjogi szabályok betartatása.
De éppen ez a törvény végrehajtásának gyönge pontja: a szolgáltatóknak, amennyiben bejelentést kapnak, maguknak kell eldönteniük, hogy az adott bejegyzés megvalósítja-e ezt vagy azt a törvényi tényállást. Erre eddig egyáltalán nem voltak felkészülve, de most is csak a szervezet kiépítésénél tartanak: a Facebook például Németországban két helyen összesen több száz embert foglalkoztató központot állít föl erre a célra. Idővel nyilván megfelelő rutinra tesznek majd szert az ilyen helyeken dolgozók, de az első napok mérlege szerint, ha valami nem garantáltan támadhatatlan, akkor biztos, ami biztos alapon inkább törlik a bejegyzést.
Ilyesmi történt a már említett AfD-funkcionárius Twitter-bejegyzésével is. A kölni rendőrség szilveszter előtt németül, angolul, franciául és arabul kívánt – ugyancsak a Twitteren – vidám ünneplést, mire Beatrix von Storch felháborodott, hogy hát miféle dolog ez, hogy egy német hatóság arabul üzenget. Ez még eddig legfeljebb a butaság kategóriájába tartozott volna – ilyen alapon azt is kifogásolni lehetne, hogy például a metrón miért mondják be angolul is az állomásneveket. Von Storch azonban azzal folytatta, hogy vajon a rendőrség abban reménykedik-e, hogy ezzel majd megszelídíti a barbár, csoportos erőszakot elkövető muszlim férfihordákat. Bár utólag akadtak jogászok, akik szerint még ez is belefért volna a véleménynyilvánítás szabadságának határai közé – végül is nem az összes muszlimot nevezte barbárnak, csak a csoportos erőszakot elkövetőket, akárkik legyenek is azok –, a Twitter és a Facebook, ahová szintén kitette véleményét az AfD-s politikusnő, a német büntető törvénykönyv 130., a népellenes uszítást taglaló bekezdésére hivatkozva törölte a bejegyzést.
Vagyis a szolgáltató érvényt szerzett az alkotmányból levezetett és a törvényben szabályozott tiltásnak, amit erős túlzás lenne cenzúrának, pláne állami cenzúrának nevezni. Utóbbi – mutatnak rá a törvény körül most kibontakozott vitában – akkor valósul meg, ha az állam közvetlenül irányítja, befolyása alatt tartja a médiát, vagy legalább annak döntő részét. Ilyenre is van példa persze, még az Európai Unióban is, de nem Németországban.
WEYER BÉLA / BERLIN
