Tízezrek vonultak az utcára Jerevánban és Örményország többi városában, hogy megünnepeljék a Szerzs Szarkszján miniszterelnök lemondását hozó vértelen forradalom győzelmét. A hatalmi harcot részben az döntötte el, hogy a katonák száz számra törtek ki a laktanyákból, hogy csatlakozzanak a tüntetőkhöz.
Örményországban nem jött össze az, ami néhány évvel korábban sikerült Vlagyimir Putyin orosz államfőnek, aki két államfői mandátuma lejárta után 2008-ban átült a miniszterelnöki székbe, hogy fennakadás nélkül megtarthassa a hatalmat. Szerzs Szarkszján – egyébként Putyin szövetségese – 2008-tól idén április közepéig ült az örmény államfői székben, s bár menetközben többször kijelentette, nem akar tisztséget váltani, második államfői mandátuma lejárta után a parlament mégis azonnal megszavazta őt kormányfőnek.
A Szarkszján évei alatt egyre elégedetlenebbé vált örményeknek ez már sok volt, úgy érezték, a politikus becsapta őket, s a végtelenségi folytatná sikeresnek aligha nevezhető politikáját. A gazdaság ugyanis stagnált, az emberek továbbra is tömegesen költöztek el az országból, s a karabahi válságot sem sikerült rendezni a szomszédos, és egyre komolyabb fenyegetést jelentő Azerbajdzsánnal.
Amikor már egyértelműnek tűnt, hogy Szakrszján nem fog távozni, tömegtüntetések kezdődtek Jerevánban, s eleinte úgy tűnt, a miniszterelnök kész tárgyalni. Személyesen sétált a tüntetők közé, majd találkozott az ellenzék vezérével, Nikol Pasijánnal. Végül azonban eldurvult a hatalom, s a rendőrség tömeges letartóztatásokkal, és hanggránátok bevetésével próbálta szétzavarni a tömeget. Ez nem sikerült, sőt munkabeszüntetések és útblokádok is kezdődtek, úgy tűnt, egy emberként lázadt fel az ország. Végül a katonaság egy része is az ellenzékhez állt, s ez volt az a pillanat, amikor Szarkszján bedobta a törölközőt.
„Pasijánnak igaza volt, én pedig tévedtem, a helyzetet többféleképpen meg lehet oldani, én viszont ebben nem kívánok részt venni” – mondta a leköszönő kormányfő, s közölte, mindenképpen fenn akarja tartani az ország békéjét. Szóvivője pedig hozzátette: a lemondás annak a jele, hogy működik a demokrácia, a világnak nem sok olyan szeglete van, ahol csak úgy lemond a miniszterelnök” – mondta Hovannesz Nikogoszján.
A Jerevánban összegyűlt tömeg „Nikol, Nikol” – kiáltásokkal ünnepelte a győzelmet, s csatlakoztak hozzájuk a laktanyákból engedély nélkül kivonult katonák is. „Győztetek, Örményország büszke polgárai. Ezt a győzelmet senki sem veheti el tőletek” – írta Pasiján Facebook-oldalán.
Egyelőre nem tudni, hogyan oldódik meg a belpolitikai válság, valószínű, hogy előrehozott választásokat rendeznek az országban.
Íme az örömünnep:
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
