„Szomorúsággal tölt el bennünket, hogy két barátunk, az az ország, amelyben éppen tartózkodom, s egyik szomszédja, vitában áll egymással. Megértem a magyar álláspontot, s azt, hogy az Ukrajnában élő mintegy 150 ezer magyar egyáltalán nem boldog az Ukrajna által elfogadott oktatási törvény miatt, ám

fogalmam sincs, mi köze van az oktatási törvénynek a NATO-hoz”

– mondta Cornstein, arra utalva, hogy a törvény visszavonását követelő Magyarország, figyelmen kívül hagyva a többi NATO-tag rosszallását, egy éve akadályozza az észak-atlanti szövetség és Kijev közeledését. Cornstein azt is hangsúlyozta, meggyőződése, ha Ukrajna valamilyen formában tagja lett volna a NATO-nak, nem történt volna meg a Krím 2014-es orosz bekebelezése. „Sajnálom, hogy ez nem volt így” – tette hozzá. Cornstein előtt egy nappal az USA NATO-nagykövete, Kay Bailey Hutchison mondta a HVG-nek azt, hogy Washington továbbra is arra kéri Magyarországot, egy kétoldalú vita miatt ne akadályozza a NATO és Ukrajna együttműködését.

David Cornstein beszél

Fazekas István

A konferencián felszólalók azt hangsúlyozták, az ukrajnai válság – a Krím bekebelezése, és a kelet-ukrajnai szakadároknak nyújtott orosz segítség – nem csak a volt szovjet tagköztársaságot fenyegetik, hanem az egész nyugati világot is.

„Nem hagyhatjuk magára Ukrajnát, nem kelthetünk olyan látszatot, hogy az erőszakosan fellépő Oroszország azt teheti, amit akar Ukrajnában, vagy akár a dél-angliai Salisburyben”

– mondta Iain Lindsay brit nagykövet, s közölte: London változatlanul törvénytelennek tekinti a Krím megszállását és a kelet-ukrajnai szakadárok támogatását, s amíg nem áll helyre Ukrajna teljes szuverenitása, addig Nagy-Britannia érvényben fogja tartani az Oroszország ellen hozott szankciókat. Nepop Ljuba, Ukrajna budapesti nagykövete is azt hangsúlyozta, Oroszország nem csak Ukrajnát fenyegeti, s csak akkor lehet megállítani Moszkvát, ha a nyugati világ minden eszközt bevet erre a célra. Miközben megmutatta a 2012-ben megnyitott, majd 2014-ben rommá lőtt donyecki repülőtérről készült fényképet, hozzátette: nem szeretné, ha a tétlenség miatt az egész ország romokban heverne.

Az egyik ukrán szakértő, Jevhen Mahda arról beszélt, hogy míg korábban úgy tűnt, a Szovjetunió felbomlása után a világ a hidegháború utáni időszakba lépett, mára kiderült, hogy 1991 és 2007 közötti időszak csupán a hidegháborúk közötti korszak évei voltak. „Moszkva politikája a grúziai, ukrajnai és kirgizisztáni színes forradalmak után változott meg: Oroszország növelni kezdte katonai kiadásait, kilépett a hagyományos fegyverzetek korlátozásáról szóló egyezményből, majd 2008-ban jött a grúziai, majd 2014-ben az ukrajnai beavatkozás” – mondta. Mahda szerint Oroszországnak valóban szüksége van egész Ukrajna ellenőrzésére. „A Krím fontos katonai támaszpont, Moszkva mindig is a legnagyobb partszakaszt akarta ellenőrizni a Fekete-tengeren, s részben ezt a célt szolgálta a 2008-as grúziai háború is, s az is fontos tényező, hogy nyolcmillió orosz él Ukrajnában” – magyarázta, s hozzátette: Moszkvában sokan úgy vélik, az Oroszország vezette Eurázsai Unió csak akkor lehet valóban jelentős nemzetközi tényező, ha abba Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország mellett Ukrajna is belép.

A kép bal szélén Iain Lindsay brit, mellette Nepop Ljuba ukrán, a jobb szélén David Cornstein amerikai, mellette Isabelle Poupart kanadai nagykövet

Fazekas István

Rácz András Oroszország-szakértő szerint bár Oroszország úgy érezheti, sikereket ért el hibrid háborújával – amelyben a katonai beavatkozás mellett szerepeltek a titkos akciók, az információs hadviselés, a gazdasági nyomásgyakorlás eszközei is –, hiszen magához csatolta a Krímet, destabilizálta a Nyugat felé fordult Ukrajnát, Nyugat-Európában pedig megerősítette az EU-ellenes jobboldali populista erőket, mégsem áll nyerésre.

„2014-ben azt kérdeztük, menjünk-e háborúba Oroszország ellen, ha Moszkva megtámadja Észtországot. Most viszont, annak köszönhetően, hogy a NATO jelentős előretolt erőket telepített a balti térségbe, már Oroszország kérdezi meg magától, érdemes-e Észtországért háborúba mennie a NATO-val” – mondta. Szerinte tartósan a helyükön kell tartani a NATO keleti szárnyára vezényelt egységeket, s meg kell fékezni Oroszország agresszivitását.

„Van egy rossz hírem, Moszkvában még úgy érzik, működik a taktika, így magától nem fog véget érni a nyomásgyakorlás”

– magyarázta. Szerinte nem is lehet teljes győzelmet elérni a Moszkvával folyó hibrid háborúban, a cél az lehet, hogy elérjék az orosz akciók intenzitásának és hatékonyságának a csökkenését. Ezt pedig úgy lehet megtenni, hogy Moszkvával tudatosítani kell, nagy árat kell fizetnie egy-egy újabb akcióért.