Iván Duque Márquez a politikai elit tagjaként született Bogotában. Az apja volt bánya- és energiaügyi miniszter, a leggazdagabb tartomány, Antioquia kormányzója, valamint a jegybank igazgatótanácsának tagja. A fiú – valamint két testvére – az olvasás szeretetét is tőle örökölte, a családi könyvtár 17 ezer kötetet számlált. Középiskolásként imádta a Led Zeppelint és a Santanát – később a Guns N' Rosest is –, és Disznóorr néven rockzenekart alapított, amelyben gitározott. A bogotái Sergio Arboleda Egyetemen jogi diplomát szerzett, majd a washingtoni Amerikai Egyetemen nemzetközi jogit, a Georgetown Egyetemen pedig közigazgatási mesterszakot végzett.
A kolumbiai pénzügyminisztérium tanácsadója volt, amikor az a Juan Manuel Santos vezette a tárcát, akit a múlt héten váltott Kolumbia elnöki posztján. Később a washingtoni székhelyű Amerika-közi Fejlesztési Banknál helyezkedett el. Amikor Santost 2010-ben elnökké választották, Duque nem kapott miniszteri tárcát, s elkezdett Uribe felé sodródni. Segített a volt államfőnek megírni az emlékiratait, és különösen nagy támogatást nyújtott, amikor Uribe annak az ENSZ-bizottságnak lett a vezetője, amely a 2010-ben az izraeli kommandósok által megrohamozott, a blokád alatt lévő Gázai övezetbe humanitárius segélyt szállító török flottilla ügyét vizsgálta.
Uribe 2014-ben kereste meg, hogy az általa az előző évben alapított jobboldali Demokratikus Centrum párt színeiben induljon egy biztos mandátumot ígérő szenátori posztért. Duque feladta washingtoni állását, és belevetette magát a kolumbiai belpolitikába. A szenátusban szenvedélyes felszólalásban ítélte el azt a békemegállapodást, amelyet 2016-ban a szélsőbaloldali Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel (FARC) kötött Santos, aki az 52 éves véres konfliktus lezárásáért Nobel-békedíjat kapott.
A kérdés most az, hogy Duque milyen módosításokat próbál elérni, mert a kampánya során ígéretet tett az egyezség feltételeinek felülvizsgálatára. Az új elnöknek folytatnia kell a béketárgyalásokat a fegyvert még le nem tevő kisebbik marxista gerillaszervezettel, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereggel (ELN) is. Kihívást jelent, hogy a FARC által feladott területeken kábítószerkartellek vertek tanyát, s tavaly évek óta a legnagyobb területen, 209 ezer hektáron folyt a kokain alapjául szolgáló kokacserje termesztése. Az USA már 10 milliárd dollárt költött a Plan Colombia keretében a kolumbiai kábítószer-termelés megfékezésére, és Donald Trump elnök most azt szeretné, ha a bogotái kormány újrakezdené a kokaültetvények méreggel permetezését, amit Santos három éve az egészségügyi kockázatokra hivatkozva leállított. A Kolumbiába menekült egymillió venezuelai jelentette problémával is küzdő, katolikus Duque – akinek szintén jogász feleségétől három gyereke született – társadalmi kérdésekben konzervatív, ellenzi a melegházasság legalizálását. A gazdaságpolitikájában viszont liberális: adócsökkentéssel pörgetné fel a tavaly 2009 óta legalacsonyabb, 1,8 százalékos növekedést elért gazdaságot.
A cikk eredetileg a HVG 2018/33. számában jelent meg.
