Az idegenforgalmi vonzerő által odacsábított turisták millióinak rohamát nyögik Európától Ázsiáig a felkapott városok és üdülőhelyek. A kirívó viselkedés büntetése mellett már felvetődött a szívesen látottak számának korlátozása is.
Újabb Emmy-díjakat (televíziós Oscart) söpört be a múlt heti gálán az HBO történetének legsikeresebb sorozata, a Trónok harca. A Westeros és Essos kontinensén játszódó, jövőre a nyolcadik szezonjával záruló fantasyt több helyszínen is forgatták, de egyik sem örvend olyan népszerűségnek, mint a horvátországi Dubrovnik. Az adriai település óvárosa a sorozatbéli Királyvár, és milliók özönlenek, hogy láthassák a cselszövő Cersei Lannister otthonát. A Trónok harca rajongói olyan sokan lettek, hogy az UNESCO már arra figyelmeztetett, a turistaáradat miatt megvonja a történelmi óváros világörökségi címét.
Hasonló érdeklődés kísérte az ezredfordulón bemutatott A Gyűrűk Ura filmtrilógiában Középföldét „játszó” Új-Zéland forgatási helyszíneit is, ám azok sokkal hosszabb úttal érhetők el, mint Dubrovnik. Az adriai kikötővárosnál lehorgonyzó óriási üdülőhajók ontják magukból az embereket, a 2500 lakosú óvárosba mindegyikről kétezren zúdulnak be, s napi átlagban nyolc hajó köt ki. Dubrovnik tavaly elhatározta, hogy egyszerre legfeljebb 4 ezren szállhatnak partra, de ennek az intézkedésnek még nem szerzett érvényt.
Az idei nyáron az európai idegenforgalmi célpontokban olyan nagy volt a tömeg, hogy ki lehetett volna tenni a Megtelt! táblát, és sok helyen kiváltotta az ott élők tiltakozását. A szaksajtóban pedig a legtöbbet ismételgetett szó az overtourism (túlzott turizmus) volt. Ezzel azt írják le tömören, amikor az adott városba már annyi turista özönlik, ami nemcsak a lakosság türelmét teszi próbára, hanem a település infrastruktúrájának a teherbíró képességét is. A látványosságok – mint a firenzei dóm, a pisai ferde torony vagy a barcelonai La Sagrada Família – előtt kígyózó sorokról már nem is beszélve.
A sokak által a 2018-as év meghatározó új szavának javasolt overtourism elrettentő példájaként az olaszországi Velencét emlegetik, ahol a hétvégén a helyiek flottafelvonulással tiltakoznak az ellen, hogy az óriás óceánjárók a Szent Márk térhez közel haladhatnak el, illetve horgonyozhatnak (lásd Vízi szörnyek című írásunkat). A hajók gyomrából, illetve minden más irányból érkezők miatt lassan egy tűt sem lehet leejteni a Rialto hídon vagy a Szent Márk téren, és a zegzugos, szűk utcákon is egymást érik a turistacsoportok. Közben a vízre épült város állandó lakosainak száma az 1950-es évek 175 ezeréről 55 ezerre csökkent, s az elvándorlást az égbe szökő költségek mellett a szuvenírüzletek által kiszorított kis vegyesboltok és mesteremberek hiánya is gyorsítja.
Az idegenforgalom mára a világgazdaság legfontosabb gazdasági szektorává vált, megelőzve az olaj- vagy az autóipart. A becslések szerint minden kapcsolódó tevékenységet beleszámítva, a turizmusban keletkezik a globális GDP tizede, nagyjából 8 ezermilliárd dollár. A kedvelt célpontok közül Spanyolországban az idegenforgalom a GDP csaknem 15 százalékát adja, Görögországot a nyaralni vágyók költése húzta ki a gazdasági válságból, és számos országban – mindenekelőtt Horvátországban – az érkezők száma messze felülmúlja a lakosságét. Ez egyben függést is okoz, ami legutóbb Egyiptom, Törökország vagy Tunézia példáján volt lemérhető, ahol a terrorizmus, illetve politikai feszültség miatt visszaeső bevételt megsínylette az egész gazdaság.
A turizmus felfutása egyben a látványosságra vadászó vagy pihenésre áhítozó tömegek exponenciális növekedését hozta. Az ENSZ turisztikai világszervezetének (UNWTO) adatai szerint a légi közlekedést forradalmasító sugárhajtású repülőgépek korszakának hajnalán, 1960-ban még 69 millióan keltek útra, tavaly viszont már 1,3 milliárd volt a számuk, ami az ezredfordulós adatnak is közel a duplája. Az utóbbi szűk két évtized idegenforgalmi robbanása mögött rejlő okok között ott van a fapados légitársaságok térnyerése, az ár-összehasonlító oldalakkal segített internetes jegy- és hotelfoglalás pofonegyszerűsége, az Airbnb portálon kínált olcsó szállás, a közösségi médiát elöntő fotók és videók akaratlan vírusmarketingje, a Tripadvisort elárasztó értékelések özöne.
A fapados repülőjegyek Európában széles tömegek számára tették megfizethetővé a nyaralást vagy városlátogatást, Ázsiában pedig az egyre duzzadó kínai középosztály diktálja a tempót. Az UNWTO előrejelzése 2030-ra már 1,8 milliárd turistával számol, s a növekmény zömét a turistaként Európában is egyre nagyobb számban megjelenő kínaiak adják – akik egyelőre még mindig főleg Makaóra, Tajvanra és Hongkongba utaznak, utóbbi helyre immár a napokban átadott szuperexpresszel is. Jelenleg még csak a kínaiak 7 százalékának van útlevele, de ez is csaknem százmillió ember, és akik közülük használják a dokumentumukat, tavaly már 258 milliárd dollárt költöttek, miközben a ranglistán második amerikaiak 135 milliárdot, a harmadik németek 89 milliárdot.
| Vízi szörnyek |
Nagyszabású demonstrációt tartanak a velenceiek szeptember utolsó hétvégéjén – lévén szó vízre épült városról, hol másutt, mint a legnagyobb csatornán, a Giudeccán. A különféle vízi járműveket nem először vonultatják majd fel a NoNav bizottságok: a céljuk évek óta az, hogy a hatalmas turistahajók ne mehessenek be a Szent Márk tér közvetlen közelébe. A több tízezer tonnás tengerjárók az utóbbi egy-két évtizedben tolakodtak be annyira a velencei lagúnába, hogy már komolyan veszélyeztetik nemcsak a közlekedést, hanem a több száz éves házakat is, részben a hullámveréssel, részben az üzemanyagok okozta szennyezéssel. A hajókról partra szálló, nem éppen a legszegényebbek közé tartozó turistákról persze nem akar lemondani az idegenforgalomból élő város, de sokak szerint a „tengeri felhőkarcolók” okozta károk nagyobbak, mint a belőlük származó haszon. Miután 2013-ban már több mint 1,8 millió utas érkezett így Velencébe, kormányzati szinten is megkezdődött a vita arról, milyen jogszabállyal lehetne korlátozni a tengerjárókat, de érdemi áttörés nem történt. 2017-re azért sikerült csaknem 400 ezer fővel csökkenteni az efféle turistaforgalmat, ám idén visszafordult a trend. A velencei kikötői hatóság adatai szerint az első fél évben 561 ezer hajóutas érkezett a városba, 81 ezerrel több, mint tavaly olyankor. Az illetékesek, beleértve a kormányra kerülése előtt a környezetvédelem harcosaként fellépő Ötcsillagos Mozgalom politikusait, még mindig azon vitatkoznak, hogy elegendő-e más, a Szent Márk tér medencéjétől távolabb lévő kikötőkbe terelni a monstrumokat, vagy szabjanak mérethatárt a Giudeccára behajózáshoz. Korábban már volt olyan törvényjavaslat, hogy a 40 ezer tonnásnál nagyobb hajókat ne engedjék a lagúna belsejébe, de hogy ezt mikortól léptetnék életbe, arról nem sikerült megállapodni. Addig is marad a flottatüntetés, amit most a szervezők „vízi játékokkal” ígérnek feldobni – feltehetően a turisták még nagyobb megelégedettségére. Szabó Márta |
Az overtourism kínja annyira fájdalmassá vált, hogy az UNWTO a múlt héten ennek szentelte szöuli kongresszusát, és a helyzet értékelése mellett megoldási javaslatokat is vázolt. Ezek azonban nem mennek túl az általánosságokon, míg a McKinsey tanácsadó cég tanulmánya konkrét intézkedéseket is fölvet. Ilyen a szezon elhúzása, alternatív célpontok kínálása, a legsűrűbb időszakban megemelt árak kiszorító hatása, a szálláskínálat szabályozása vagy a látványosságokhoz hozzáférés korlátozása. Utóbbira példa az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigetek vagy a perui Machu Picchu, de hasonlón törik a fejüket a kambodzsai Angkornál is. Az idén júniustól szeptember végéig lezárták a turisták elől Thaiföld egyik legismertebb attrakcióját, a Maya-öblöt, amely David Boyle – Leonardo di Caprio főszereplésével 2000-ben bemutatott – A part című filmjének köszönhetően olyan népszerű lett, hogy a látogatók száma a többszörösére ugrott. Most abban bíznak, hogy a monszunszezon alatt a természet és a korallzátonyok valamelyest magukhoz térhetnek.
Az 1992-es nyári olimpia után idegenforgalmi célkeresztbe került – s a közelmúltig ennek örülő – Barcelonában már tavaly lázongtak a katalán fővárost elárasztó turisták ellen, s az önkormányzat korlátozta, hogy az Airbnb-n mennyi időre adhatók ki a lakások, és a portál segítségével igyekeznek kiszűrni az engedély nélkül, üzletszerűen próbálkozókat. Az Airbnb-vel meggyűlt a baja Amszterdamnak is, ahol a zajongással és italozással a budapesti bulinegyedhez hasonló körülmények alakultak ki, s már a korábban csendes utcák is legény- és leánybúcsút tartó csoportoktól hangosak. Amszterdamtól Rómán és Firenzén át Velencéig mindenütt megnövelték a kirívóan viselkedők, köztéren alkoholt fogyasztók, magukon könnyítők vagy éjszaka zajongók büntetését, emelték az idegenforgalmi adót, ám ezzel még nem sikerült mindenütt megnyugtatni a helyieket. Az elmélyültebb turistáskodást helyettesítő, gyors élményt bizonyító szelfizést jelenséggé emelő overtourismra sajátos módon reagált a Fodor's amerikai útikönyvkiadó: már 2016 óta állít össze listát azokról a helyekről, amelyeket jobb, ha elkerülnek a tömegiszonyban szenvedők.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
