hvg.hu: A magyar kormány újabb "tájékoztató kampányba" kezdett az Európai Unió ellen, a plakátokon ezúttal Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is helyet kapott. Meglepődne, ha legközelebb saját magát látná viszont a posztereken?

Dimitrisz Avramopulosz: Szerintem ez várható is, úgyhogy nem érne meglepetésként. De nem fogjuk annyiban hagyni: akár az elnökünket, akár engem, akár az intézményünk bármely más tagját támadják, ugyanolyan erővel válaszolunk majd a valótlanságokra és a megtévesztő retorikára. Az Európai Bizottság átlátható módon működik, mi nem politizálunk zárt ajtók mögött, a magyarok és az Európai Unió polgárai pedig megérdemlik, hogy megismerjék a valóságot. A többi csak a fantázia szüleménye.

hvg.hu: Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje feltételeket szabott Orbán Viktornak, és felszólította, hogy azonnal szüntesse be a kampányát. Egyetért ezzel a kijelentéssel? Egyáltalán, mi a véleménye a magyar kormány unióellenes szlogenjeiről?

D. A.: A magyar kormány kampányában igazán az az ironikus, hogy az EU-ellenességgel tulajdonképpen Magyarország-ellenesek is. Előbb-utóbb ezt ők is meg fogják érteni. Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja, a magyarok pedig európai polgárok. Tehát az Európai Unió döntéseiben a magyar kormány is részt vesz. Említenék erre három példát: az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség létrehozásáról az EU Tanácsa döntött, és Magyarország is támogatta. A Tanács üdvözölte a legális bevándorlók integrációja érdekében készített európai cselekvési tervet is, valamint az Európai Parlamenttel együtt megegyezett az EU vízumszabályainak reformjáról. Magyarország a Tanács tagja, azaz ezek az ő döntései is. A hozzáállása éppen ezért ellentmondásos: egyrészről jóváhagyja a döntéseinket, másrészről megkérdőjelezi, sőt, támadja is azokat. Hogyan lehet ebben bármilyen logikát találni?

Juhász István

hvg.hu: Válaszul a magyar kormány kritikáira az Európai Bizottság elindította a saját tájékoztatási kampányát, azzal a felütéssel, hogy a magyarok tényeket érdemelnek, nem pedig fikciót. Mit gondol, elég a közösségi médiában terjeszteni az üzenetet, miközben a magyar kormány plakátokat és televíziós hirdetéseket vet be?

D. A.: Nem kezdtünk tájékoztató kampányba, hanem válaszoltunk – és továbbra is így teszünk majd – hogy kijavítsuk az égbekiáltó dezinformációkat. Mindannyian tudjuk, hogy a „fake news” korszakában élünk. Az EU állampolgárai viszont megérdemlik a korrekt és őszinte tájékoztatást. Éppen ezért adom ezt az interjút is, hogy a magyarok szűrők és félremagyarázás nélkül olvashassák a szavaimat.

hvg.hu: Az Európai Unió migrációs politikájával kapcsolatban még mindig nagyon sok a félreértés Magyarországon. Hogy látja, ez csak a magyar kormány felelőssége, vagy az Európai Bizottság is informálhatná jobban a tagállamokat?

D. A.: Sajnálatos, hogy néhány kormány a saját belpolitikai érdekei miatt hamis képet fest állampolgárainak az EU-ról. Ezek populista módszerek. A valóság ezzel szemben az, hogy a döntéshozó asztalnál minden tagállam ott ül, nagyon jól tudják, mit tesznek, és miről döntenek, ez alól Magyarország sem kivétel. Különbséget kell tenni a tagállam és a kormány között. A kormányok tisztában vannak vele, hogy ők jönnek és mennek, így működik a demokrácia. Minden közhivatalt betöltő személynek erkölcsi kötelessége és felelőssége, hogy korrektül és időben tájékoztassa az állampolgárait. A mi döntéseink mindig transzparensek, de ezt a tagállamoknak is be kell tartaniuk felénk: felelősséget kell vállalniuk a közösen hozott döntésekért.

hvg.hu: Mikor tárgyalt utoljára személyesen a magyar kormány bármely tagjával?

D. A.: Rendszeresen kapcsolatban állok velük, jó és barátságos közöttünk a személyes viszony. Isztambulban a Budapest Folyamat miniszteri szintű ülésén nemrég rövid megbeszélésem volt Szijjártó Péter külügyminiszterrel, de még gyakrabban találkozom Pintér Sándorral az uniós belügyminiszterek tanácskozásain, akivel kifejezetten jó a kapcsolatom. Biztosként többször is jártam Magyarországon, tisztelem és szeretem ezt a nagyszerű országot, és jól ismerem a történelmét. Első látogatásomra még diplomataként került sor a kommunizmus alatt 1985-ben, jól emlékszem, hogyan éltek akkor a magyarok, és most hogyan élik meg a demokráciát és a szabadságot az európai család tagjaként. Emlékszem találkozásomra Göncz Árpáddal, akivel 1996-ban sok időt töltöttem együtt, és athéni polgármesterként is vendégül láttam. Sokat tanultam arról, milyen autoriter rendszerben élni, és ettől csak még jobban értékelem az európai értékeket.

MTI / Soós Lajos

hvg.hu: Az utóbbi időben több magyar politikus is csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Unió nem adott pénzügyi segítséget a határőrizetre, és eléggé ellentmondásos hírek érkeznek arról, hogy valójában mennyi uniós támogatást kapott Magyarország. Segítene ebben rendet tenni?

D. A.: Tisztázzunk valamit: az Európai Bizottság igenis adott pénzügyi segítséget a magyar határvédelemre – mint az összes többi tagállamnak a külső határokon. Ez minden uniós tagállam közös érdeke. A nemzeti programok keretében a Bizottság a 2014 és 2020 közötti pénzügyi ciklusban több mint 110 millió eurót szánt Magyarországnak a külső határok menedzselésére, biztonsági intézkedésekre és a migráció kezelésére. Ebből több mint 52 millió euró támogatja a határok védelmét. Fontos ugyanakkor tisztázni azt is, hogy az EU költségvetése támogatja ugyan a tagállamok határvédelmi törekvéseit, de soha nem veszi át a teljes finanszírozást a tagállamoktól.

hvg.hu: A magyar kormány kért kifejezett segítséget határvédelemre?

D. A.: Igen, 54 millió eurót kértek, ebből 20 millióra jogosultak uniós támogatásból, és a Bizottság a múlt hónapban be is jelentette, hogy megítélte az összeget. Hozzátenném, hogy 2014 és 2015 között a magyar kormány háromszor kapott rendkívüli támogatást, összesen 6,26 millió euró értékben. Sajnos azonban Magyarország ennek mindössze körülbelül a 33 százalékát hívta le. Valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség jelenleg is besegít a magyar–szerb határ őrizetébe.

hvg.hu: Mit gondol Orbán Viktor ötletéről, mely szerint a migrációból fakadó közös kérdéseket el kell venni az Európai Bizottságtól, és a „schengeni övezet belügyminisztereinek” tanácsára kellene bízni?

D. A.: Ennek a javaslatnak az égvilágon semmi értelme. Akárhányszor összeülnek az uniós belügyminiszterek, meghívjuk a schengeni társult országokat is, hogy vegyenek részt a vitában. Ha tehát innen nézzük, már létezik egyfajta a schengeni országok tanácsa, csak még több taggal. Schengen az európai integráció egyik legnagyobb vívmánya, és mindent meg kell tennünk, hogy fenntartsuk. Schengent ma nem a Bizottság veszélyezteti – amely éppen a szerződések felett őrködik – hanem néhány tagállam kormánya. Azért tettünk javaslatokat Schengen megerősítésére, hogy jobban megvédjük a polgárainkat. Azok a tagállamok, melyek a reformjainkat ellenzik, a sikeresebb Schengent ellenzik, ami veszélyt jelent a polgáraink szabadságára és biztonságára.

MTI / Ujvári Sándor

hvg.hu: A migrációs témákra rátérve: a Bizottság mérföldkőként tekintett az Európai Unió és Törökország közötti megállapodásra, annak ellenére is, hogy sok országot – így például a görög szigeteket – ez valóságos börtönné változtatta a menedékkérők számára. Továbbra is hatékonynak tekinti a megállapodást?

D. A.: Az EU–török nyilatkozat nemcsak azonnali, hanem kézzelfogható eredményeket hozott. Jelentősen csökkent az érkezők száma, és ez a tendencia a mai napig tart. Néhány nappal ezelőtt Görögországban jártam, ahol minden érintett miniszterrel tárgyaltam arról, hogyan lehetne jobban kezelni a helyzetet. A görög hatóságok több intézkedést is tettek a menedékkérelmek gyorsabb feldolgozása érdekében, én pedig arra kértem őket, hogy gyorsítsák fel a visszatoloncolást, és javítsanak a szigeteken élők körülményein. Az elejétől kezdve támogatjuk Görögország erőfeszítéseit, de nem helyettesíthetjük a görög kormányt, nem is feladatunk.

hvg.hu: A görög kormánnyal szemben az OLAF is vizsgálatot indított az EU-támogatások feltételezett visszaélése ügyében. Hogyan lehet elkerülni a hasonló helyzeteket a jövőben?

D. A.: A Bizottságnak nagyon komoly szabályai vannak a támogatások felhasználására, és szigorúan ellenőrzi, hogy a pénzeket szabályosan használják fel. Az Európai Bizottság eddig nem talált bizonyítékot a görög hatóságok visszaélésére, az OLAF folyamatban lévő vizsgálatát azonban a Bizottság részéről nem tudom kommentálni.

AFP / ARris Oikonomou

hvg.hu: A kötelező kvótarendszer ötlete nem volt túl sikeres, hiszen sok tagállam nem tett neki eleget, de azóta sem találtak ki jobb módszert a menekültek áthelyezésére és áttelepítésére. Véleménye szerint lehetett volna sikeres a kvótarendszer?

D. A.: Vitatnám, hogy nem volt sikeres – mert igenis az volt. Olaszországból és Görögországból minden arra jogosult embert – 35 ezer nemzetközi védelemre szoruló személyt – áthelyeztünk. Valójában csak három tagállam nem vett ebben részt, az összes többi igen. Ez egy egyszeri, rendkívüli intézkedés volt a válság kezelésére, és nincs tervben a megújítása. Ehelyett új és jobb menekültügyi szabályozásokról tárgyalnak a tagállamok – Magyarországot is beleértve – és az Európai Parlament. Ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatban a mi álláspontunk az, hogy valamilyen módon minden tagállamnak kell szolidaritást tanúsítania azokkal az országokkal, amelyek a legnagyobb terhet viselik. Ez a szolidaritás többféleképpen is megnyilvánulhat, például pénzügyi támogatásban vagy határőrök küldésében.

A magyar kampány nem mond igazat akkor sem, amikor azt állítja, hogy az uniós áttelepítési tervet kötelező kvóták alapján kellene végrehajtani. A menekültek unión belüli áthelyezése és az unión kívüli országokból való áttelepítése két különböző dolog. Az áttelepítés mindig is önkéntes volt, és az is marad. Az EU áttelepítési mechanizmusa ezeket az erőfeszítéseket koordinálja, hogy azok a tagállamok, melyek az áttelepítés mellett döntenek, olyan régiókból tegyék, amelyek közös prioritásként szerepelnek – ilyen például Líbia. De ismétlem, ez önkéntes, nem kötelező.

AFP / Aris Messinis

hvg.hu: A Frontex megerősítése hogyan járul hozzá az EU schengeni határainak jobb védelméhez?

D. A.: Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségre gondol? Nos, a Frontex 2016-ban létrehozott utódja jelentősen hozzájárult a határvédelem hatékonyságához. Most még tovább mentünk, és javasoltuk egy 10 ezer fős állandó határőr-alakulat létrehozását, mely az összes tagállam rendelkezésére állna – a szuverenitásuk és az alapvető jogok teljes mértékű betartásával. Segítségük hozzájárulhat azoknak a bevándorlóknak a visszatoloncolásához is, akiknek nincs joguk az EU területén maradni. Az Európai Parlament és a Tanács közötti tárgyalások jól haladnak, és bízom benne, hogy még az európai parlamenti választások előtt sikerül megegyezni.

hvg.hu: Hogyan érzi, az elmúlt majdnem öt évben sikerült mindent elérnie biztosként, amit szeretett volna, vagy vannak olyan területek, ahol több intézkedésre lett volna szükség?

D. A.: Az elmúlt időszakban két olyan portfóliót vittem, melyek leginkább aggasztják az európaiakat: a migrációt és a belbiztonságot. Hogy őszinte legyek, sosem gondoltam volna, hogy hivatalba lépésem után öt hónappal ezek jelentik majd a legnagyobb kihívást. A migráció és a biztonság kérdése a mai napig uralja a globális politikát, amit a populisták is kihasználnak, de ők a hosszú távú megoldások helyett a rövid célú politikai haszonszerzést tartják szem előtt. Az elmúlt négy és fél évben hatalmas előrelépést tettünk, egyik példája ennek a közös határvédelem, a másik pedig a terrorizmus elleni küzdelem. Ezek olyan kihívások, mellyel egyetlen ország sem tud egyedül megküzdeni. Az eredmények pedig önmagukért beszélnek.

Ugyanez igaz a migrációra is: csak közös fellépéssel – beleértve a harmadik országokat is – tudtuk drasztikusan csökkenteni az érkezők számát a válság előtti szintre. A legnagyobb kihívást most a jövő jelenti, mert nem tudjuk, hogy mit tartogat. Bár jobban fel vagyunk készülve, további sürgős intézkedéseket kell tennünk, például erősítenünk kell együttműködésünket a harmadik országokkal, és közös menekültügyi rendszerről is meg kell állapodnunk. Más szavakkal: hosszú utat tettünk meg, de folytatnunk kell. Tegnap Szíria, aztán Líbia és most Marokkó: nincs rá garancia, hogy mindez nem történik meg újra Európán belül. Változékony időket élünk, és könnyen lehet, hogy a jövőben éppen azoknak a tagállamoknak lesz szüksége Európa szolidaritására, akik most nem értenek együtt velünk.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.