"Mindent megtettem azért, hogy véghez vigyem a Brexitet, sajnos, nem voltam rá képes" – ezzel indokolta Theresa May brit kormányfő, hogy lemond a brit konzervatív párt vezetéséről, ezzel megnyitva az utat az új miniszterelnök megválasztásához. Azt is hozzátette: mélyen sajnálja, hogy nem aratott sikert. Felszólalása végén elsírta magát.

May június 7-én távozik, két nappal Donald Trump londoni látogatása után, ezután kezdődhet meg az utódlásáról szóló választási folyamat. Lemondását hivatala, a Downing Street 10 előtt tett nyilatkozatban jelentette be, néhány órával az előtt, hogy pártja kormányzati posztot nem viselő parlamenti képviselőiből álló 1922-es bizottsága kihirdette volna egy néhány nappal ezelőtti szavazása eredményét a miniszterelnök sorsáról. A bizottság decemberben már egyszer szavazott a pártelnök személyéről, akkor megúszta a leváltást.

A miniszterelnök körül nem csak pártjában fogyott el a levegő: miután a parlament háromszor szavazta le a Brexitről szóló megállapodást, az ellenzék fő erejével, a Munkáspárttal folytatott tárgyalások is kudarcba fulladtak. Az EU-ból való kilépésre október 31-ig kapott újabb határidőt országa, ám úgy tűnt, May vezetésével és módszereivel még ezt a vállalást sem tudja teljesíteni. Kormányából összesen 36-an távoztak, a legtöbben tavaly nyár óta, amikor a Brexit-tárgyalásoknál először váltott irányt.

Theresa May 2016 júliusában került a kormányfői székbe, miután David Cameron távozott a Brexit-referendum után. Az első pillanattól nyilvánvaló volt a konzervatív politikus vállalása is, hogy miniszterelnöksége fő célja a britek kilépésének levezénylése. Kormányzása azonban bukások sorozatát hozta.

2017-ben pártja népszerűségének csúcspontján választást írt ki hatalma megerősítésére, ám a Munkáspárt mozgósításának következtében végül kisebbségbe kényszerült kormányával. Az unióval folytatott tárgyalásokon is folyamatosan védekezésbe szorult, a Brexit-megállapodás egyik fő pontján pedig képtelen volt változtatni, és nem sikerült neki saját pártja tagjaival sem elfogadtatni. Ez az ír-északír határ átjárhatóságát biztosítani hivatott szükségmegoldás, a backstop, amely a kisebbségi kormányt kívülről támogató északír unionista DUP-ot is szembeállította vele.

Nem aratott tetszést az sem, amikor enyhíteni próbált a "kemény Brexit" feltételein, és mindezek miatt a brit alsóházban tulajdonképpen bukásra volt ítélve az EU vezetőivel is az utolsó előtti pillanatban, tavaly novemberben elfogadott kilépési megállapodás. A dokumentumot háromszor szavazták le, az első eset a brit parlamenti demokrácia legsúlyosabb veresége volt: 230 szavazattal bukott el az indítvány. May ennek ellenére újra megpróbálkozott, és még a napokban is arról szóltak a hírek, hogy negyedszer is a Ház elé vinné a dokumentumot – az EU ugyanis világossá tette, hogy azt nem fogja újratárgyalni.

Theresa May lemondását végül egy olyan választás utáni napra időzítette, amely a legabszurdabb a brit demokrácia történetében: a szigetországban élők csaknem három évvel a Brexit-népszavazás után szavaztak az Európai Parlament képviselőire. Ez az uniós polgárok alapszerződésben lefektetett joga, így a voksolást annak ellenére meg kellett rendeznie a briteknek, hogy May az utolsó pillanatig abban bízott, hazája még július – vagyis az új EP első ülése – előtt ki tud lépni a közösségből. Csak sajnos már senki nem bízott Mayben.

Politikustársai ennek ellenére tisztelettel búcsúznak tőle: Nicola Sturgeon, Skócia első minisztere – aki következetesen szembehelyezkedett May "kemény Brexitre", vagyis a teljes szakításra vonatkozó Brexit-tervével, azt írta a Twitteren, hogy May köszönetet érdemel.

Leo Varadkar ír miniszterelnök is köszönetet mondott neki. Jeremy Corbyn, az ellenzéki Munkáspárt vezetője üdvözölte a lemondást, és parlamenti választások kiírását szorgalmazta. Nigel Farage pedig azt közölte: ideje lenne, ha a Konzervatívok felismernék, az EU-pártiság rossz irány.

Hogyan tovább?

A brit EP-választás eredményét csak vasárnap közlik, ám arra lehet számítani, hogy pártja minden idők legsúlyosabb vereségét szenvedte el. Az előzetes felmérések mindössze tíz százalék körüli eredményt jósoltak, miközben a nyíltan EU-ellenes Nigel Farage Brexit-pártja jelentős győzelmet arathatott.

May utódlása egyelőre nyitott kérdés, ám a párton belül a legesélyesebb jelötnek a Brexit egy másik emblematikus figuráját, Boris Johnsont tartják. A volt londoni polgármester neve már akkor is felbukkant az esélyesek között, amikor May hatalomra került, a politikus végül a külügyminiszteri posztot kapta a második női brit miniszterelnök kabinetjében.

Az örök harcos

May 1956-ban született, apja anglikán lelkész volt. Tanulmányait Oxfordban végezte földrajz szakon, ám a diploma megszerzése után a bankszektorban helyezkedett el. A politika már fiatalkorától érdekelte, nagy álma az volt, hogy ő legyen Nagy-Britannia első női miniszterelnöke.

A parlament tagjának azonban már jóval az után, 1997-ben választották meg először, hogy Margaret Thatcher lemondott a kormányfői tisztségről. Öt évvel később ő lett pártja első női igazgatója, aki azzal vált híressé, hogy pártját egy elöregedett, "piszkos pártnak" nevezte. Itt bukkant fel először híres párducmintás cipője is. Cameron kormányában a belügyminiszteri posztot kapta meg, ekkor a bevándorlás feltételeinek szigorítása fűződött a nevéhez.

Mayt nem csak a nők melletti kiállása és divatmániája tette híressé, de az is, hogy büszkén vállalja ballépéseit, tévedéseit. Az egyik legemlékezetesebb ezek közül tavalyi dél-afrikai látogatásán ellejtett tánc volt, amelyre – ahelyett, hogy igyekezett volna elfeledtetni a világgal – még rá is játszott: a tavaly őszi pártkongresszuson az ABBA Dancing Queen című slágerére vonult be.

Az is világos volt, hogy a Brexit ügyéért az utolsó pillanatig harcolni fog – annak ellenére, hogy ő maga nem támogatta a britek kilépését az Európai Unióból. Kemény vitákban vállalta azt, hogy a rábízott feladatot végrehajtja, a kitűzött cél teljesítésétől nyilvánosan sosem lehetett eltántorítani, és kibillenteni sem lehetett stílusából. Egészen addig a pillanatig, amíg mostani nyilatkozata végén elsírta magát, megfordult, és távozott.

Mayről szóló portrénkat itt olvashatja: