Új hajózási útvonalak, ásványi kincsek, katonai támaszpontok – egyebek mellett ezeket a lehetőségeket ígéri az északi sarkvidék, amely a globális klímaváltozás miatt egyre inkább jégmentessé és élhetővé válik. Grönland – amelyet a jelek szerint valóban meg akar vásárolni Dániától Donald Trump amerikai elnök – pedig stratégiai fontosságú helyen fekszik: Koppenhága éppen Grönlandra hivatkozva kívánja megnövelni kontinentális talapzatának kiterjedését. A dán magyarázatok szerint ugyanis Grönland tenger alatti folytatása az északi sarkon áthaladó, Oroszországig érő Lomonoszov-hátság.  Dánia mellett még Oroszország, Kanada, az USA és Norvégia tart igényt a sarkvidék egy-egy részére, s bár az érintett országoknak már be kellett adniuk az ENSZ-nek igényeiket, még nem született döntés az egymást kizáró igények teljesítéséről.

Harc a talapzatért

Akié a tengeri talapzat, az jelentős előnyben van, a talapzat tulajdonjogával ugyanis gyakorlatilag megnövekszik az országok azon kizárólagos gazdasági zónájának a területe, ahol az adott állam gazdasági tevékenységet, például bányászatot, illetve halászatot folytathat. Oroszország – amely Szibéria folytatásának tartja a Lomonoszov-hátságot, és a mellette futó Mengyelejev-hátságot is – arra számít, ha megkapja az igényelt területeket, 1,2 millió négyzetkilométerhez jut, s ezen több ezer milliárd tonna kőolaj rejtőzködik a tengerfenék alatt.

Grönlanddal az USA nagyobb eséllyel szállna be a játszmába, s e mellett az észak-amerikai kontinens keleti felén is az egyre inkább hajózhatóvá váló északi víziút közelébe kerülne. És persze az is fontos, hogy az USA számára nagyon fontos a grönlandi Thule katonai támaszpont fenntartása. A sziget északi részén lévő, 1940-ben létrehozott légibázis fő feladata, hogy figyelje Oroszországot, illetve a többi potenciális ellenfelet, nem indít-e interkontinentális ballisztikus rakétákat.

Kota Kawasaki / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun / AFP

Bár az USA egyszer már megmutatta, hogy komolyan gondolja az észak-amerikai földvásárlásokat – Oroszország 1867-ben adta el Washingtonnak 7,2 millió dollárért Alaszkát – Harry Truman amerikai elnök pedig  a második világháború után vetette fel Grönland megvásárlásának a lehetőségét, nagyon úgy tűnik, a terület és az ott élő 56 ezer ember nem eladó. Még akkor sem, ha Washington sokat fizetne az ásványi kincsekben gazdag területért: Truman állítólag 1946-ban százmillió dollárt ajánlott, most nagyságrendekkel többe kerülne a sziget.  

Ki lehet az eladó?

Trump ugyan állítólag félig tréfálkozva, félig komolyan vetette fel többször a földvásárlás ügyét, egyelőre úgy tűnik, rossz ajtón kopogtat. Dánia, amely a XVIII. században gyarmatosította a szigetet, közben magas szintű autonómiát adott a térségnek, s így Koppenhágának nem is lenne egyedül joga eladni Grönlandot, és annak többségében inuit nemzetiségű lakóit.  „Ez valószínűleg áprilisi tréfa, de most nem ez az évszak van” – értékelte többé-kevésbé diplomatikusan a javaslatot Lars Lökke Rasmussen volt dán kormányfő. A Dán Néppárt szóvivője viszont keményebb volt: „Ha Trump tényleg a vásárlást fontolgatja, akkor az annak a jele, hogy teljesen megőrült. A gondolat, hogy Dánia eladná ötvenezer polgárát, teljesen nevetséges” – közölte a párt képviselője.

A létező szocializmus

Grönland egyébként mindenben annak az ellentéte, amiben Trump hisz, a szigeten gyakorlatilag teljes mértékben megvalósult a szocializmus. A földek közös tulajdonban vannak, a területek használói nem fizetnek bérleti díjat. Ingyenes az orvosi ellátás, nem kell fizetni a gyógyszerekért, állami tulajdonban vannak a legfontosabb vállalatok – még a legnagyobb kiskereskedelmi cég is – s ugyancsak részben állami kézben van az Air Greenland nevű légitársaság. Mindez sokba kerül, Dánia fejenként és évente 10 ezer dollárnak megfelelő összeggel támogatja a szigetet.