Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Szevasztopolban, a Fekete-tengeri orosz hadiflotta városában ünnepelte meg Vlagyimir Putyin, hogy Moszkva öt évvel ezelőtt csatolta magához az Ukrajnának még a szovjet időben, 1954-ben elajándékozott Krímet. Ha már arra járt, az orosz államfő át is adott két erőművet, amelyekkel Oroszország végre megoldotta a mintegy kétmillió lakosú félsziget energiaellátását.
A szevasztopoli és a szimferopoli hőerőmű közben jól példázza, milyen gondokkal kényszerül szembenézni a Krímet visszafoglaló Oroszország. Nemzetközi botrány kerekedett például abból, hogy a német Siemens cég szerint az orosz hatóságok csalárd módon jártak el: az ország másik városába rendeltek meg két Siemens óriásturbinát, majd azokat – kijátszva a félsziget elfoglalása miatt Oroszország ellen hozott nemzetközi szankciókat – a Krímbe szállították, és beépítették a készülő erőművekbe.
A területfoglalás, a kelet-ukrajnai szakadároknak nyújtott katonai segítség, majd a beavatkozási kísérletek a 2016-os amerikai elnökválasztásba, a 2018-as dél-angliai Szkripal-merénylet és az ukrán naszádok elleni tavaly novemberi azovi-tengeri akció miatt bevezetett és folyamatosan szigorított nyugati szankciók hatására legalább hat százalékponttal kisebb most az orosz GDP, mint ha nem lennének érvényben büntetőintézkedések. Az amerikai Bloomberg hírügynökség által közzétett tanulmány szerint ez azt jelenti, hogy mintegy százmilliárd dollárral volt kisebb 2018 végén az orosz gazdaság, mint azt 2013-ban jósolták.
S ebben nincs benne az olajár 2014-ben bekövetkezett összeomlásának hatása, amely a Bloomberg szerint évente további ötvenmilliárd dollárt vett le az orosz GDP-ből. Bár a szigorú fiskális politikának köszönhetően az orosz gazdaság viszonylag jól teljesít, az elemzők szerint a nyugati befektetések és technológiai transzfer elmaradásának hosszú távon érezhető káros hatásai lesznek.
A Krím okozta gondokat tovább növeli, hogy Moszkva érthető módon kirakatként kezeli a félszigetet, és mindenáron igyekszik megmutatni Ukrajnának és a világnak, hogy a Krím jól járt az annexióval. A helyi lakosok a közvélemény-kutatások szerint elégedettek is – az egyik felmérés szerint 93 százalékuk helyesli még, hogy a terület Oroszországhoz került –, ám a vitathatatlan jólét annak a következménye, hogy Moszkva önti a pénzt a térségbe. S nemcsak az erőművekről, az utakról, a repülőterekről, illetve az Oroszországot és a Krímet összekötő hídról van szó, hanem arról is, hogy a félszigetet a központi költségvetés tartja el.
„A magánbefektetések hiánya, valamint az alacsony jövedelmi szint komoly gondot jelent. Jelenleg a helyi költségvetés 69 százalékát fedezik központi forrásokból, s pénz nélkül a gazdaság összeomlana. Ez pedig hosszú távon fenntarthatatlan”
– vélekedett a Moszkvai Állami Egyetem tanára, Natalja Zubarevics, aki szerint a központ öt év alatt legalább 22 milliárd dollárnyi összeget költött a Krímre.
Közben sok jel utal arra, hogy a félszigeten egyre kevésbé érvényesülnek az emberi jogok, s már nemcsak az Ukrajnához húzó ukránok, illetve tatárok panaszkodnak a jogsértések miatt, hanem a helyi kisvállalkozók is, akik szerint a helyi önkormányzat basáskodik a cégekkel.
„Az annexió előtt egyszerű volt összefogni a többiekkel, s eljutottunk a városháza vezetéséig. Most eszünkbe sem jutna ilyen, mert tartunk a bosszútól”
– mondta egy szimferopoli bolttulajdonos.
| A másik oldalon |
Elszállni látszanak Petro Porosenko ukrán államfő újraválasztási esélyei: a 2014 óta hivatalban lévő politikus jelenleg a népszerűségi lista harmadik helyén áll – Volodimir Zelenszkij humorista és Julija Timosenko volt kormányfő mögött –, s támogatottsága részben azért esett vissza, mert elnöki mandátuma során Ukrajna egy lépéssel sem kerül közelebb a kelet-ukrajnai válság lezárásához vagy a Krím visszaszerzéséhez.  Az elnök megrongált választási plakátja. Rossz kilátások AFP / Sergei Supinsky Az utóbbi napokban pedig tovább romlottak Porosenko esélyei, mert kiderült, hogy a bizalmasának számító Oleh Hladkovszki fia, Ihor Hladkovszki, Oroszországból csempészett, rossz minőségű fegyveralkatrészeket adott el a reálisnál jóval magasabb áron az ukrán hadsereget ellátó Ukroboronprom nevű vállalatnak. Oleh Hladkovszki az elnök mellett működő Nemzetbiztonsági Tanács egyik magas rangú tagja, s a kijevi oknyomozó újságírók szerint az Ukroboronprom tudott arról, honnan származnak az eszközök, mégis megvásárolta azokat. A botrány kitörése óta a kelet-ukrajnai harcokban részt vett veteránok sorra megzavarják Porosenko választási gyűléseit, és azt kérdezik, mikor vágja le az elnök azok kezét, akiket a hadsereg meglopásán értek. Porosenko nem sokkal a hivatalba kerülése után jelentette be ugyanis, hogy így járnak azok, akik megrövidítik a katonaságot. |
Míg a helyiek – akik szerint a nehézségek ellenére sokkal jobb most a helyzet, mint Ukrajnában – valóban viszonylag elégedettnek tűnnek, Oroszország többi részében nő azok aránya, akiknek már nem annyira tetszik a Krím „hazatérése”, mint 2014-ben, amikor az egekbe szökött Putyin korábban kicsit megroppant népszerűsége.
A Közvélemény-kutató Alapítvány (FOM) nevű oroszországi intézet szerint míg 2014 decemberében a megkérdezettek 67 százaléka vélte úgy, hogy a Krím elfoglalása több haszonnal járt, mint veszteséggel, jelenleg már csak 39 százalékos az ezt gondolók aránya. 17 százalékról 40-re nőtt közben azok aránya, akik szerint nagyjából ugyanannyi előnyt, mint kárt hozott az annexió, s már a megkérdezettek hat százaléka válaszolta azt, hogy egyáltalán nem érte meg a félsziget megszerzése.
A kiábrándultság egyik oka, hogy míg a Krímben négy év alatt 17 ezer rubelről 22 ezerre nőtt a havi átlagjövedelem, Oroszország többi térségében ugyanúgy harmincezer rubel körül van az átlagfizetés, mint 2015-ben.
Alekszej Levinszon, a Levada Központ nevű független közvélemény-kutató intézet szakértője szerint a következő években nem várható komoly változás a Krím annektálásának megítélésében.
„Az oroszok nagy része megtalálta a helyét a világban. Amennyiben ez a hely az, hogy mi egyedül vagyunk, s mindenki ellenünk tör, akkor mi vagyunk a hősies kisebbség. Ha viszont az, hogy a Nyugat ellen vagyunk, de India és Kína a szövetségesünk, akkor mi vagyunk a győzelemre álló többség. A közös nevező az, hogy mindenképpen okot találunk az önbecsülésre.
S azok számára, akik még mindig sóvárgással emlékeznek a hatalmas Szovjetunióra, ez bőven elég”
– vélekedett a szociológus.
Putyin, akinek népszerűsége ismét csökkenni kezdett azt követően, hogy aláírta a nyugdíjkorhatár megemeléséről szóló törvényt, a mostani évfordulón is megismételte: Oroszország annak ellenére véglegesen lezártnak tartja a Krím hovatartozásának ügyét, hogy Ukrajna nem mondott le a félszigetről, s egyelőre a nyugati hatalmak sem ismerik el törvényesnek a terület elfoglalását.
Nyugati elemzők szerint nem kizárt, hogy Moszkva néhány év múlva úgy igyekszik majd elismertetni az annexiót, hogy alkut ajánl a Kreml reményei szerint az ellenállásba talán belefásuló Nyugatnak és Ukrajnának: ha a világ elfogadja a félsziget elfoglalását, Moszkva felhagy a kelet-ukrajnai szakadárok támogatásával.
