Ember legyen a talpán, aki olyan magyar várost akar találni, amelyben nincsen Petőfi vagy Kossuth utca. Ugyanígy vannak a görögök Eleftheriosz Venizelosszal, akiről nemcsak köztereket, de például hajókat vagy az athéni nemzetközi repülőteret is elnevezték. A XIX. század második felében született, később összesen nyolcszor miniszterelnökké választott politikust a modern, független, demokratikus Görögország megteremtőjeként tartják számon, tulajdonképpen államalapítóként tisztelik. A rokonsági kapcsolatokat nagy odafigyeléssel ápoló, de legalábbis számontartó görög társadalomban így talán nem is létezik jobb politikusi ajánlólevél, mint az, ha valaki kimutathatóan Venizelosz családtagja. Márpedig ilyen a pedigréje a frissen megválasztott miniszterelnöknek, Kiriakosz Micotakisznak is.
Az ő dédapja, Konsztantinosz Micotakisz Venizelosz közeli harcostársa volt, mindketten Krétáról, Hania környékéről származnak. Micotakisz Halepában élt, az ő otthonában írták alá az úgynevezett halepai paktumot, amely bizonyos fokú autonómiát garantált Krétának, de még az Oszmán Birodalmon belül. A jogász végzettségű, újságíróként is dolgozó politikus alapította a görög közéletet a XX. század első felében uraló Liberális Pártot Venizelosszal együtt, akinek a testvérét el is vette feleségül. Fia, az idősebb Kiriakosz Micotakisz Hania parlamenti képviselője volt, valamint a görög hadsereggel együtt harcoló krétai önkéntesek vezetője az első balkáni háborúban. Ő Venizelosz unokatestvérének a lányát vette feleségül, ebből a frigyből született a mostani miniszterelnök apja, Konsztantinosz Micotakisz.
Alexis Ciprasz és Kiriakosz Micotakisz a hatalomváltáskor. A görög Elvis és a dinasztikus dédunoka
AFP / Angelos Tzortzinis
Ő mindössze két évvel ezelőtt hunyt el, a 99. életévében, amiből csaknem hatvanat töltött el a nagypolitika frontvonalában mint évszázadának egyik meghatározó görög közéleti szereplője. Már 1946-ban, 28 évesen képviselővé választották a saját nagyapja által alapított Liberális Párt színeiben. 1967-ben letartóztatta a katonai junta, de a börtön elől Törökország érintésével Párizsba menekült, ahol 1974-ig, a diktatúra bukásáig élt. Hazatérése után, 1977-ben parlamenti képviselővé választották az újonnan alapított Új Liberálisok Pártja kötelékében. Egy évvel később ezt az alakulatot beolvasztotta a jobbközép Új Demokráciába (ND), a jelenlegi kormánypártba. Konsztantinosz Micotakisz volt gazdasági és külügyminiszter, 1984-ben pedig az ellenzékben lévő pártja elnöke lett. Akkoriban az ND és a baloldali Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) határozta meg a görög közéletet, ők versengtek a hatalom megszerzéséért és a miniszterelnöki székért.
A jobboldal 1989-ben győzött ismét, elsősorban egy bankbotrány miatt. A Bank of Crete elnöke, Jorgosz Koszkotasz – akit az USA-ban adóvisszaélések miatt letartóztattak – azt állította, hogy az akkori miniszterelnök, Andreasz Papandreu állami cégeket utasított számlanyitásra a pénzintézetnél, az elhelyezett betétekből pedig az ő zsebébe is jutott. A bankárról az is kiderült, hogy még egyszerű könyvelőként több száz millió dollárnak megfelelő összeget lopott saját munkahelyétől, amit egyrészt a bank feletti irányítás megszerzésére használt, másrészt médiabirodalmat épített, valamint megvette az Olimpiakosz Pireusz futballcsapatot, ahová csillagászati összegért leigazolta Détári Lajost. Az ügy nyomán több paszokos miniszter lemondott, közülük kettőt el is ítéltek. Magát Papandreut minden vádpontban felmentette a legfelső bíróság – igaz, csak 7:6 arányban. Egyébként Papandreu is politikai dinasztia tagja. Az édesapja, Jeorjíosz szintén Venizeloszék harcostársaként kezdte, többször volt miniszter és miniszterelnök – ahogy azonos nevű unokája is, aki 2011-ben mondott le az adósságválság következtében tarthatatlanná vált helyzete miatt.
A Paszok a görög parlamentáris demokrácia talán legnagyobb bukását produkálva 36 mandátumot veszített az 1989-es választáson. Konsztantinosz Micotakisz mégsem tudott kormányt alakítani, néhány hónappal korábban ugyanis a Paszok úgy módosította a választási törvényt, hogy csak abszolút többséggel lehessen nyerni. Így hiába volt az Új Demokráciának hússzal több képviselője, mint a Paszoknak, az még mindig hattal kevesebb volt a kelleténél. Két újabb választást kellett tartani egy éven belül ahhoz, hogy a jobbközép visszatérhessen a hatalomba, Micotakiszból pedig a már akkor is hosszúnak számító karrierje során először miniszterelnök váljon. Az új kormányfő USA-barát külpolitikát folytatott, tárgyalásokat kezdett egyes amerikai támaszpontok újranyitásáról, és hosszú kihagyás után ő volt az első olyan görög vezető, aki Washingtonban járt. Komolyan vette a NATO-vállalásokat, fellépett az országában bujkáló terroristasejtek ellen, és párbeszédet kezdeményezett Törökországgal, noha ennek előfeltételéül szabta Ciprus helyzetének rendezését. Elismerte Izrael államiságát is. Visszavágta az állami költéseket, nagyvállalatokat privatizált, reformokat vezetett be a közszférában.
Ellenfelei kritizálták gazdaságpolitikai döntéseit és szerintük túlzott simulékonyságát, amely például Macedónia hivatalos elnevezése ügyében is megmutatkozott. Ő egyszerűen Új-Macedóniát vagy Nova Macedóniát javasolt a körülményes Macedónia, volt jugoszláv köztársaság helyett. Ennek az ügynek a végére csak idén került pont: Észak-Makedón Köztársaság lett a megoldás. Micotakisz csak 1993-ig volt miniszterelnök, neki sem sikerült mandátuma végére érnie, mert néhány párttársa, Antonisz Szamarasz későbbi kormányfő vezényletével kivált az Új Demokráciából, s így ismét a Paszok került fölénybe. Micotakisz lemondott a pártelnöki posztról, de a képviselői mandátumát megtartotta, egészen 2004-ig.
Rövidre szabott miniszterelnökségének már a legelején komoly slamasztikába keveredett Konsztantinosz Micotakisz. A kormányát 1990-ben hónapokon keresztül egy diáklázadásnak is nevezett erőszakos tüntetéssorozat tartotta sakkban az akkori oktatási miniszter ellentmondásos rendelkezései miatt. Görögországban zajos a közélet, vezető politikusok gyakran üvöltöznek egymással élő adásban, és gyakoriak a tömegtüntetések, sztrájkok. Ez az eset azonban még ebből a környezetből is kiemelkedett a viharosságával és a méretével. A kormány törvénysértőnek bélyegezte az akciót, és világossá tette, hogy ha valaki azzal szemben „heves ellenérzéseinek” adna hangot, a rendőrség nem lépne közbe. Az ellenzőket ezzel olyannyira sikerült felhergelni, hogy előkerültek a husángok, vasdorongok és Molotov-koktélok, s az erőszakhullám tragikus betetőzéseként az Új Demokrácia szimpatizánsai egy tanárt meg is öltek. A tüntetők még egy brutális rendőrségi oszlatást is elszenvedtek Athénban, ám mindennek ellenére elérték céljaik jelentős részét.
A viharos tüntetéseken egy 16 éves fiatalember is részt vett, akit akkori beszámolók szerint a lázongás mellett még leginkább a röplabda foglalkoztatott, és csak Elvis Presley görög hasonmásaként emlegették. Ő volt Alexisz Ciprasz, aki a sors fintoraként éppen most kényszerült átadni a hatalmat az akkori kormányfő fiának. A legifjabb Micotakisz nővére, Dora Bakojanni is élvonalbeli politikus, korábbi külügyminiszter, volt athéni polgármester. Ez utóbbi tisztséget szeptembertől Bakojanni Kosztasz nevű fia, vagyis a miniszterelnök unokaöccse tölti be. Ő alig múlt 40 éves, és neki is van négy gyermeke, három különböző nőtől – vagyis a politikai dinasztia egyre bővül.
