Történelminek tűnő győzelmet arattak Albániában a kormányzó szocialisták, a helyhatósági választáson mind a 61 körzetben az ő jelöltjük végzett az első helyen. Igaz, a kormányt csalással és korrupcióval vádoló ellenzék jórészt bojkottálta a szavazást.
„Valódi változást akarunk, és minden eszközt felhasználunk, hogy elmozdítsuk a hatalomból Edi Rama miniszterelnököt. Ha ugyanis marad, nem lesz EU-csatlakozás és jogállam”
– mondta a minapi tiranai ellenzéki tüntetésen a parlamentet már közel fél éve bojkottáló ellenzéki szövetség egyik vezetője, Lulzim Basha. Az Albán Demokrata Pártot vezető politikus szerint az Edi Rama irányította szocialisták elcsalták a 2017-es választást, ráadásul annyira korruptak, hogy a balkáni országnak a jelen körülmények között semmi esélye az EU-integrációra. A kemény szavak ellenére a többezres tüntetés most békésen zajlott le, nem úgy, mint februárban az első nagyobb megmozdulás, amikor a rendőrök könnygázzal oszlatták szét a középületek ostromára készülő tiltakozókat.
A már közel egy éve tartó tüntetéssorozat az után kapott újult erőre, hogy néhány nappal a június 30-ai helyhatósági választások előtt a Bild című német bulvárlap ismertette azokat a titkos felvételeket, amelyek bizonyították, hogy a 2017-es parlamenti választás előtt az egyik fontos körzetben a szocialisták vezérkara – Rama tudtával és támogatásával – szavazatokat igyekezett vásárolni. Miközben fenyegették az ellenzéki választókat, a kormány emberei a maffia képviselőivel tárgyaltak a különféle választási szabálytalanságok elkövetéséről. Az akciónak részese volt Saimir Tahiri is, aki tavaly hosszas alkudozás után végül az után mondott le belügyminiszteri posztjáról, hogy a német politikusok még a Bild-cikk közlését megelőzve kijelentették, csak akkor folytatódhat az EU és Albánia közeledése, ha távozik tisztségéből a több bűnszövetkezettel kapcsolatban lévő politikus.
Állítólag a mostani helyhatósági választáson is előfordultak csalások. Az EBESZ megfigyelői szerint a szavazóknak nem volt igazi választási lehetőségük, míg a független megfigyelők arról számoltak be, hogy több körzetben a kormánypárti bizottsági tagok ismerőseik és azok családtagjainak személyi igazolványát használva adtak le pluszvoksokat.
A részvételi arány feltornászására azért volt szükség, mert a széleskörű ellenzéki bojkott miatt látványos érdektelenség jellemezte a választást. Még az állítólagos manipulációkkal is csupán 20 százalék körüli részvételt mértek például a fővárosban, Tiranában. Az ellenzék most a saját győzelmeként igyekszik beállítani az érdektelenséget, s nem hajlandó tudomást venni arról, hogy mivel sok körzetben csak a szocialista jelölt indult, a biztos győzelem tudatában sok kormánypárti szavazó is inkább otthon maradt.
A szocialista párt támogatóinak lelkesedését az is mérsékelte, hogy köreikben is csökken Rama népszerűsége – ő a pályáját polgárpukkasztó festőművészként kezdte, majd a Tiranát több évtizedes álmából felébresztő, sikeres polgármesterként folytatta. A kommunista időkben demokráciát követelő Rama annak ellenére elégedetlenkedett egykor, hogy az apja, Kristaq Rama a diktátor, Enver Hoxha egyik kedvenc udvari szobrásza volt. Mostanra azonban belesimult a nepotizmus és a korrupció jellemezte albán politikai elitbe, és városvezetői időszakának utolsó hónapjait is már különféle vesztegetési botrányok között lavírozva töltötte ki. Megváltozott a viszonya a sajtóhoz is: a korábban művészléleknek tartott politikus ma már
„söpredéknek” nevezi az őt bíráló újságírókat, s különféle káromkodásokkal válaszol az „akadékoskodó” ellenzékieknek is.
Az ellenzék és a szocialisták vitája miatt gyakorlatilag megállt a NATO-ba 2009-ben felvett ország EU-integrációjának a folyamata, ezért újra növekszik az országból elköltözők száma. A rendszerváltás óta eddig már 1,4 millióan hagyták ott a jelenleg 2,8 millió lakosú Albániát, s a felmérések szerint a fiatalok fele fontolgatja, hogy a kilátástalan gazdasági és politikai helyzet miatt távozik.
Közben – miután uniós és amerikai szakemberek átvilágítják a közel ezer albániai bíró és ügyész szakmai képességeit, illetve vagyoni helyzetét – alig működik az igazságszolgáltatás. Még tovább kell várni a perekre, és másfél éve nem működik az alkotmánybíróság, mivel egyes tagok nem tudták megmagyarázni vagyonuk eredetét, másokról pedig kiderült, hogy bűnszövetkezetekkel tartanak kapcsolatot.
A hangulatot az is rontja, hogy miközben a magukat demokratikusnak nevező pártok egymást szapulják, egyre inkább hallatják a hangjukat az 1985-ben véget ért kommunista diktatúra egykori vezető tisztségviselői. Edmond Caja például, aki 1984-ben – nem sokkal Hoxha halála előtt – vérbe fojtotta az egyik albániai gulagon kitört felkelést, az idén büntetlenül sértegethette az egykor fogva tartott politikai foglyokat és azok családtagjait. Ugyancsak többször a lapok címoldalára került az utóbbi években az egykori diktátor most 98 éves özvegye, Nexhmije Hoxha, aki előbb azt állította magáról, hogy ő volt „Albánia Teréz anyája”, majd azt magyarázgatta, hogy a férjének fájt annyi embert kivégeztetnie, viszont államférfiúi kötelessége volt, hogy példásan megbüntesse az ország ellenségeit.
Albániában a rendszerváltás után nem hoztak törvényt az egykori véres diktatúra működtetőinek felelősségre vonásáról, így Hoxha több embere a mai napig tagja a tiranai törvényhozásnak.
Pokol Béla ötletelése után felmerül a kérdés: milyen jogi megoldásokkal lehetne megkötni a választásokon győzelemre esélyes Magyar Péter kezét? De a jövő évi választás előtt kérdés az is: kétharmad nélkül miként bonthatná vissza egy új kormány az Orbántól örökölt autokráciát?
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról.
Nincsenek könnyű helyzetben az elbocsátott közép- és felső vezetők.
A lap szerint a Fideszen belül is törésvonalakat okoz az egyre szélsőségesebb kormányzás.
Egy ország sincs az EU-ban, amelynek a polgárai annyira keveset tudnának költeni, mint mi.
