„Arról álmodok, hogy olyan kormány alakul, amely alapvető változásokat valósít meg” – nyilatkozta a választások utáni első munkanapon a szlovákiai politikai marketing és performansz fenegyereke, Igor Matovič, aki három hónap alatt elérte azt, hogy az 5 százalék körül mozgó pártja 25 százalékra tornázza fel a népszerűségét. Matovič hihetetlen sikere azért is nagy kunszt, mert a mögötte lévő párt, a kacifántos nevű Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) nevezetű tömörülésnek mindössze pár tucat tagja van.

Diadala abban rejlik, hogy hosszú éveken keresztül hatékonyan sulykolta, hogy a legerősebb kormánypárt, a Smer mennyire elsüllyedt a korrupciós ügyeiben, és az emberek elhitték, egyedül ő veheti fel a harcot a baloldali populizmus állócsillagának vélt Robert Ficóval. Matovič és a többi ellenzéki párt számára kedvezően alakult a társadalmi légkör, mert a 2018-as újságíró-gyilkosság után megmozdult valami Szlovákiában és sokan hittek a változásban. Hiszen Ján Kuciak oknyomozó újságírónak azért kellett két évvel ezelőtt meghalnia, mert arról cikkezett, az egyik, Smerhez több szálon kötődő nagyvállalkozó miként használja ki a mindent behálózó összeköttetéseit.Ezt a “rendszerváltó” hangulatot lovagolta meg sikeresen a most már kormányfői szerepre készülő 47 éves politikus, aki attól sem riadt vissza, hogy a kampány közepén elutazzon a franciaországi Cannesba, és élő adásban, "Bonjour maffia!" felütéssel indítva kápráztassa el a polgárokat, hogy a smeres expénzügyminiszter micsoda villában él zavartalanul a Riviérán. Nem mellesleg 1,6 millió nézettséget produkált ez a januári performansz, amit aztán egy ciprusi postafiókcég központja előtti mutatvánnyal fejelt meg, arra mutatva rá, hogy a Smerhez közeli cégek adóparadicsomba menekítik a vagyonukat.

Matovič kormányalakítási feladatát nem könnyíti meg, hogy nem nagyon válogathat. Leszámítva az ősellenség Smert és a nyíltan fasisztának tartott ĽSNS-t – pártján kívül csupán három, demokratikusnak tartott ellenzéki tömörülés lépte át az öt százalékos parlamenti küszöböt, és a szavazatok soha nem látott hányada, a voksok 28 százaléka végezte a “kukában”.

Az elmúlt 14 évből 12 évet kormányon töltő Smer 18 százalékos eredménnyel kénytelen ellenzékbe vonulni, ahogy szintén ott ragad a radikális szélsőjobb politikai szervezete is, a maga 8 százalékával.

Harmadik legerősebb pártként a Marine Le Pen fémjelezte európai nacionalista, euroszkeptikus politikai csalához tartozó tömörülés, a Sme rodina (Család vagyunk) került ki a választásokból, amely csoportosulással a Brüsszelben a néppárti frakciót erősítő Matovičnak együtt kell működnie, ha a pozsonyi törvényhozásban alkotmányos többséget akar alakítani.

Ennek a populista pártnak a vezérét, Boris Kollárt azért kezelik fanyalogva, mert nyilvánosságra kerültek róla azok a felvételek, amelyeken hosszú évekkel ezelőtt köztörvényes maffiózókkal pózolt egzotikus nyaralóhelyeken. Az amolyan szlovákiai Donald Trumpként viselkedő, ami a szívén, az a száján magatartást képviselő politikai paprikajancsi javíthatatlan szoknyavadászként is ismert, amiről az a tény is tanúskodik, hogy kilenc különböző hölgytől van tíz gyereke, és emiatt kiérdemelte a gyerekgyáros megjelölést is. A két legkisebb parlamenti párt, az ötödikként a 6 százalék felett teljesítő, liberálisnak is nevezett, de az európai parlamentben a konzervatívok (ECR) között helyet foglaló SaS, illetve az exállamfő, Andrej Kiska vezette, öt hónapja alakult Za ľudí tekinthető az európai értelemben vett “normális” jobbközép csoportosulásnak.

Híd alakú tüske, ahogy Orbán mondja

Külön fejezetet érdemel a szlovákiai magyar pártok sorsa is. Az 1989-es bársonyos forradalom óta először fordul elő, hogy politikai képviselet nélkül marad az 5,4 millió lakosú ország lakosságának a 8,5 százalékát kitevő legnagyobb kisebbség, ugyanis egyik párt sem jutott be a parlamentbe. Ezt sejteni lehetett azóta, hogy a két legerősebb felvidéki magyar érdekeltségű tömörülés, a szlovák-magyar együttműködésre építő Most-Híd és az etnikai politizálásra összpontosító Magyar Közösség Pártja (MKP) pár hónapja képtelen volt megegyezni az együtt indulásról.

Egészen eltérően interpretálja a két politikai szervezet, mi is történt tavaly októberben, ahogy az sem világos, mekkora volt ebben a magyarországi hatás. A Híd vezetője, Bugár Béla azt mondja, hogy az MKP-val a részletekbe menően megegyeztek egy választási párt létrehozásában, aztán eltelt pár nap és minden másképpen lett, az MKP elnöksége visszadobta az egész megegyezést.

Bugár szerint a Fidesz leszólt Budapestről a parlamenten kívüli pártnak, hogy rúgja fel az egyezséget a magyar kormánypárt körme alatt – Orbán Viktor szavaival élve – "híd alakú tüskét" jelentő párttal.

A másik oldalon, az MKP-val most egy listán szereplő Összefogás szerint nem felrúgták a megállapodást, hanem azt csak visszaküldték további tárgyalásra, mert az MKP egy szélesebb megegyezésre törekedett. És különben is, a Híddal azért nem lehetett egyezségre jutni, mert a tömörülés nem volt hajlandó elengedni a Smer kezét.

Az 1998-ban egyeduralkodó MKP pozícióját 2010-ben vette át a párt éléről 2007-ben lecserélt Bugár az új formációjával, a 2009-ben általa létrehozott Híddal, amelyik sorsát két éve megpecsételte, hogy a már említett Kuciak-gyilkosság után is ragaszkodott a kormányzati tisztségéhez. 2018-tól kezdve megállíthatatlannak bizonyult a népszerűségük csökkenése, ami párosulva azzal, hogy a magyarlakta országrészben alacsonyabb a részvételi arány, a mostani 2 százalékos eredményhez vezetett. Az MKP 2010-től kezdve pedig akárhogyan is próbálkozott, négy egymást követő parlamenti választáson csupán 4 százalék körül tudott teljesíteni, most legutóbb is – már Magyar Közösségi Összefogás név alatt – 3,9 százalékot ért el.

A magyarok abban bízhatnak, Matovič megváltozott

Ez a helyzet első ránézésre nem sok jót jelent a 460 ezres magyarságra, hiszen a kormányfői pozíció várományosa, Matovič korábban többször is bizonyította, ahol tud, belerúg a kisebbség képviselőibe. Így tett például 2010 után is, amikor még az SaS listájáról bejutott a parlamentbe, majd a Híddal közös kormányba, hogy aztán azzal haragítsa magára a szlovákiai magyarokat, hogy miatta lett kiherélve a koalíciós partnere, a Híd által szorgalmazott kisebbségi nyelvtörvény. A 2011-ben pedig ugyanebből a pozícióból, az őrjöngő nacionalista Ján Slotát idézve fúrta meg a magyarokat hátrányosan érintő kettős állampolgárság szankcionálásának feloldását. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és valami megváltozott Matovičnál, aki érzékelte, hogy az úgynevezett magyar kártya kijátszása már nem annyira menő, 2016 után már nem hoz többlettámogatást számára. Gesztusokat is kezdett tenni az MKP irányába, még azt is felvetette, hogy a mostani választásokon együtt induljanak, de ez a kezdeményezése később elutasításra talált.

A kampányban az OĽaNO jelezte is, a szlovákiai állampolgársági törvényt mindenképpen szeretnék megváltoztatni, mert szerintük Orbán Viktor értelmetlen törvényére Fico tíz éve egy másik értelmetlen törvénnyel válaszolt. A választásokat követően a nyertes párt elnöke meg már azt jelezte, nem feledkeznek meg a parlamenti képviselet nélkül maradó szlovákiai magyarokról. Sőt. A Matovič-vezette párt második legnépszerűbb képviselője, Grendel Gábor, – aki nem mellesleg a Kossuth-díjas író, Grendel Lajos fia – úgy nyilatkozott hétfőn, hogy meg kell tenni mindent, hogy a magyar kisebbség igényei is ki legyenek elégítve és hogy a kormánykoalíció valamilyen módon fel tudja vállalni a kisebbségek képviseletét.

Ami a két ország, Szlovákia és Magyarország viszonyát illeti, a magyar kormány szempontjából szerencsés, hogy nem került be a szlovák parlamentbe a liberális PS/Spolu formáció, mivel ők koalíciós partnerként kiválthatták volna a több szempontból is kínosnak tartott Sme rodina pártot, de nem rejtenék véka alá elmarasztaló véleményüket Orbánról. Úgy néz ki, Matovič is vegyes érzelmeket táplál a magyar kormány irányában. Egy hétfő esti beszélgetős műsorban arról értekezett a győztes pártvezér, hogy egyrészt jónak, lemásolandónak tartja a fideszes nemzeti konzultációk intézményét, a másik oldalon nehezményezte a korábbi, Soros Györggyel ijesztgető migránsellenes kampányőrületet, illetve az sem tetszik neki, ahogy a Fidesz vezetője a sajtóval bánik és ellehetetleníti az ellenzéket. Bizonyára azt sem vette jó néven a szlovák politikus, hogy Orbán Viktor tavaly ősszel nyíltan kiállt a Smer mellett, de ezt a sérelmét még nem hánytorgatta fel.

Talán azért nem, mert Matovič rendkívül pragmatikusan viselkedik a szombati választások óta. Olyat is nyilatkozott az eredmények ismeretében, hogy miniszterelnökként tárgyalna a szélsőjobbal és magával az ősellenséggel, Robert Ficóval is. De már ebben is a hasznot sejtheti, hiszen azt mondja, szerinte a szélsőségek ellen úgy lehet küzdeni, hogy a Smer és félfasiszta párt választóit megszólítja és elcsábítja.