Hónapokon keresztül színjátékot játszott a világgal Vlagyimir Putyin, a már két évtizede hol miniszterelnökként, hol pedig államfőként hatalmon lévő volt KGB-ügynök: decemberben kezdeményezte az alkotmány módosítását, majd januárban a fontos javaslatokat tartalmazó csomag a parlament elé került. Putyin egyebek mellett a kormány és a parlament jogkörének a bővítését szorgalmazta, és életet akart lehelni a valós befolyással egyelőre nemigen rendelkező Államtanácsba.

Miközben mindenki azt találgatta, hogyan fog átalakulni Oroszország hatalmi rendszere az után, hogy 2024-ben Putyin távozik az államfői székből, s a szuperprezidenciális rendszer helyére egy három, többé-kevésbé egyenlő jogokkal bíró hatalmi központból álló rendszer kerül, az orosz politikusok váltig azt ismételgették, az alkotmányreform célja nem az, hogy meghosszabbítsák az államfő hatalmát.

Keddre kiderült, nem mondtak igazat. Valentyina Tyereskova – a világ első űrhajósnője és a Putyin nevével fémjelzett Egységes Oroszország parlamenti képviselője – javaslatot terjesztett be arról, hogy töröljék el azt a korlátozást, amely szerint egy ember legfeljebb kétszer töltheti be az államfői tisztséget, vagy legalább Putyin esetében – az alkotmányreform mélysége miatt – kezdjék nulláról a számolást. Bár Tyeresekova a maga nevében beszélt, aligha hihető, hogy nem a Kreml által rendezett színjátékhoz asszisztált: Putyinnak hirtelen lett ideje átugrani a parlamentbe, a képviselők pedig húsz perccel a módosítási javaslat benyújtása után meg is szavazták azt.

Az elegánsnak aligha nevezhető, leginkább kényszermegoldásnak tűnő döntésre valószínűleg azért volt szükség, mert a szalonképesebb hatalom átmentési kísérletek kudarcot vallottak: Alekszandr Lukasenko fehérorosz államfő ellenállásán meghiúsult annak az orosz-fehérorosz államszövetségnek a létrehozása, amelynek elnökévé Putyint lehetett volna megtenni. És úgy tűnik, nem működik a három hatalmi központú ország terve sem, a Kremlben – valamint az Oroszországban mindig is nagyhatalmú hadseregben és titkosszolgálatoknál – valószínűleg attól tartanak, nehezebbé válik a társadalom ellenőrzés alatt tartása, ha megjelennek a potenciálisan egymással rivalizáló hatalmi centrumok.

Így viszont még jó ideig marad Putyin, és a putyinizmus, amelynek húsz éve alatt annak ellenére nem sikerült modernizálni az országot, hogy hosszú éveken át magas volt az olajár, s így lett volna pénz a reformokra. A gyenge, ám valódi ellenzék – nem az, amely a parlamentben ül, és jórészt együtt szavaz a kormánypárttal – eddig talán abban bízott, hogy 2024 után szabadabbá válik az ország. Ez a remény most meghiúsulni látszik – a felsőház és az alkotmánybíróság is minden bizonnyal igent mond a módosításokra – s valószínű, hogy az ellenzéki szervezetek tüntetéseken tiltakoznak majd a hatalommentés ellen. Hogy mennyire lesznek sikeresek, az attól függ, hogy a középosztály – amely sokat szenved az agresszív orosz külpolitika miatt Moszkva ellen hozott nemzetközi szankcióktól – milyen mértékben lesz hajlandó csatlakozni a tiltakozásokhoz.

Alekszej Navalnij, a legismertebb orosz politikus – akit az utóbbi években különböző indokokkal sok választásból kizártak – már össze is foglalta a nap eseményeit. „Milyen érdekesen alakulnak a dolgok. A jelenlegi alkotmány szavatolja, hogy én mindenképpen indulhatok a következő elnökválasztáson, Putyin meg nem. A gyakorlatban viszont az történik, hogy ugyan már két pert is megnyertem az Emberi Jogok Európai Bíróságán, mégsem indulhatok. Putyin pedig, aki már húsz éve hatalmon van, megint első választásán indulhat” – írta Navalnij.    

Как интересно получается.
Действующая конституция гарантирует, что я точно могу участвовать в президентских выборах, а Путин - точно не может.
На практике же, я выиграл два суда в ЕСПЧ и всё равно не могу.
А Путин был у власти 20 лет, но всё равно пойдёт на первый срок.

— Alexey Navalny (@navalny) March 10, 2020