A tőzsde, ahogy büntet, úgy jutalmaz is, és mindkét esetben hajlamos a szélsőségekre. A koronavírus-járvány elszabadulása nyomán az USA-ban két durva hét alatt eltűnt az az árfolyamnyereség, ami Donald Trump elnök 2017. januári hivatalba lépése óta felhalmozódott. Majd kedden a harminc legfontosabb amerikai részvény mozgását követő Dow Jones ipari átlagindex 11 százalékkal kilőtt, hasonlóra a nagy gazdasági világválságból való kilábalás kezdete, 1933 óta nem volt példa. Az USA gazdaságát ért sokk miatt a részvényektől menekülő befektetők csapatostól tértek vissza arra a hírre, hogy közel a megállapodás a Fehér Ház és a szenátus, a republikánusok és a demokraták között arról, hogyan kerüljék el a teljes összeomlást.

MTI / EPA / Justin Lane

Az eredmény Washingtonban helyi idő szerint szerda hajnalra – európai kora reggelre – meg is született: a kétpárti kompromisszummal létrejött mentőcsomagba gyűjtött intézkedések kétezer milliárd dollárt (Magyarország éves GDP-jének a tizenkétszeresét) jelentenek az amerikai gazdaság számára. Ez a legnagyobb ilyen intervenció az USA modern történetében, és békeidőben eddig elképzelhetetlen mértékű költségvetési szerepvállalás. Emellett a két és félszerese a 2009-ben, az előző évben kirobbant gazdasági válság kezelésére összeállított – akkor szintén történelmi rekordot jelentő –, 800 milliárd dolláros mentőakciónak.

Ahogy az USA vált a járvány újabb gócpontjává – a legtöbb fertőzöttet regisztráló New York most az életben néz ki olyan elhagyatottnak, mint hollywoodi filmek elképzelt zombiapokalipszise idején –, úgy nőtt a pánik, és vele együtt a válságkezelésre szánt összeg. A hónap elején a kongresszus még 8,3 milliárd dollárt fogadott el erre a célra, most viszont a kezdeti 1500 milliárdról úgy tornászták fel a szenátusban a végösszeget kétezer milliárd dollárra, hogy az intézkedések között több olyan szerepel, amit a Covid-19 betegség pusztítása előtt szocialista fantazmagóriának tekintettek a kapitalizmus fellegvárában.

MTI / AP / Invision / Evan Agostini

Beindul a pénzhelikopter

Rögtön ilyen a felnőtteknek járó egyszeri 1200 dollár, amit évi 75 ezer dolláros jövedelemig – ez bőven a középosztály – mindenki megkap, az összeg 99 ezer dolláros keresetig folyamatosan csökken, és fölötte nem jár. Ezen kívül a családok gyerekenként további 500 dollárt kapnak. Bár ez egyszeri juttatás, már most is vannak, akik úgy vélik, nem kizárt az ismétlődése, ha a járvány miatti zárlat a most reméltnél tovább tart, és nagyobb gazdasági kárral fenyeget. Az amúgy egy költségvetési vitában minden centért elkeseredett küzdelmet folytató republikánusok és a demokraták által összhangban elfogadott intézkedés az eddigi legszélesebb körű tesztje az úgynevezett helikopterpénznek, amit a névadó Milton Friedman, a monetarizmus atyja szerint gazdasági szükséghelyzet idején a magasból szórnak a lakosság közé, csak hogy költse el.

De számíthatnak 350 milliárd dolláros mentőövre a kis- és közepes vállalkozások éppúgy, mint 50 milliárdra a légitársaságok, amelyeknek a szaporodó karanténintézkedések közepette a tengerentúlon sincs már kit szállítaniuk, és állami segítség híján csőd fenyegeti őket. A demokraták elérték, hogy az 500 milliárd dolláros hitelkeretet tartalmazó vállalati mentőalapot a kongresszus által kinevezett ötfős testület és a számvevőszék egy delegáltja által alkotott testület ellenőrizze. Azok a cégek, amelyek költségvetési pénzt fogadnak el, kötelesek vállalni, hogy az állami segítség ideje alatt, plusz egy évig nem vásárolnak vissza a részvényeikből. De a mentőövért cserébe különböző mértékű garanciákat is kérhetnek a foglalkoztatás minél szélesebb körű fenntartására, ami létfontosságú abban a helyzetben, amikor borúlátó közgazdászok szélsőséges esetben azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy a munkanélküliség meg sem áll 30 százalékig a jelenlegi 3,5 százalékról. Ami valóban az 1929–1933-as éveket idézné.

MTI / EPA / Justin Lane

A kétezer milliárd dolláros csomag tartalmaz egy olyan kitételt is, hogy a vállalati mentőalap hiteleiből nem részesülhetnek a Trumphoz vagy vezető beosztású kormánytagokhoz kötődő vállalkozások. (Az pedig költői kérdés, hogy Magyarországon ilyen kitétel bekerülhetne-e bármilyen költségvetési mentőakcióba.) A demokraták győzelemként értékelhetik azt is, hogy az eredetileg javasoltnál 55 milliárddal többet, 130 milliárd dollárt kapnak a kórházak, és 150 milliárd jut a szövetségi államoknak, illetve az alsóbb szintű önkormányzatoknak.

Nincs garancia arra, hogy elég

Az éles viták és a hétfői határidőhöz képest némi halasztás után nyélbe ütött megállapodást részleteit várhatóan gyorsan törvényben is rögzítik, amit Trump – mint jelezte – rögtön aláír, ahogy az íróasztalára kerül. A közgazdászok első értékelése szerint az intézkedések nagyszabásúak, és kiegyensúlyozottaknak tekinthetőek – igaz, arra nincs garancia, hogy elegendőnek bizonyulnak, ha a járvány durvább, a gazdasági sokk pedig brutálisabb lesz.

MTI / EPA / Sipa / Pool / Oliver Contreras

De addig is a Fehér Ház és a kongresszus, a demokraták és a republikánusok mind győztesként állítják be magukat. Amiben annyi igazság mindenképpen van, hogy a kölcsönös zsarolások és fenyegetőzések után olyan mentőcsomagot legóztak össze, amelyben mindkét párt szavazóbázisa megtalálja a róla gondoskodó részeket. Vagyis vészhelyzetben mégis működött a fékek és ellensúlyok rendszere, az egymással háborúzó szekértáborok egyezségre jutottak. Amihez persze az is kellett, hogy a 2018-as félidős választásokon az ellenzéki demokraták megszerezzék a többséget a képviselőházban, amelynek a legtöbb költségvetési kérdésben meghatározó szava van.

Még azt is sikerült elérni, hogy a vírusügyekben finoman szólva is sületlenségeket beszélő Trumpot távol tartsák az alkudozástól, s azt helyette Steven Mnuchin pénzügyminiszterre, korábbi befektetési bankárra bízták. A törvényhozók azt a kérést is kétpárti összhangban tagadták meg, hogy a járvány miatt március 13-án Trump által kihirdetett vészhelyzetre hivatkozva az igazságügy-minisztérium – és rajta keresztül a kormány – rendkívüli hatalmi eszközökhöz juthasson. Mike Lee konzervatív republikánus utahi szenátor azt üzente – hogy Trump is értse, csupa nagybetűvel – a Twitteren: „Over my dead body (Csak a holttestemen át)”. A szenátusi demokrata kisebbség vezetője, Chuck Schumer is világosan fogalmazott: „Two Words: Hell No (Két szó: tuti nem)”.

Steven Mnuchin

MTI / EPA / Keystone / Alessandro Della Valle

A kongresszus által összeállított történelmi mentőcsomag előtt az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is all in-t mondott. Világossá tette, hogy az ismét zéróra levitt irányadó kamatláb mellett újraindított eszközvásárlási programnak nincs felső határa. Vagyis a Fed a vállalati és államkötvények felvásárlása révén addig önti a pénzt a gazdaságba, amíg csak szükségesnek látja, és hasonló útra látszik lépni az IMF éléről Frankfurtba költözött francia Christine Lagarde vezetésével az Európai Központi Bank is. A bankóprés az Atlanti-óceán mindkét partján zakatol, a közgazdasági szabálykönyvet széttépték, s úgy döntöttek, kerül, amibe kerül, megvédik a gazdaságot a koronavírus okozta sokktól.

Az összhang megteremtésében az USA-ban sokat segített, hogy november 3-án kongresszusi és elnökválasztást tartanak. Trump újabb négy évre elnök szeretne maradni, és a republikánusok visszaszereznék a képviselőházi többséget. A demokraták pedig a Fehér Házat és a szenátust akarják. Így egyik párt sem engedhette meg magának, hogy skarlát betűként égjen rájuk a bélyeg, hogy nem akartak segíteni az amerikai gazdaságon és az amerikai embereken. Így támogatták a republikánusok a szociális intézkedéseket, bólintottak rá a demokraták a – feltételekkel adott – vállalati mentőalapra. És maradt az alkudozási folyamat alatt önmagához képest csöndben Trump – aki persze kétségtelenül rövidesen a saját zsenialitása eredményének tulajdonítja majd a megállapodást. És máris úgy véli, húsvétkor fel lehet oldani a korlátozásokat.