„Szerbiában kipróbálják nekünk azokat a vakcinákat, amikkel nekünk még fenntartásaink vannak” – mondta egyebek között Orbán Viktor szokásos pénteki rádióinterjújában, és arra is kitért, mindennap jelentést kap arról, hogy mik a szerb tapasztalatok a kínai vakcináról.

Magyarország miniszterelnökének népszerűsége nem feltétlenül növekedett ez után a kijelentése után a vajdasági magyarok körében (miután igen sokan sérelmezték, hogy ezek szerint kísérleti nyulaknak – durvább megfogalmazásban: kísérleti patkánynak – tekintik őket).

Nézzük inkább, mik is azok a „szerb tapasztalatok”!

Első pillantásra úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben. Főleg, ha a kormányzati kommunikáció híreiből tájékozódunk. A védőoltást már felvevők száma elérte a félmilliót, a regisztrált igénylőké pedig megközelíti az egymilliót.

MTI / EPA / Andrej Cukic

A regisztrált megbetegedettek száma Szerbiában összesen 397 ezer fő, az utóbbi 24 órában 1739 új fertőzöttet találtak. A szövődmények következtében elhunytak teljes száma pedig épp most lépte át a 4 ezret. Figyelembe véve az ország körülbelül 7,5 milliós lakosságszámát ezek az adatok akár magyarországi, akár nemzetközi összehasonlításban is az elfogadhatóság határain belül vannak. Akik igénylik a védőoltást, azok szabadon választhatnak a rendelkezésre álló (összesen 5) vakcina közül. Ez a szabad választás azonban egyelőre inkább csak egy elvi lehetőség, mert az országba eddig az 1 millió adag kínai Sinopharm védőoltás mellett a többiből (Moderna, AstraZeneca, Pfizer-BioNTech, Szputnyik V) csak ezres, legfeljebb tízezres nagyságrendben érkezett. Ebből következik, hogy ha a fenti félmilliós adat valós, akkor a döntő többségnek a kínai vakcinát kellett felvennie. Vagyis: megvannak az első tapasztalatok.

Érdekes módon ezek a tapasztalatok sokkal inkább politikaiak, mintsem egészségügyiek. Pontosabban fogalmazva, külföldi és független belföldi elemzők egész sora mutat rá arra, hogy Aleksandar Vučić államelnököt és a kormányt sokkal inkább vezérelték politikai szempontok beszerzéseikben, mintsem szakmaiak.

Egyesek egészen a titói időszakig mennek vissza az okok és gyökerek kutatásában, és párhuzamot vonnak aközött, ahogyan az örökös jugoszláv elnök ingázott a hidegháborús időszakban Kelet és Nyugat között, és aközött, ahogyan a jelenlegi szerb államvezetés lavírozik. A lényeg ugyanis – szerintük – az, hogy Vučić azért lelkendezik, időnként túláradóan, a kínaiak nagylelkűsége kapcsán, és azért igyekszik minél szorosabb üzleti és politikai kapcsolatokat ápolni Kínával, hogy ezáltal minél jobb pozíciókat harcoljon ki magának Európában.

Aleksandar Vučić

AFP / BRENDAN SMIALOWSKI

Szerbia az EU-hoz való csatlakozás kínosan lassú folyamatát éli át, az elmúlt évben például egyetlen új tárgyalási fejezetet sem sikerült megnyitnia, ezért a jelenlegi válsághelyzetet is inkább arra próbálja kihasználni, hogy zsarolja Brüsszelt. Jó példa erre, hogy amikor még a járvány kezdetén az Európai Bizottságnak volt egy olyan elképzelése, hogy betiltja az orvosi eszközök és felszerelések importját a nyugat-balkáni térség országaiba, a szerb államelnök azonnal kijelentette, „az európai szolidaritás megszűnt, Kína az egyetlen, akitől segítséget várhatunk”. Vagyis ha nektek itt Európában nem kellünk, majd barátkozunk mással – ez lenne a politikai üzenet lényege.

Több más példa is alátámasztja ezt az elméletet. Amikor az országba elsőként megérkezett a Pfizer-BioNTech vakcinája, akkor a sajtó ugyan értesült erről, de a szállítmány fogadására nem hogy az államelnök, de még annak titkára sem vonult ki a repülőtérre. De nem várta ünnepélyes küldöttség a Moderna, az AstraZeneca, sőt, még az oroszok védőoltásait sem. Ezzel szemben a kínai védőoltás fogadásán az elnökön kívül ott volt az egészségügyi miniszter, a nemzetbiztonsági ügynökség vezetője (ő vajon mit keresett ott?), sőt még Kína belgrádi nagykövete is. Vučić ott helyben kijelentette, ő ezzel, vagyis a Sinopharm oltóanyagával oltatja be magát, mert ezt tartja biztonságosnak.

Azért itt már megmutatkozik a szerb politika kétkulacsossága, finomabban fogalmazva, átgondolt politikai marketingje: Ana Brnabić kormányfő, aki vállaltan leszbikus és a liberális nézeteiről ismert, az amerikai vakcinát választotta; a kifejezetten oroszbarát Aleksandar Vulin belügyminiszter és Ivica Dačić parlamenti elnök természetesen a Szputnyik V-vel oltatta be magát; míg az elnök a kínai oltóanyag mellett tett hűségesküt.

MTI / EPA / Andrej Cukic

A szerb ifjúkommunisták már utcát akarnak elnevezni Belgrádban a kínai elnökről, az időnként látványosan nagyokat mondó Vučić pedig kijelentette: kínai barátjai miatt nem árulhatja el, mennyiért sikerült beszereznie az egymillió adag védőoltást (mert akkor a többi potenciális vevő ezt a hihetetlenül kedvező árat kérné tőlük), de ha egyszer majd az utókor megtudja ezt az adatot, akkor „szobrot emelnek majd neki”. Ugyanakkor, ugyanott azt is elmondta, „először egy nyugati ország titkosszolgálatának a jelentésében olvasta, hogy a kínai vakcina a legjobb, ezért is igyekezett azt beszerezni”.

Egy, az Európai Unió megbízásából elkészült friss jelentés még a fenti elméletnél is továbbmegy egy lépéssel. A „Legyünk immunisak a dezinformációkkal szemben” elnevezésű anyag azt állítja, hogy a szerb kormánysajtóban és az ellenőrzése alatt álló bulvársajtóban szervezett kampány zajlik a kínai és az orosz oltóanyag népszerűsítése és a nyugati országokból érkező vakcinák iránti bizalom aláásása érdekében.

És valóban, minél tovább böngésszük a fenti definíció alá eső sajtótermékeket, annál inkább meggyőződünk az állítás valóságtartalmáról. Hosszú cikk elemzi a kínai vakcina kifejlesztését, hatékonyságát, többek között azt állítva, „a Pfizer és a Moderna védőanyagait eddig nem próbálták ki embereken, a Sinopharm vakcinája viszont ugyanazon az alapon működik, mint az influenza, vagy a veszettség elleni védőoltás”. Egy másik bulvárlap már a cikk címében azt állítja: A kínai vakcina menti meg a szerb gyerekeket, ha megérkezik Szerbiába a vírus új mutációja. Izraeli és norvég esetekről számolnak be, hogy a nyugati vakcinák beadása milyen nem kívánt mellékhatásokat váltott ki egyes idős betegek esetében, ugyanakkor a kínai oltóanyag esetében nem tudni ilyen példákról.

MTI / EPA / Andrej Cukic

Illetve mégiscsak. Pavle Zelić, a Szerbiai Gyógyszerügynökség (ALIMS) képviselője a szerb közszolgálati tévében úgy nyilatkozott, „35 páciens a Pfizer-BioNTech, 26 a Sinopharm, egy pedig a Szputnyik V felvétele után panaszkodott enyhébb tünetekre”. A „tanulság” persze magától adódik: jó, előfordulhat, hogy van egy kis baj a kínai és az orosz vakcinával is, de a legtöbb baj mégiscsak az amerikaival van.

Mindezek után talán nem meglepő, hogy a kínai vakcina tömeges szerbiai alkalmazásának negatív tapasztalatai nincsenek. Legalábbis nem nyilvánosak, legalábbis egyelőre. És talán az sem meglepő, ahogy a lakosság döntő többsége reagál minderre. A legtöbben úgy nyilatkoznak, akár a sajtónak, akkor olvasói kommentekben, akár az utcán beszélgetve: mindegy, hogy melyik védőoltás, csak legyünk már túl ezen az egészen.

MTI / EPA / Andrej Cukic

És mindezek alapján megalapozottnak tűnik a kijelentés: Szerbiában szervezett kampány zajlik annak érdekében, hogy a lakosság fogadja el, és vegye fel a kínai védőoltást. Sajátos, de talán nem túl meglepő módon ebbe a kampányba még a magyar kormány is beszállt. Ez úgy történt, hogy Menczer Tamás külügyminisztériumi államtitkár telefonon felhívta Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, majd a rögzített beszélgetést közzétette a Facebook-oldalán. A kérdésre, hogy melyik oltást választotta, a vajdasági politikus úgy válaszol, „én a kínait választottam, és azért választottam a kínait, mert az a meggyőződésem, hogy azok, akik a döntést meg kell, hogy hozzák azzal kapcsolatban, hogy használ-e az embernek, azok körültekintően jártak el”. Majd még hozzátette, mióta felvette a védőoltást, „azóta jobb kedvű”.

Ezek után pedig nem sok kétség maradhat afelől, hogy ha a magyar miniszterelnök egyik leghűségesebb politikai szövetségesénél, Aleksandar Vučićnál, vagy a stratégiai partnerszervezet VMSZ elnökénél érdeklődik a „szerb tapasztalatokról”, akkor milyen választ fog kapni.