Tulajdonképpen minden adott lenne, hogy Oroszország is használja a Pegasust: jók az izraeli-orosz kapcsolatok, a két ország védelmi cégei között hosszú ideje működő kapcsolatok alakultak ki, és az orosz állam hagyományosan fontos szerepet szán a titkosszolgálatoknak.

Közel egy évtizeddel ezelőtt egy kisebb koalíció alakult arra, hogy kiderítsék, milyen külföldi kémszoftvereket használ az orosz állam: a Privacy International nevű brit és a Citizen Lab nevű kanadai civil szervezet az Agentura.ru orosz oknyomozó portállal látott neki a nagy feladatnak. „Amit megtudtunk, nem pontosan az volt, amire számítottunk. Oroszország ugyan részt vesz a kémeszközök nemzetközi kereskedelmében, és az orosz programokat sok országban, egyebek mellett Dél-Amerikában, Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten is előszeretettel használják. Oroszország azonban egyáltalán nem vásárol külföldi kémszoftvereket” – írta a csapat egyik tagja, Andrej Szoldatov.

Gulágban, rabmunkával

Ennek a hátterében részben az áll, hogy a szovjet hagyományokat továbbvivő orosz fejlesztők is kiválóan használható megoldásokkal rukkolnak elő. Elég csak azt megemlíteni, hogy már Sztálin idején is olyan fejlett lehallgatókészülékeket gyártottak a szovjetek, amelyek egyebek mellett lehetővé tették, hogy a KGB hét éven keresztül hallgassa, mi történik a moszkvai amerikai nagykövet irodájában. A rejtett készüléket az amerikai nagykövetnek, Averell Harrimannak adott ajándékban helyezték el, a szovjetek remek humorérzékkel egy amerikai címerbe építették be a poloskát. A „Címer-poloskaként” ismertté vált eszköz jelenleg az amerikai titkosszolgálatok történetét bemutató múzeumban látható.

A szovjet időkben a költségek sem voltak túl magasak: az eszközöket részben a politikai ellenfeleknek fenntartott Gulag-börtönökben, a magasan képzett, de nem elég hűséges tudósok készítették, éhbérért.

Dimitrij Peszkov

NATALIA KOLESNIKOVA / AFP

A mi titkunk csak a miénk

A külföldi eszközöktől és szoftverektől való látványos tartózkodás másik oka a sokszor megalapozott és sokszor alaptalan orosz paranoia: a félelem minden külfölditől. A Pegasus – és valószínűleg a többi, Nyugaton készült hasonló eszköz – esetében az oroszok minden bizonnyal joggal tartanak attól, hogy a kiválóan működő programok és csecsebecsék, „haza” is jelentenek, azaz információkat árulnak el a fejlesztőknek arról, mire használja a programokat a megrendelő. A Pegasusnál is ez a helyzet, az az 50 ezer telefonszám, amelyet a nemzetközi oknyomozó újságírócsoport megfigyeltként, vagy lehetséges megfigyeltként azonosított be, a gyártótól, az NSO-tól kerülhetett ki, azaz a cég megismerhette, kik után érdeklődnek a megrendelők.

Pontosan ez az, amit az oroszok nem szeretnének, így kitartanak a maguk módszerei, eszközei mellett. És valószínűleg már egyre kevésbé igaz az a régi és a Szovjetunió nagyzási hóbortjára utaló vicc is, amely szerint „Советский чип, самый большой в мире чип”, azaz a szovjet chip a világ legnagyobb chipje.

Saját rendszerek

Így Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő nyugodtan jelenthette ki, hogy Oroszországot egyáltalán nem érinti az egyre inkább dagadó, Magyarországon is komoly hullámokat keltő Pegasus-botrány. „Az államfő, a miniszterelnök, az elnöki adminisztráció tagjai és a minisztériumok különleges, megbízható kormányzati kommunikációs rendszert használnak” – tette hozzá, azt sugallva, hogy az orosz politikai vezetés titkait a Pegasus-szal sem lehet kifürkészni.

(Kiemelt képünkön: A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSB), Oroszország fő biztonsági ügynökségének székhelye Moszkvában 2021. március 23-án.)