Több tucat, többségében elnyomó rezsim által vezetett ország használja az izraeli NSO cég által kifejlesztett Pegasus kémszoftvert, ám a kliensek között nincs ott Oroszország, amely egyébként aktívan igyekszik megszerezni az ellenzéki politikusok, független újságírók és egyéb „veszélyes elemek” titkait. Orosz elemzők szerint ezt elsősorban Moszkva „paranoiája” magyarázza.
Tulajdonképpen minden adott lenne, hogy Oroszország is használja a Pegasust: jók az izraeli-orosz kapcsolatok, a két ország védelmi cégei között hosszú ideje működő kapcsolatok alakultak ki, és az orosz állam hagyományosan fontos szerepet szán a titkosszolgálatoknak.
Közel egy évtizeddel ezelőtt egy kisebb koalíció alakult arra, hogy kiderítsék, milyen külföldi kémszoftvereket használ az orosz állam: a Privacy International nevű brit és a Citizen Lab nevű kanadai civil szervezet az Agentura.ru orosz oknyomozó portállal látott neki a nagy feladatnak. „Amit megtudtunk, nem pontosan az volt, amire számítottunk. Oroszország ugyan részt vesz a kémeszközök nemzetközi kereskedelmében, és az orosz programokat sok országban, egyebek mellett Dél-Amerikában, Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten is előszeretettel használják. Oroszország azonban egyáltalán nem vásárol külföldi kémszoftvereket” – írta a csapat egyik tagja, Andrej Szoldatov.
Gulágban, rabmunkával
Ennek a hátterében részben az áll, hogy a szovjet hagyományokat továbbvivő orosz fejlesztők is kiválóan használható megoldásokkal rukkolnak elő. Elég csak azt megemlíteni, hogy már Sztálin idején is olyan fejlett lehallgatókészülékeket gyártottak a szovjetek, amelyek egyebek mellett lehetővé tették, hogy a KGB hét éven keresztül hallgassa, mi történik a moszkvai amerikai nagykövet irodájában. A rejtett készüléket az amerikai nagykövetnek, Averell Harrimannak adott ajándékban helyezték el, a szovjetek remek humorérzékkel egy amerikai címerbe építették be a poloskát. A „Címer-poloskaként” ismertté vált eszköz jelenleg az amerikai titkosszolgálatok történetét bemutató múzeumban látható.
A szovjet időkben a költségek sem voltak túl magasak: az eszközöket részben a politikai ellenfeleknek fenntartott Gulag-börtönökben, a magasan képzett, de nem elég hűséges tudósok készítették, éhbérért.
A mi titkunk csak a miénk
A külföldi eszközöktől és szoftverektől való látványos tartózkodás másik oka a sokszor megalapozott és sokszor alaptalan orosz paranoia: a félelem minden külfölditől. A Pegasus – és valószínűleg a többi, Nyugaton készült hasonló eszköz – esetében az oroszok minden bizonnyal joggal tartanak attól, hogy a kiválóan működő programok és csecsebecsék, „haza” is jelentenek, azaz információkat árulnak el a fejlesztőknek arról, mire használja a programokat a megrendelő. A Pegasusnál is ez a helyzet, az az 50 ezer telefonszám, amelyet a nemzetközi oknyomozó újságírócsoport megfigyeltként, vagy lehetséges megfigyeltként azonosított be, a gyártótól, az NSO-tól kerülhetett ki, azaz a cég megismerhette, kik után érdeklődnek a megrendelők.
Pontosan ez az, amit az oroszok nem szeretnének, így kitartanak a maguk módszerei, eszközei mellett. És valószínűleg már egyre kevésbé igaz az a régi és a Szovjetunió nagyzási hóbortjára utaló vicc is, amely szerint „Советский чип, самый большой в мире чип”, azaz a szovjet chip a világ legnagyobb chipje.
Saját rendszerek
Így Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő nyugodtan jelenthette ki, hogy Oroszországot egyáltalán nem érinti az egyre inkább dagadó, Magyarországon is komoly hullámokat keltő Pegasus-botrány. „Az államfő, a miniszterelnök, az elnöki adminisztráció tagjai és a minisztériumok különleges, megbízható kormányzati kommunikációs rendszert használnak” – tette hozzá, azt sugallva, hogy az orosz politikai vezetés titkait a Pegasus-szal sem lehet kifürkészni.
(Kiemelt képünkön: A Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSB), Oroszország fő biztonsági ügynökségének székhelye Moszkvában 2021. március 23-án.)
Öt évtizede Steven Spielberg A cápával megteremtette, két évre rá barátja, George Lucas a Csillagok háborújával megerősítette a nyári bombasiker intézményét. A vakáció idején korábban olyan filmeket mutattak be, amelyektől nem vártak kirobbanó eredményt.
A napokban az orosz közlekedési miniszter is így járt, majd néhány órával később holtan találták meg az autójában.
A világ valaha élt leggazdagabb emberének nevét Nyugat-Afrikán kívül szinte senki nem hallotta, de mi a helyzet a többiekkel?
