Bár a Kreml tagadja, hogy bármi köze lenne a 2006-os merénylethez, a testület ítélete jelentős fejleménynek számít. Még úgy is, hogy ez a támadási forma később is megismétlődött.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága kedden hozott ítéletében megerősítette annak a 2016-os nagy-britanniai vizsgálatnak a következtetéseit, amely szerint Oroszországot terheli a felelősség Alekszandr Litvinyenko 2006-os londoni meggyilkolásáért. A testület azt is kimondta, hogy a jelek arra utalnak, a gyilkosságot – az orosz hatóságok utasítására – Andrej Lugovoj és Dmitrij Kovtun követte el. A bíróság szerint egyébként az is az orosz állam érintettségére utal, hogy Moszkva nem tudta hitelt érdemlően megcáfolni azokat a vádakat, amelyek szerint köze volt a merénylethez.
Litvinyenko 2006 november elsején, egy London belvárosában lévő szálloda bárjában találkozott két orosz ismerősével, Andrej Lugovojjal és Dmitrij Kovtunnal. Litvinyenko már régen ismerte őket, így valószínűleg nem gyanakodott arra, hogy a két férfi nem információcserére készül, hanem gyilkosságra, így gondolkodás nélkül beleivott az elé tett teába. Vesztére: az italba Lugovojék polónium 210-es izotópot csempésztek, s néhány óra múlva a folyamatosan hányó és szörnyű fájdalmaktól szenvedő Litvinyenko már egy kórházban volt.
Sokáig nem tudták megállapítani az orvosok, hogy mi történt, csak azt látták, hogy a beteg szervei egymás után mondják fel a szolgálatot. Amikor Litvinyenko közölte, attól tart, megmérgezték, megérkeztek a brit titkosszolgálat emberei is, akik sugárzásdetektorral keresték az esetleges radioaktivitás nyomait. Nem találtak semmit, így még napokig nem tudták kideríteni, mi történhetett.
Rejtélyes sugárbetegség
Közben Litvinyenkón a sugárbetegség összes tünete megjelent: nem csak hányt, hanem a haja is hullani kezdett és a vérképe is napról napra romlott. 18 nappal kórházba kerülése után az orvosok vizelet- és vérmintát küldtek Nagy-Britannia Aldermastonban lévő szupertitkos nukleáris kutatóintézetébe. A tudósok gamma sugárzás nyomait keresték, ám gyakorlatilag semmit sem találtak: csak egy nagyon kis jelet a 803 kiloelektronvoltos tartományban. A furcsa eredményről folytatott beszélgetést véletlenül meghallotta az egyik tudós, aki egyből rájött arra, hogy ez a gammasugárzás csak a polónium 210-től származhat. Ezt onnan tudta, hogy részt vett a brit atombombák kifejlesztésében, és az első generációs robbanószerkezetek egyik fontos eleme volt ez az izotóp.
A véletlennek köszönhetően gyorsan haladtak tovább: a polónium ugyanis nem gamma, hanem alfa sugárzást bocsát ki, olyat, amely csakugyan erős, de hatótávolsága kicsi, mert azt gyorsan elnyelik a közelben lévő anyagok, Litvinyenko esetében az emberi szövetek. Az orvosok ekkor már tudták, hogy Litvinyenko amint megitta a teát, biztos halálra volt ítélve: az izotóp fokozatosan belülről szétroncsolta szervezetét.
A brit hatóságok azonnal riadót fújtak és azt kutatták, kiket érhetett Litvinyenkón kívül sugárzás. Közben nagyobb mennyiségű mintát is megvizsgáltak a vizeletéből és a véréből, s gyorsan megérkezett a biztos diagnózis: valóban polóniummal mérgezték meg az egykori FSZB-ügynököt. Néhány órával a bizonyosság megszerzése után Litvinyenko életét vesztette.
Polónium egész Európában
A brit hatóságok – együttműködve a nyugat-európai rendőrökkel – megvizsgálták azokat a helyszíneket, ahol Kovtun és Lugovoj járt, és végül kirajzolódott a (majdnem) teljes kép. A polóniumnyomok először egy szusibárban jelentek meg, ahol Litvinyenko október 16-án már találkozott a gyilkosaival. Itt nem sikerült a merénylet, viszont a bárban több helyen is mértek alfa sugárzást. Súlyosan fertőzöttek voltak azok a szállodai szobák, ahol Kovtun és Lugovoj az éjszakát töltötte és találtak polóniumnyomokat azokon a repülőgépeken is, amelyekkel a páros Moszkva és London között repült. Kovtun és Lugovoj november elején Hamburgba is ellátogatott, s a városban több helyen hagytak radioaktív nyomokat. (Ők azért nem betegedtek meg, mert az alfa sugárzás nem hatolt el belső szervekig.)
A merénylet helyszínén, a londoni Millenium hotel bárjában is maradtak polóniumnyomok, s a biztonsági kamerák megörökítették, amint Kovtun és Lugovoj bement a mosdóba, majd onnan Lugovoj zsebre dugott kézzel jött ki.
A gyilkosság után a brit hatóságok több alkalommal is vizsgálták az ügyet, s már 2007-ben is megvádolták Kovtunt és Lugovojt, akik persze ekkor már Oroszországban tartózkodtak. 2014-ben Litvinyenko özvegye, Marija elérte, hogy indítsanak újabb vizsgálatot, amely azt állapította meg 2016-ban, hogy nagy valószínűséggel Vlagyimir Putyin adott utasítást a kiugrott ügynök végleges elhallgattatására.
Vörös vonalak
Litvinyenkónak valószínűleg azért kellett meghalnia, mert két alkalommal is átlépte a „vörös vonalat”. Egyrészt azzal vádolta az orosz titkosrendőrséget, az FSZB-t, hogy annak ügynökei robbantottak fel 1999-ben több oroszországi lakóházat. A több száz halálos áldozatot követelő akcióért az orosz hatóságok a csecsen terroristákat tették felelőssé, s a merényletekre hivatkozva indította meg Putyin 2000-ben a második csecsenföldi háborút. Litvinyenko másik „bűne” az volt, hogy miután Putyin a nagy nyilvánosság előtt megpuszilta egy kisfiú hasát, a volt orosz titkosszolgálati tiszt pedofilnak nevezte a Kreml urát.
A merénylet után Lugovoj bekerült képviselőként az orosz parlamentbe – így mentelmi jogot szerzett magának – és magas állami kitüntetést is kapott. Kovtun üzleti tanácsadással foglalkozik, s egy ideig úgy tűnt, hogy hajlandó lesz tanúskodni a brit vizsgálatokban. Végül aztán nemet mondott, állítólag azért, mert nem engedélyezték neki a megszólalást az orosz hatóságok.
Ismétlés 2018-ban
Oroszországot a jelek szerint nem riasztotta el a további hasonló akcióktól, hogy a britek már 2007-ben sejtették, Moszkva áll a merénylet mögött. 2018-ban – ugyancsak orosz ügynökök – Salisburyben próbálták megölni Szergej Szkripalt, aki szintén dezertált az orosz titkosszolgálattól. A novicsokos merénylet súlyos feszültséget okozott a Nyugat és Oroszország között, a kölcsönös kiutasítások több száz diplomatát érintettek. Már csak azért is, mert egy brit nő, Dawn Sturgess, aki megtalálta a novicsokot rejtő fiolát és kinyitotta azt, belehalt a mérgezésbe.
Kedden egyébként a brit hatóságok egy harmadik embert is megvádoltak a 2018-as merényletben való részvétellel. Eddig Anatolij Csepiga és Alekszander Miskin ellen szóltak a vádak, mostanra kiderült, hogy a két merénylő parancsnoka Gyenisz Szergejev volt, aki ugyancsak megfordult a gyilkossági kísérlet helyszínén. Moszkva a Szkripal-merényletben való közreműködést is tagadja. A két merényletben az mindenképpen közös volt – és állami részvételre utalt – hogy azokat szigorúan nyilvántartott, átlagemberek számára elérhetetlen anyagokkal, egy radioaktív izotóppal, valamint a szovjet időkben kifejlesztett katonai idegméreggel hajtották végre.
Tovább aprítja az egykori akadémiai kutatóhálózatot a kulturális és a tudományos életben is hegemóniára törekvő kormányzat. Meglehet, hogy a humán tudományokkal foglalkozó intézetek megszűnnek, ha azokat végül valóban az ELTE-hez csatolják.
Nem minden magyar hullarabló. Maradtak még páran, akik agresszornak látják az agresszort és áldozatnak az áldozatot.
