Az Emberi Jogok Európai Bírósága kedden hozott ítéletében megerősítette annak a 2016-os nagy-britanniai vizsgálatnak a következtetéseit, amely szerint Oroszországot terheli a felelősség Alekszandr Litvinyenko 2006-os londoni meggyilkolásáért. A testület azt is kimondta, hogy a jelek arra utalnak, a gyilkosságot – az orosz hatóságok utasítására – Andrej Lugovoj és Dmitrij Kovtun követte el. A bíróság szerint egyébként az is az orosz állam érintettségére utal, hogy Moszkva nem tudta hitelt érdemlően megcáfolni azokat a vádakat, amelyek szerint köze volt a merénylethez.

A mérgezés valószínűsíthető helyszíne London belvárosában

AFP

Litvinyenko 2006 november elsején, egy London belvárosában lévő szálloda bárjában találkozott két orosz ismerősével, Andrej Lugovojjal és Dmitrij Kovtunnal. Litvinyenko már régen ismerte őket, így valószínűleg nem gyanakodott arra, hogy a két férfi nem információcserére készül, hanem gyilkosságra, így gondolkodás nélkül beleivott az elé tett teába. Vesztére: az italba Lugovojék polónium 210-es izotópot csempésztek, s néhány óra múlva a folyamatosan hányó és szörnyű fájdalmaktól szenvedő Litvinyenko már egy kórházban volt.

Sokáig nem tudták megállapítani az orvosok, hogy mi történt, csak azt látták, hogy a beteg szervei egymás után mondják fel a szolgálatot. Amikor Litvinyenko közölte, attól tart, megmérgezték, megérkeztek a brit titkosszolgálat emberei is, akik sugárzásdetektorral keresték az esetleges radioaktivitás nyomait. Nem találtak semmit, így még napokig nem tudták kideríteni, mi történhetett.

Rejtélyes sugárbetegség

Közben Litvinyenkón a sugárbetegség összes tünete megjelent: nem csak hányt, hanem a haja is hullani kezdett és a vérképe is napról napra romlott. 18 nappal kórházba kerülése után az orvosok vizelet- és vérmintát küldtek Nagy-Britannia Aldermastonban lévő szupertitkos nukleáris kutatóintézetébe. A tudósok gamma sugárzás nyomait keresték, ám gyakorlatilag semmit sem találtak: csak egy nagyon kis jelet a 803 kiloelektronvoltos tartományban. A furcsa eredményről folytatott beszélgetést véletlenül meghallotta az egyik tudós, aki egyből rájött arra, hogy ez a gammasugárzás csak a polónium 210-től származhat. Ezt onnan tudta, hogy részt vett a brit atombombák kifejlesztésében, és az első generációs robbanószerkezetek egyik fontos eleme volt ez az izotóp.

A véletlennek köszönhetően gyorsan haladtak tovább: a polónium ugyanis nem gamma, hanem alfa sugárzást bocsát ki, olyat, amely csakugyan erős, de hatótávolsága kicsi, mert azt gyorsan elnyelik a közelben lévő anyagok, Litvinyenko esetében az emberi szövetek. Az orvosok ekkor már tudták, hogy Litvinyenko amint megitta a teát, biztos halálra volt ítélve: az izotóp fokozatosan belülről szétroncsolta szervezetét.

A brit hatóságok azonnal riadót fújtak és azt kutatták, kiket érhetett Litvinyenkón kívül sugárzás. Közben nagyobb mennyiségű mintát is megvizsgáltak a vizeletéből és a véréből, s gyorsan megérkezett a biztos diagnózis: valóban polóniummal mérgezték meg az egykori FSZB-ügynököt. Néhány órával a bizonyosság megszerzése után Litvinyenko életét vesztette.

AFP

Polónium egész Európában

A brit hatóságok – együttműködve a nyugat-európai rendőrökkel – megvizsgálták azokat a helyszíneket, ahol Kovtun és Lugovoj járt, és végül kirajzolódott a (majdnem) teljes kép. A polóniumnyomok először egy szusibárban jelentek meg, ahol Litvinyenko október 16-án már találkozott a gyilkosaival. Itt nem sikerült a merénylet, viszont a bárban több helyen is mértek alfa sugárzást. Súlyosan fertőzöttek voltak azok a szállodai szobák, ahol Kovtun és Lugovoj az éjszakát töltötte és találtak polóniumnyomokat azokon a repülőgépeken is, amelyekkel a páros Moszkva és London között repült. Kovtun és Lugovoj november elején Hamburgba is ellátogatott, s a városban több helyen hagytak radioaktív nyomokat. (Ők azért nem betegedtek meg, mert az alfa sugárzás nem hatolt el belső szervekig.)

A merénylet helyszínén, a londoni Millenium hotel bárjában is maradtak polóniumnyomok, s a biztonsági kamerák megörökítették, amint Kovtun és Lugovoj bement a mosdóba, majd onnan Lugovoj zsebre dugott kézzel jött ki.

A gyilkosság után a brit hatóságok több alkalommal is vizsgálták az ügyet, s már 2007-ben is megvádolták Kovtunt és Lugovojt, akik persze ekkor már Oroszországban tartózkodtak. 2014-ben Litvinyenko özvegye, Marija elérte, hogy indítsanak újabb vizsgálatot, amely azt állapította meg 2016-ban, hogy nagy valószínűséggel Vlagyimir Putyin adott utasítást a kiugrott ügynök végleges elhallgattatására.

Vörös vonalak

Litvinyenkónak valószínűleg azért kellett meghalnia, mert két alkalommal is átlépte a „vörös vonalat”. Egyrészt azzal vádolta az orosz titkosrendőrséget, az FSZB-t, hogy annak ügynökei robbantottak fel 1999-ben több oroszországi lakóházat. A több száz halálos áldozatot követelő akcióért az orosz hatóságok a csecsen terroristákat tették felelőssé, s a merényletekre hivatkozva indította meg Putyin 2000-ben a második csecsenföldi háborút. Litvinyenko másik „bűne” az volt, hogy miután Putyin a nagy nyilvánosság előtt megpuszilta egy kisfiú hasát, a volt orosz titkosszolgálati tiszt pedofilnak nevezte a Kreml urát.

Putyin csókol

hvg.hu

A merénylet után Lugovoj bekerült képviselőként az orosz parlamentbe – így mentelmi jogot szerzett magának – és magas állami kitüntetést is kapott. Kovtun üzleti tanácsadással foglalkozik, s egy ideig úgy tűnt, hogy hajlandó lesz tanúskodni a brit vizsgálatokban. Végül aztán nemet mondott, állítólag azért, mert nem engedélyezték neki a megszólalást az orosz hatóságok.

Ismétlés 2018-ban

Oroszországot a jelek szerint nem riasztotta el a további hasonló akcióktól, hogy a britek már 2007-ben sejtették, Moszkva áll a merénylet mögött. 2018-ban – ugyancsak orosz ügynökök – Salisburyben próbálták megölni Szergej Szkripalt, aki szintén dezertált az orosz titkosszolgálattól. A novicsokos merénylet súlyos feszültséget okozott a Nyugat és Oroszország között, a kölcsönös kiutasítások több száz diplomatát érintettek. Már csak azért is, mert egy brit nő, Dawn Sturgess, aki megtalálta a novicsokot rejtő fiolát és kinyitotta azt, belehalt a mérgezésbe.

Kedden egyébként a brit hatóságok egy harmadik embert is megvádoltak a 2018-as merényletben való részvétellel. Eddig Anatolij Csepiga és Alekszander Miskin ellen szóltak a vádak, mostanra kiderült, hogy a két merénylő parancsnoka Gyenisz Szergejev volt, aki ugyancsak megfordult a gyilkossági kísérlet helyszínén. Moszkva a Szkripal-merényletben való közreműködést is tagadja. A két merényletben az mindenképpen közös volt – és állami részvételre utalt – hogy azokat szigorúan nyilvántartott, átlagemberek számára elérhetetlen anyagokkal, egy radioaktív izotóppal, valamint a szovjet időkben kifejlesztett katonai idegméreggel hajtották végre.