Ellentétben a nyugati világ kisebb országaival, ahol a választási ciklusok alatt legfeljebb felmérések és nemzeti konzultációk adnak képet a választópolgárok érzelmeiről, az Egyesült Államok négyéves elnöki menetrendje tele van tűzdelve olyan választási küzdelmekkel, amelyek kézzelfogható jelzést adnak arról, ha az emberek elégedetlenek a kormány munkájával.

Barack Obama volt amerikai elnök Terry McAuliffe virginiai demokrata kormányzójelölt mellett kampányol egy kampánygyűlésen a virginiai Richmondban 2021. október 23-án

AFP

Az USA-ban Virginia és New Jersey állam kormányzóválasztása hagyományosan ilyen alkalom: az országos választásokat egy évvel követő helyi voks az első súlyosabb megpróbáltatása a Demokrata és a Republikánus Pártnak az elnöki összecsapás után, és az amerikai hintapolitikának megfelelően rendre azzal ellentétes végkimenetelt hoz. A teszt nemcsak azért érdekes, mert visszacsatolást ad a kormány első évének politikai teljesítményéről, hanem azért is, mert ezt követően újabb egy évvel Amerika újraválasztja a teljes képviselőházat és a szenátus egyharmadát, ehhez pedig a helyi eredmények fontos leckével szolgálnak. Jelen esetben például azzal, hogy

a Biden-adminisztráció gyakorlatilag semmi olyat nem vitt végbe, ami meggyőzte volna az embereket, hogy jobb alternatívát kínálnak a republikánusoknál.

New Jersey-ben 13, Virginiában 10 százalékkal győzött Joe Biden 2020-ban Donald Trumppal szemben, és mindkét állam demokrata kormányzóval, ideális helyzetből várta a keddi választást. New Jersey-ben (ahol a törvények engedik, hogy valaki több egymás utáni cikluson át is vezesse az államot) Phil Murphy meg tudta tartani a székét, jóllehet, a verseny annyira szoros volt, hogy az AP csak magyar idő szerint szerda éjjel merte kimondani a demokraták győzelmét, és ellenfele, Jack Ciattarelli várhatóan kérni is fogja az újraszámlálást.

Biden és Terry McAuliffe a kampány közben

AFP

Virginiában a szabályok szerint nem lehet egymás utáni két ciklust kormányzóként tölteni, de pont ez nyitott kaput a veterán Demokrata párti politikus Terry McAuliffe-nak, hogy 2014-18-as kormányzósága után újra versenybe szálljon (ráadásul megtörve a szokást, ő 2013-ban úgy tudott nyerni, hogy azt megelőzően a szintén demokrata Barack Obama nyerte az elnökválasztást).

A siker ezúttal viszont elmaradt, és Virginia kormányzója az a Glenn Youngkin lett, aki – követve a Republikánus Párt elmúlt éveinek irányvonalát – a kultúrharc állomásaként fogta fel a versenyt.

Mindezt csinálta úgy, hogy közben trumpista is maradt, meg nem is, melynek következtében jó eséllyel meg tudott fogni minden republikánust a volt elnök rajongóitól az aggódó kertvárosi anyukákig. Youngkin sikeres üzletember a maga 400 millió dolláros vagyonával, évekig republikánus adományozó volt, eleinte pedig csak hagyományos konzervatív republikánus szabadpiaci és munkaerőközpontú politikával kampányolt – karakteréhez jobban is passzolt a párt afféle elitizmusa, amely a Trump előtti érára volt jellemző.

Ahogy azonban közeledett a választás, fordultak a narratívák, és bár nem köteleződött el a 2024-es visszatérésre készülő Trump mellett, repertoárjában megjelent a választási tisztaság (utalva a 2020-as „csalásra”) és a szülőközpontú oktatás (utalva a történelmet és társadalmi kérdéseket nem burkoló, republikánusok által kritizált haladó iskolai felfogásra). Utóbbi egyébként nem csak az Egyesült Államokban felkapott kérdés jobboldali-ultrakonzervatív körökben – gondoljunk csak a magyar kormány népszavazási kérdéseire.

Glenn Youngkin

AFP

Youngkinnal 2009 óta először győztek az államban a republikánusok. A győztes az eredményváróján tartott beszédében hangsúlyozta: az állam történetében minden korábbinál több pénzt akar az oktatásba invesztálni, történelmi adóvisszatérítést ígért, és a rendfenntartó szerveknek is megvonás helyett több pénzt ajánlott. Mindezt azzal a mottóval, hogy „visszaszerzik Virginiát”.

Az eredmény viszont legalább annyira republikánus siker, mint McAuliffe kudarca – és ennél is inkább Joe Biden kritikája. A demokraták alábecsülték Youngkint, és nem segített, hogy McAuliffe annyira építette fel kampányát, hogy Bident támogatta és Trump-hasonmásként emlegette ellenfelét, egy ponton még „Glenn Trumpkinnak” is nevezve a későbbi győztest. A volt elnök elleni hangolás már nem működött, és aláhúzta, hogy ugyan Biden tavaly sok neutrálist megmozgatott, a Trump-szál már nem volt elég erős 2021-ben.

McAuliffe is not happy - pedig még Pharrell Williams is támogtólag lépett fel

AFP

Virginiában egyébként az alkormányzói és a főügyészi poszt is republikánus kézbe került kedden, országszerte pedig néhány városban helyi választásokat is tartottak, a nyugati parton több polgármesteri széket is elbuktak a demokraták.

Brandon megjött, és csak egy éve van a Demokrata Pártnak cselekedni

A 2022-es kongresszusi választásokra tehát úgy fordul a Biden-adminisztráció, hogy mind a képviselőházban, mind a szenátusban (szűk) többsége van, de a jelek szerint a demokrata-támogatottság visszaesett, és ez nem kizárólag Trump vereségével van összefüggésben.

Demokrata politikusok szerint Biden mandátuma arról szólt, hogy Trump leváltásával újra „normális” legyen az élet és véget érjen a közéleti káosz. A kezdés jó volt, elődje tudományos dedóját felváltotta egy nagyszabású oltási kampány, a gazdaság elkezdett magára találni, az iskolák újranyitottak.

A probléma az, hogy az amerikaiak az elszálló árak és a rendszeres áruhiány miatt nem érzékelik, hogy működnének a reformok, Biden a billiódolláros közjóléti és klímavédelmi helyreállítási csomagját pedig a legszűkebb kongresszusi többséggel kéne átnyomja, hogy történjen valami. Ehhez kapcsolódó probléma, hogy a Demokrata Párt nem találta a hangot a szavazókkal a tavalyi választás után: a járványnak még nem tudtak véget vetni (megjelent és terjed a vírus delta-variánsa), az emberekkel nem sikerült megértetni, hogy szebb napokat élnek, a felvetődő oktatás- és bevándorlásügyi kérdésekre nem érkeztek válaszok, a rendőri reformok sem mentek végbe. Előbbi a keddi exitpollok szerint már nem kulcsproblémája az amerikaiaknak, utóbbi hármat viszont Bidenék helyett is meglovagolják a republikánusok.

Választási útmutató I.

AFP

A gazdasági helyzet és keddi eredmények fényében tehát világos a feladat. A Demokrata Pártnak fel kell hagynia a Trump-ellenes kampánnyal, inkább az inflációcsökkentésre és a munkahelyteremtésre kell fókuszálnia, ha nem akarja elveszíteni a kongresszusi többséget, ez megköthetné a Biden-kormány kezét a döntéshozásban. Bár irreális cél – az elnök szavaival – „egyszer és mindenkorra véget vetni a járványnak”, a vírus teljes visszaszorítása egyszerre segítene a munkavállalók és az ellátási lánc krízisén, egyúttal pedig az olyan, republikánusoknál jobban eladható témákat is rövidre zárhatná, mint az oltási mandátumok.

Választási útmutató II.

AFP

A másik oldalon ezzel szemben a Youngkin esetében is látott kérdés áll fenn:

Donald Trumpé a Republikánus Párt, vagy sem?

Bár 2022-ben még aligha lesznek terítéken a visszatérési ambíciók, az világosan látszik, hogy az elitellenes, etnikai nemzettudatra és jólétre építő politikának van keresnivalója a konzervatív jobboldalon, és ha a demokraták továbbra sem tudják eladni magukat, annak erős republikánus eredmény lehet a következménye jövőre.