Mit nyert és mit veszített Ukrajna – ukrán újságírók mesélnek a háború egy évéről
Az oligarchák befolyása szinte teljesen megszűnt, eltűntek az orosz utcanevek és emlékművek, amint az ország levetette magáról a gyarmati örökséget.
Sokat és sok szempontból lehet elemezni az ukrajnai háború elmúlt egy évét, ahogy ezt ma a hvg.hu-n is tesszük. De vajon mit gondolnak az orosz invázióról azok az újságírók, akiknek egyik napról a másikra a saját városuk elleni katonai támadásról kellett tudósítaniuk?
A hvg.hu tavaly óta közreműködik a „European Focus” nemzetközi hírlevélben, mely minden héten más témát jár körbe európai újságírók szemével. Ezen a héten különleges kiadást készítettünk: ukrán kollégák mesélik el, hogyan változott meg a szemükben Ukrajna az elmúlt 12 hónapban az oligarchák alkonyától az egyház szerepéig. (A European Focus angol nyelvű hírlevelére ezen a linken tud feliratkozni.)
Az oroszbarát papoknak nincs kegyelem
Olga Perehreszt a The Ukrainians szerzője és szerkesztője.
Sok minden történhet vasárnap reggelente egyidőben, kilenc óra körül az ukrajnai városokban. Ekkor kezdődnek az istentiszteletek. Hangosbemondókon emlékeztetnek a háború áldozatai előtt tisztelgő egyperces néma csendre. És ekkor érkezik az online üzenet: „hamarosan orosz rakétákat lőnek ki a Fekete-tenger térségéből”.
Február 19-én reggel harangok zúgnak a dombok fölött. Néhány lépésnyire állok az ősi Tized templomtól, amelyet a Kijevet lerohanó Batu kán seregei romboltak le, 1240-ben. Akkoriban az emberek a templom falai között kerestek menedéket, mert abban bíztak, a megszentelt kövek védelmet nyújtanak.
Ukrajna szekuláris ország, az egyház és az állam itt különvált egymástól. De a vallásnak és a kereszténységnek sajátos, alá nem becsülendő szerepe van. A felmérések szerint az ukrajnaiak 44 százaléka bízik az egyházban. Ámbár egy év háború után gyengült a bizalom. Ma már több hitünk van a hadseregünkben, mint az Istenben.
A hideg szél messzire viszi a harangok hangját. Különböző emberek gyűlnek imára: idős asszonyok, egy kisgyerekes pár, szőke, kerékpáros nő. Idillinek tűnhet a kép annak, aki nem tudja, hogy az apró – ukrajnai újságírók által bódénak nevezett – rosszul elhelyezett templomot hamarosan lebontják. A bírósági ítéletnek megfelelően. Ez a templom a moszkvai patriarchátus alá tartozó, Moszkvához máig lojális ukrán ortodox egyház kolostora. Tulajdonképpen az orosz ortodox egyházhoz tartozik. Gideon püspök vezeti ezt az egyházközséget, akit decemberben azért fosztottak meg ukrán állampolgárságától, mert orosz útlevéllel rendelkezett. Ukrajnában nem legális a kettős állampolgárság.
A feketébe öltözött nővérek arról vitatkoznak, ki felejtett egy zöld ruhát a pad alatt. Néhány pillanat múlva a legöregebb nővér azzal törli le az ikonokat. A papok az egységért és a foglyul ejtettekért mondanak imát. Oroszul. Mintha Istennek hazudoznának szégyentelenül.
Augusztusban a Moszkvához tartozó ukrán ortodox egyház feje, Onufrij metropolita fogadta a foglyul ejtett orosz katonákat, és meg is áldotta őket. Nem fordult ilyen figyelemmel az ukrán hadsereg felé, orosz kollaborációval és Oroszország támogatásával vádolták Ukrajnában, majd kiadták Moszkvának. Ez legalább 101 ukránt boldoggá tett: azokkal, akik a fogolycsere után hazatérhettek.
„Lehet, hogy ateisták vagyunk, de a kijevi patriarchátus alá tartozó ateisták vagyunk” – viccelődtek a barátaim. Nem vallásosak ugyan, de a politikai magatartásukról ez sokat elmond. Az ukrán–barát ortodox papság 2019-ben hozta létre a független Ukrán Ortodox Egyházat, amelyet elismert a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus, a Keleti Ortodox Egyház Isztambulban székelő „felsőbb autoritása”. Az ukrán lépés nem volt előzmény nélküli, bizonyos értelemben történelmi jóvátételként született. A kijevi egyház 1686-ban került ideiglenesen Moszkva fennhatósága alá. Most ért véget ez az „ideiglenes” időszak. És innentől kezdve a valóban elkötelezett embereknek nem jelenthetett problémát az egyházválasztás. Már nem hivatkozhattak többé a hívők arra, hogy az Ukrán egyház kevésbé legitim, mint a Moszkva-párti egyház.
Az Ukrán Ortodox Egyházhoz tartozó, arany kupolás Szent Mihály templom néhány percnyire van a „bódétól”. Még van időm elsétálni odáig. Hallgatom a tucatnyi ember közt celebráló papot. Előttem egy fiatal férfi áll az ukrán hadsereg egyenruhájában. A falakon azoknak a képei, akik a háborúban estek el. Az első képen a 2014-es, méltóság forradalma alatt kivégzett Mennyei Százak láthatók.
A döntés, hogy imáinkat honnan küldjük, néha nem Istenen múlik.
Oligarchák alkonya
Alekszij Szorokin, a Kijev Independent társalapítója.
Az Ukrajna területére kiterjedt háború megváltoztatta az ország hatalmi struktúráit, halálos csapást mért a vagyonos, politikai háttérrel rendelkezők befolyására.
„Többé már ez a csoport – az oligarchák – nem befolyásolják a politikát, a gazdaság vagy a média működését” – nyilatkozta Alekszij Danilov, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsának titkára legutóbbi interjújában.
A köznyelvben használt „oligarcha” kifejezés akkor vált hivatalossá, amikor Volodimir Zelenszkij elnök aláírta 2021 végén az „oligarchaellenes törvényt”. E szerint a korábban gúnynévként szereplő kifejezés olyan vagyonos emberekre vonatkozik, akiknek nettó vagyona meghaladja a 80 millió dollárt, akik tulajdonolják a médiát, befolyással vannak a médiára és a politikai életre. Sokan úgy gondolták, évekbe kerül, amíg az oligarchák hatalmát meg lehet törni. Pedig csak pár napra volt ehhez szükség.
Nem sokkal azután, hogy az oroszok 2022 február 24-én megkezdték Ukrajna bombázását a televíziócsatornákat összevonták – az oligarchák által tulajdonoltakat is – egyetlen, folyamatosan a kormány által ellenőrzött hírcsatornába. Ez sugároz a mai napig. Ugyanazon a napon a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács kihirdette a hadiállapotot, amely minden hatalmi jogkört az elnök alá rendelt. Mára nagyon sok oligarcha veszítette el az oroszok által indított támadások és a kormányzati konszolidációs politika miatt vagyonát, ingatlanait.
A két legfontosabb oligarcha, Ihor Kolomojszkij és Konsztyantin Zsevago ellen jogi eljárás indul Ukrajnában is, külföldön is. Tavaly novemberben részleges vagyonelkobzást rendeltek el velük szemben, amely kiterjedt az Ukrnafta, az Ukrtatnafta energiavállalatokra, az AutoKraz gépjárműgyárra. És mindezek előtt Kolomojszkij Kremencsuk olajfinomítóját orosz rakéták rombolták le, tavaly májusban. Két hónappal később az elnök Kolomojszkijt megfosztotta ukrán állampolgárságától.
Rinat Ahmetov 7,6 milliárdos, háború előtt összegyűjtött vagyonának jelentős részét vesztette el Donbaszban, miután az oroszok kifosztották és végigrabolták szülőföldjét. Elvesztette a mariupoli acélműveket is, amely a holding hozamának 90 százalékát, 8,6 millió tonnát termelt évente.
Júniusban Ahmetov bezárta az ország legnagyobb, saját tulajdonában lévő médiacégét.
Az ukrán Forbes szerint a 20 leggazdagabb ukrán 2022-ben 20 milliárd dollárt veszített. Bár – figyelmeztet Alexander Lemenov, a StateWatch alapító tagja, túl korai, hogy mindezekből hosszú távú következtetéseket vonjunk le. „A háború csak bizonyos oligarchák gazdasági érdekeit sújtotta – magyarázza Lemenov – az oligarcha rendszert a stabil demokrácia, az erős középosztály és a stabilan működő politikai intézmények fogják „legyilkolni”.
Az orosz háború lobbantja lángra a deruszifikációt
Juliana Skibicka, a Babel társadalmi rovatának szerkesztője
Zaporizzsjában, ahol felnőttem, volt egy úgynevezett „Lenin-raktár”. A Lenin sugárút a Lenin térbe torkollt, itt állt az a Lenin-szobor, amely a Leninről elnevezett folyami kikötőre és vízi erőműre mutatott. Volt benne logika. A Szovjetunió korai éveiben modernizálták Zaporizssát, és abban az időben sok mindent neveztek el Leninről.
Amikor a kommunizmus ellenes mozgalom megindult 2015-ben fokozatosan tűntek el a Lenin-jelképek. Az utolsó a Lenin művészeti múzeum volt, a Lenin-raktár közelében. Ez a városi Lenin-reprezentációból űzött gúnyt, és akkor szűnt meg, amikor az alapítója meghalt. Mára szinte már semmi nem maradt Leninből Zaporozzsijában.
Néhány héttel ezelőtt a Vörös hadseregben szolgáló orosz Nyikolaj Valutyin tábornok szobrát bontották le Kijevben. Ő szabadította fel a várost a náci uralom alól. Egy évvel ezelőtt sokan tiltakoztak a szobor eltávolítása ellen. Most alig volt ellenkező. Még az oroszbarátnak tartott Odesszában is lebontották Katalin cárnő 18. századi szobrát. Egy évvel ezelőtt álmában sem gondolt volna erre senki.
Az orosz invázió radikálisan megváltoztatta az emberek viszonyát mindenhez, ami orosz, Ukrajnában. Az orosz történelmi személyiségek emlékművei eltűnnek, az utcaneveket átnevezik, hogy egyértelmű legyen: hogyan vert gyökeret az orosz kultúra Ukrajnában az orosz birodalom és a Szovjetunió révén.
Ma a kétnyelvű ukránok feladják az orosz nyelvet, lemondanak az orosz zenéről, irodalomról, filmről. Putyin terve, hogy újraírja az ukrán történelmet, és azt az orosz történelem részévé tegye, a visszájára sült el. Ez a folyamat nem megállítható akkor sem, ha a háború holnap véget ér.
Most Kijevben élek, nem messze a Belarusz fővárosról, Minszkről elnevezett metróállomástól. Hamarosan ezt is átnevezik, valószínűleg Varsóról kapja az új nevét. Ez a megálló a Belarusz úton található. Itt jöttek be a tankok februárban. Ugyanez az erő zúzott szét mindent, ami még orosz volt Ukrajnában.
További cikkek, angol nyelven a European Focus heti hírlevelében.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
