Kissinger: Putyin aligha élné túl Ukrajna győzelmét

„Putyin nem Hitler, inkább dosztojevszkiji figura, aki tele van ki nem elégített aspirációkkal, de nem az absztrakt hatalom embere. Tudja használni ezt a hatalmat, de vissza is tud élni vele. Ezt látjuk most Ukrajnában. Vlagyimir Putyin mindig el akarta kerülni, hogy szülővárosa, Szentpétervár vagy Moszkva könnyen elérhető legyen a NATO számára, és olykor szinte irracionálisan reagált erre” - így véli Henry Kissinger. Az amerikai diplomácia 100 éves veteránja az ukrajnai háborúról és Anthony Blinken amerikai külügyminiszter pekingi útjáról nyilatkozott a Bloomberg főszerkesztőjének, John Mickletwaitnek.

Kissinger találkozott Putyinnal már akkor is, amikor a későbbi orosz államfő csak alpolgármester volt Szentpéterváron a kilencvenes években. „Leningrádban, ahogy akkor Szentpétervárt nevezték, a lakosság csaknem fele éhen halt a második világháború idején, köztük Putyin rokonai is, és ez nyomot hagyott rajta, bár ő már a háború után született.”Szerintem Oroszországnak el kellene fogadnia, hogy Európával szerződés garantálja a biztonságot. Hiszek abban, hogy ez a háború elvezet odáig, eléri ezt az eredményt” - mondta Henry Kissinger.

Arra a kérdésre, hogy túlélhetné Putyin Ukrajna győzelmét, Kissinger azt válaszolta: nem valószínű.

Ugyanakkor azt is hozzátette: „Jobb lenne elkerülni Oroszország túlságosan nagy meggyengülését és szétesését, mert ez új problémákhoz vezetne.”

A veterán diplomata, aki korábban felajánlotta, hogy tanácsadóként jár el közvetítőként a háborúban, úgy látja, az amerikai diplomáciának elő kellene segítenie a békét: ”az USA és szövetségesei helyesen cselekedtek, amikor ellenálltak Oroszország agressziójának Ukrajnával szemben, most már egyre fontosabb, hogy a konfliktusban résztvevő felek mérlegeljék, hogy akarják azt diplomáciai eszközökkel lezárni.

Európa stabilabbá válhat, ha Oroszország elfogadja, hogy nem tudja meghódítani. Valamilyen formában Oroszországnak Európa részének kell maradnia” - hangsúlyozta Kissinger, aki korábban kiemelte a kínai békeközvetítés jelentőségét mondván, ily módon még ebben az évben megkezdődhetnének a tűzszüneti tárgyalások Oroszország és Ukrajna között. „Ha ugyanis a katonai gondolkodás válik uralkodóvá a geopolitikai kapcsolatokban, akkor fennáll egy globális háború veszélye.”

Lehetséges a katonai konfliktus az Egyesült Államok és Kína között

„Az események jelenlegi menete katonai konfliktushoz vezethet, de azt gondolom, hogy meg lehet változtatni az események menetét” - hangsúlyozta a 100 éves Kissinger, aki 1972-ben megszervezte az USA és Kína kibékülését. Tony Blinken külügyminiszter a legmagasabb rangú amerikai vezető, aki Kínába látogat azóta, hogy a demokrata kormányzat 2021-ben első számú stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát.

William Burns, a CIA igazgatója májusban titokban Pekingben járt, és ezt követően Joe Biden amerikai elnök Hirosimában, a G7-csúcsértekezleten kijelentette: „megkezdődhet az olvadás az Egyesült Államok és Kína kapcsolatában. Azt is elmondta egy kérdésre válaszolva, hogy lesz találkozó Hszi Csin-ping kínai elnökkel, de azt még nem tudja, hogy mikor.

Washingtonban külügyi tisztviselők most elmondták a sajtónak, hogy nem várnak áttörést Blinken pekingi látogatásától, de a párbeszéd folytatását kívánják jelezni nemcsak Kínának, de a világnak is.

„Az Egyesült Államok és Kína a szakadék szélén áll, és együtt kell vissza lépniük hiszen egy nukleáris háborúnak nem lennének győztesei” - hangsúlyozta Kissinger, aki hozzátette: „a legnagyobb fenyegetés az Egyesült Államoknak Kína, de ez megfordítva is igaz: Kínának is az USA a legnagyobb fenyegetés.”

A veterán diplomata hosszú interjújában azt is elmondta a Bloombergnek, hogy már régóta párbeszédet javasolt a Biden adminisztrációnak Kínával, de „az egyelőre még nem kezdte ezt meg.”

„Az Egyesült Államoknak mindenképp el kell kerülnie azt, hogy elszigetelődjön a világban. A Biden-adminisztráció megpróbál tenni ez ellen, de túlságosan is tart attól, hogy emiatt bírálat éri” - hangoztatta Henry Kissinger, akinek az a véleménye, hogy mindkét nagy párt az USA-ban túlságosan is a hazai közvéleményre koncentrál és nem a világra, amely gyorsan változik.