Jens Stoltenberg az Európai Parlament külügyi bizottságában dolgozó képviselők kérdéseit fogadta, alig 2 hónappal a legutóbbi, vilniusi NATO-csúcs után. A főtitkár kiemelte, hogy már 2014-es hivatalba lépése óta egyik fő prioritása a NATO és az EU közötti együttműködés megerősítése, ezért több európai intézménnyel, köztük a parlamenttel is rendszeresen egyeztet. A két fél együttműködése logikusnak tűnik Stoltenberg szavaival élve

két külön szervezet vagyunk, de sok közös van bennünk.

Az EU és a NATO nem csak közös értékekben és geopolitikai célokban osztozik, sok az olyan ország, ami mindkét intézmény tagja. Jelenleg 600 millió EU-s állampolgár él NATO tagállamban, és ha Svédországnak is sikerül csatlakoznia a szövetséghez, az EU polgárainak 96%-a NATO-tagországban él majd.

Ukrajna kérdésében is sok ponton egyetért a kér szervezet. Mind az EU, mind pedig a NATO aktívan részt vesz Ukrajna fegyveres támogatásában, például az unióban jelenleg egy F16-os kiképző programról beszélnek a legtöbbet, amivel Ukrajna repülőgépekhez juthat, az unióban kiképzett ukrán pilóták vezetnek majd. Azonban Stoltenberg kiemelte:

túlságosan nagy fókuszt kap az új fegyverek szállítása.

Bár a főtitkár szerint ez is fontos, jelenleg a NATO munkájának egy jelentős részét az teszi ki, hogy cserealkatrészt, lövedéket és kiképzést is biztosítani tudjanak a fegyverekhez, így a működő fegyverek hosszútávon is használhatóak maradjanak.

Stoltenberg szerint Putyin két komoly hibát vétett Ukrajna megtámadásakor: alábecsülte az ukránokat, és azt is, hogy a nyugati szövetségesei milyen mértékben hajlandóak támogatni az országot. A NATO-főtitkár emlékeztetett, hogy még 2021-ben Putyin egy olyan szerződést szeretett volna kialkudni Ukrajna meg nem támadásáért cserébe, ami megtiltotta volna a NATO további bővítését, és a NATO-kapacitások leszereléséhez vezetett volna a közép-kelet európai tagállamokban, effektíve másodrangú taggá téve őket. Ebbe a NATO már akkor sem ment bele, Ukrajna teljes körű megtámadása óta pedig éppen Putyin vágyálmának ellenkezője történt. A NATO megerősítette védelmi jelenlétét Közép-Kelet Európában, Finnország csatlakozott a szervezethez, és ez remélhetőleg Svédországnak is hamarosan sikerül.

Még Ukrajna NATO-csatlakozásának feltételeiben is történtek előrelépések, három ponton. elkezdték az ukrán hadsereg összhangba helyezését a NATO-s normákkal, létrehozták a NATO-Ukrajna Tanácsot, ahol a felek egyenlőként dolgozhatnak, és kétlépcsősről egylépcsősre egyszerűsítik Ukrajna számára a csatlakozás folyamatát. Bár ez még messze van, és több képviselő is kiemelte, hogy a háború lezárásáig komoly gondot jelenthet Ukrajna támogatása. Stoltenberg hangsúlyozta, a NATO elkötelezett támogatása Ukrajna mellett nem függ attól, hogy az ország éppen győz vagy veszít a háborúban.

Az ukrán ellentámadással kapcsolatban a NATO-főtitkár visszafogott optimizmussal nyilatkozott. Szerinte előrelépéseket érnek el, nem olyan ütemben mint reméltük, naponta néhány száz métert. Mindennek ellenére Stoltenberg szerint az ukránok messzemenően felülmúltak bármilyen szakértői jóslatot, amik tavaly még Ukrajna gyors vereségéről szóltak. A főtitkár szerint fontos, hogy a szövetségesek ne csak a győzelmek pillanatában álljanak Ukrajna mellett, a vereségeikben is osztozzanak.

Soha nem volt olyan háború, ahol csak az az oldal arat győzelmeket, amit mi támogatunk.

Az elkötelezett támogatás pedig nem csak morális, gazdasági szempontból is fontos lesz a következő időszakban. Ahhoz ugyanis, hogy a NATO sikerrel növelhesse és sztenderdizálhassa a fegyvergyártását, a gazdasági szereplőknek biztosnak kell lenniük arra, lesz igény a termékeikre. Ezt egyébként a NATO saját védelmi kapacitásainak növelése is segíti. Például 100 000 gyors reagálású NATO katonát szerelnek fel, és a határvédelmet is fokozzák a közeljövőben.