„Mostantól orosz vagy!” – Mi lett az Oroszországba kitelepített ukrán gyerekekkel?
„Oroszul beszélsz, orosz papírokat kapsz, orosz iskolába jársz! Felejts el mindent, ami korábban történt!” – az Ukrajnából oroszországi adoptív szülőkhöz küldött gyerekek „átnevelése” általános törekvésnek számít a befogadó családoknál. Hivatalos adatok szerint mintegy 390 kitelepített gyereket tudtak visszahozni ukrán szervezetek, sok ezren még mindig oroszok által ellenőrzött területeken élnek. A Deutsche Welle riportja.
Kosztya faluját rögtön az Ukrajna elleni invázió kezdetén, 2022. február végén elfoglalták az oroszok. A 14 éves fiú akkoriban idősebb testvéreivel és gondozásra szoruló édesapjával a Herszon megyei Kozacke faluban élt. Kosztya épp segítségért volt, amikor a családját az oroszok által megszállt Nova Kahovkába evakuálták, ahol akkor még nem folytak harcok. „Mire visszatértem, a családom eltűnt. A buszon valószínűleg már nem volt hely” – mesélte Kosztya, aki ezután néhány hónapig egyedül élt. „Azt nem tudom, miért nem jöttek vissza értem, elég csalódott voltam emiatt” – mondta a fiú a DW-nek. A megszállt területeket irányító orosz hatóság felajánlotta neki, hogy eljuttatja egy orosz táborba, a Fekete-tenger orosz partjainál fekvő fekvő Anapába, ahonnan a gyerekeket más településekre közvetítették ki.
Kosztya egyike annak a 19500 gyereknek, akiket az ukrán hatóságok szerint illegálisan deportáltak Oroszországba, valamint Ukrajna oroszok által megszállt területeire. Az ukrán elnök gyermekjogokért felelős megbízottja, Daria Heraszimcsuk a DW-nek elmondta, ez az adat magában foglalja azokat a kiskorúakat is, akik a háború miatt a szüleikkel együtt kényszerültek Oroszországba menekülni. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság 2023 márciusában nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint az elnöki hivatal gyermekjogi megbízottja, Marija Lvova-Belova ellen az Ukrajnában feltehetően elkövetett háborús bűnök miatt. Mindkét politikust ukrán gyerekek elrablásával és Oroszországba telepítésével vádolják.
Az új családok Oroszországban
Anapában Kosztyának azt mondták, hogy otthonba küldik, ha a családja nem jön érte. A fiú addigra minden kapcsolatot elveszített a rokonaival. Egyedül a szintén kiskorú nővérét tudta elérni, de ő sem tudott tenni érte semmit. Nem sokkal később az orosz gyámhatóság értesítette Kosztyát, hogy Anapa közelében örökbefogadó szülőket találtak neki. A fiú, aki nem keresett magának új családot, végül beleegyezett a dologba. „Soha nem találkoztam még ilyen boldog szülőkkel” – mondta.
Örökbefogadói donyecki ukránok voltak, akik a Donbász 2014-es orosz megszállása után Oroszországba költöztek, és ott vélhetően orosz állampolgárságot kaptak. „Azt mondták, hogy ukránok. Volt ukrán zászlajuk és címerük, de orosz címerük is, mert hát mégiscsak Oroszországban laktak” – magyarázta Kosztya, aki a család harmadik örökbefogadott gyermeke lett.
Az ukrán parlament emberi jogi biztosa, Dmitro Lubinec szerint már mintegy 400 gyermeket fogadtak örökbe orosz családok. A legismertebb eset azé a kislányé, akit egy herszoni árvaházból vittek el – őt az orosz Állami Duma képviselője, Szergej Mironov és felesége fogadta örökbe. Az Emberi Jogok Regionális Központja nevű ukrán civil szervezet eddig 378 ukrán deportált gyermek hollétét nyomozta ki. A gyámság alá helyezettekével ellentétben az örökbefogadott gyerekek jogi státusza a vér szerinti gyerekekéhez hasonló – magyarázta a DW-nek a szervezet munkatársa, Katyerina Rasevszka. „Az új szülők az első hat hónapban megváltoztathatják az örökbefogadott gyerek kereszt- és vezetéknevét, de akár a születés helyét és dátumát is. Ezután aztán már nem nagyon lehet a gyerek nyomára bukkanni”.
Kik vállalták az adoptálást?
A civil szervezet aktivistái eddig 69 örökbefogadó szülő nevét derítették ki. Elmondásuk szerint szinte mindegyik érintett család több örökbefogadott gyermeket nevel. Rasevszka szerint a legtöbbjük tanár vagy katona – utóbbiak között többen mindkét csecsen háborúban harcoltak –, de szerepelnek a listán kulturális területen dolgozók, egyházak képviselői, valamint aktivisták és jótékonysági szervezetek alkalmazottai is.
A DW-nek sikerült interjút készítenie egy Moszkva mellett élő orosz gyámmal, Vlagyimirrel (akinek a nevét a kérésére megváltoztattuk). A családja gondozásában lévő több gyerek mellett Vlagyimir a (szintén nem a nevén szereplő) Makszimot is neveli, akinek a szülei már nem élnek. A fiút más árvákkal együtt két nappal az orosz invázió előtt, 2022 februárjában vitték át az oroszok által 2014-ben elfoglalt úgynevezett „Donyecki Népköztársaság” területéről az oroszországi Kurszk városába. Ott Makszim orosz állampolgárságot kapott, hogy, mint Vlagyimir mondta, ingyenes orvosi ellátásban részesülhessen.
Mielőtt Vlagyimir családja befogadta volna, Makszim Donyeck egyik nevelőintézetében élt, biológiai szüleit nem ismerte. Vlagyimir elmesélése szerint Makszim kezdetben negatívan nyilatkozott Ukrajnáról meg az ukránokról, és azt mondta, hogy ha felnő, vissza fog térni Donyeckbe. A férfi interjú közben hangsúlyozta, hogy családja elítéli az orosz agressziót, és hogy el kellett magyaráznia Makszimnak: Oroszország támadta meg Ukrajnát, és nem fordítva. „Mi a családban mindig hangsúlyozzuk az ukrán nemzet méltóságát és függetlenséghez való jogát. Az összes gyermekünk tisztában van az álláspontunkkal, így ő is” – magyarázta a férfi.
Ki a felelős?
Kivételnek számít azonban, hogy orosz gyámok így gondolkodjanak. Dmitro Lubinec ombudsman szerint az orosz családokban elhelyezett gyerekeket új szüleik inkább átnevelni igyekeznek. „Egyszerűen deklarálják: mostantól oroszok vagytok és oroszul beszéltek. Felejtsetek el mindent, ami korábban történt, és kezdjetek új életet. Itt jártok iskolába és orosz papírokat kaptok. Igazi oroszként fogtok nevelkedni, hálásak lehettek, hogy megmentettünk titeket!”. Lubinec szerint többszörösen sérülnek az orosz családokban élő ukrán gyerekek emberi jogai, különösen a szabad mozgáshoz, valamint az anyanyelv használatához való joguk csorbul.
Az orosz gyám, Vlagyimir kerek-perec kijelentette, hogy nem fél a felelősségre vonástól. „Amennyiben egy nemzetközi bíróság bűnösnek nyilvánítana, állnék elébe. Ám a lelkiismeretem tiszta, mert semmilyen harcos-agresszív szándék nem vezérelt soha. Egyszerűen csak segíteni akartunk ezeken a gyerekeken” – fogalmazott a férfi.
A kijevi Regionális Emberi Jogi Központ munkatársa, Katyerina Rasevszka ezzel szemben az ukrán gyerekek elhelyezését orosz családoknál bűncselekménynek tekinti. Álláspontja szerint az ENSZ irányelveibe ütközik, ha háborús konfliktusban résztvevő felek állampolgárai a másik háborús fél állampolgárságával rendelkező gyereket fogadnak örökbe. Rasevszka azt is hangsúlyozta, hogy a kiskorúak nevelését olyan kulturális és etnikai csoporthoz tartozó befogadó családnak kellene ellátnia, amelyhez a gyerek is tartozik. „Ezek az örökbeadások – az oroszországi gyakorlat szerint – valószínűleg a népirtás kategóriájába sorolhatók” – állította a szakértő, aki ennél a kijelentésénél minden bizonnyal az ENSZ emberi jogi főbiztosának egy korábbi nyilatkozatára hivatkozhatott. A főbiztos ugyanis „deportálásnak” nevezte a gyerekek Kelet-Ukrajnából Oroszországba szállítását, a gyakorlatot pedig felhasználhatónak tartotta a népirtás egyik bizonyítékaként, amivel egyébként Ukrajna Oroszországot hivatalosan is megvádolta.
Katyerina Rasevszka ugyanakkor nem ragaszkodik a gyámok felelősségre vonásához, sokkal inkább az orosz hatóságok és az ottani régiók kormányzóinak felelősségére irányítaná a figyelmet. A jogvédő szerint ugyanis ők hoztak létre afféle jutalmazási rendszert az ukrán gyerekeket befogadó családok körében. Rasevszka úgy véli, hogy rajtuk kívül közvetlenül felelősek az oroszok által megszállt területek gyermekügyi megbízottjai, valamint Vlagyimir Putyin államfő és Lvova-Belova gyermekügyi megbízott is.
Viszontlátás: találkozás az igazi családdal
A Herszon régióból származó Kosztya kevesebb mint egy hónapot töltött az Anapa közelében élő befogadó családnál. Az időközben nagykorúvá vált nővére felvette vele a kapcsolatot, és felajánlotta, hogy segít neki visszatérni Ukrajnába. Kosztya kezdetben visszautasította testvére segítségét, és azt írta, hogy már beilleszkedett új helyén. Azután többször is meggondolta magát. „Nem tudtam, mit tegyek, mert a befogadó családunkban megfélemlítettek minket. Azt gondoltam, hogy Ukrajnában nem lesz majd mit ennem, Oroszországban bezzeg mindent megkaphatok” – emlékezett vissza Kosztya. Végül beszélt az örökbefogadó szüleivel. „Azt mondták ugyan, hogy az én döntésem, ugyanakkor azt tanácsolták, hogy maradjak. Sőt, még azt is, hogy az egész családom költözzön Oroszországba” – idézte fel a történteket a fiú. Kosztya végül úgy döntött, hogy visszatér Ukrajnába, mert látni akarta a családtagjait, akik időközben Herszonból Csernyihivbe költöztek.
„Amikor megláttam az ukrán zászlót meg az ukrán címert a határon, azonnal elfogott a hazaérkezés érzése” – vallotta be Kosztya. Kijevben először a Mentsük meg Ukrajnát! („Save Ukraine”) elnevezésű civil szervezet által működtetett menedékhelyen szállt meg, amely hazatelepített deportált gyerekekről gondoskodik. Kosztya ezután több hónapot töltött a családjával. Azonban sem a beteg édesapja, sem a nővérei nem tudták gondját viselni, amit ő elfogadott. A fiú visszament a „Save Ukraine” menhelyére, nemrég pedig új családot találtak neki az ukrajnai Poltavában, ahol már be is rendezkedett. Annak ellenére, és hogy már nem élhet igazi családjával, Kosztya nem bánta meg visszatérését Ukrajnába.
Nehéz visszatérés
Az ukrán adatok szerint eddig mintegy 390 kitoloncolt gyereket tudtak „visszaszerezni” az ukránok. A titkos akciókat több szervezet is segíti. Nem minden kiskorút helyeztek el orosz családoknál. Egyelőre csak annyi jutott nyilvánosságra, hogy legalább három gyereket közvetlenül a befogadó családoktól hoztak el. Ez különösen nehéz, állították az eljárásban részt vevő tisztviselők és aktivisták. A legnehezebb mégis az árvákat visszahozni, mivel Ukrajnában nincsenek rokonaik, akik befogadhatnák őket.
Vlagyimir, aki Makszimot kihozta a donyecki internátusból, elítéli, hogy olyan ukrán gyerekeket is Oroszországba visznek, akiknek odahaza van családjuk. A gyám ugyanakkor nehéz kérdésnek tartja Maxim visszavitelét Ukrajna Kijev által ellenőrzött területére. Főként a fiú lelkivilága miatt aggódik. „Az oroszok által megszállt Donyeck nevelőintézetében agymosáson ment keresztül a gyerek: léptennyomon azt hallotta, hogy Ukrajna az ellenség” – magyarázta Vlagyimir.
A „Mentsük meg Ukrajnát!” szervezet vezetője, Mikola Kuleba szerint minden gyereket vissza kellene hozni Ukrajnába, akiket orosz családoknál helyeztek el, és el kellene nekik magyarázni az igazságot: azt, hogy csalás révén kerültek oda. Kuleba ugyanakkor elismeri, hogy mindez komoly dilemmákat vet fel.
Dmitro Lubinec ombudsman ezzel kapcsolatban főként azt hangsúlyozta: „Számunkra, az állam képviselői számára a legfőbb szempont továbbra is az marad, hogy itt ukrán gyerekek sorsáról van szó”. Az emberi jogok biztosa szerint elsősorban a családjuk joga eldönteni, hogy hogy hol éljenek ezek a gyerekek. Ha pedig nincs családjuk, akkor az ukrán hatóságoké. „Ha valamelyik fiatal idő közben betölti a 18. életévét, és úgy nyilatkozik, hogy elégedett, orosz állampolgárnak tekinti magát, és ott akar maradni – nekünk ennyi elég. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy sok felnőttkorú fogja azt mondani: vissza akar térni Ukrajnába”.
Szerzők: Hanna Sokolova-Stekh és Mikhail Bushuev. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
