Találkozás a maffiához hasonlított osztrák kormánypárttal és azokkal, akik Orbánt a legnagyobb királynak tartják
Bíznak-e maguk az FPÖ-szavazók abban, hogy a szélsőjobb adja a következő osztrák kancellárt és kik azok, akik annyira tisztelik a szomszédban Orbán Viktort? Hogyan válik valaki néppártivá azzal, hogy a párt segíti ki a szorult élethelyzetéből? Vasárnap választások lesznek Ausztriában, a két legjobban álló párt kampányzáróival jelentkezünk Bécsből.
“Vidéken éltem akkoriban, elváltam, egyedül maradtam a gyerekkel, és ők segítettek. Szereztek nekem albérletet, állást, olyat, amiből el tudtam tartani a gyerekemet” – a velem szemben álló 60 körüli nőn fehér mellény van, rajta az Osztrák Néppárt, az ÖVP logójával. A párt bécsi irodája előtt vagyunk, nem messze a parlament épületétől. Az esemény kampányzáróként lett meghirdetve, de ÖVP-s aktivistákon, egy-két politikuson és a sajtón kívül nem sokan gyűltek össze a péntek délelőtt a Lichtenfelsgasseban, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy mégiscsak munkanap van, és szakad az eső.
A párt aktivistái kis ajándékcsomagokat visznek körbe a városban, két utcával odébb nekem is a kezembe nyomtak egyet. A zacskókban van egy ÖVP-s toll, egy ÖVP-s szőlőcukor, egy brosúra a pártról, egy a programról. A nő, akit idéztem, ezeket a csomagokat segített összeállítani a pártiroda épületének árkádjai alatt. Arról kérdezem, hogy miért lépett be anno az ÖVP-be. Amit mond, a magyar olvasónak furcsának tűnhet. Hogy egy poltikai párt intéz egy egyszerű tagjának lakást, munkát. De az 1945-ben kikiáltott második Osztrák Köztársaság a kezdetektől így működött. A rendszert alapvetően két nagy párt dominálja, a jobbközép ÖVP és a balközép SPÖ (Ausztria Szociáldemokrata Pártja).
Ha az ember elvégzi mondjuk a rendőrtiszti főiskolát, mielőtt megkapja a diplomáját, választani kell. Bejön a terembe a két párt egy-egy képviselője, és előadják, miért éri meg a pártjukhoz csatlakozni, aztán lehet aláírni. Azt nem mondják meg, hogy kinek, de választani kell, vagy legalábbis erősen ajánlott, ha jót akar magának az ember. Retorzió nem fogja érni, de nehezebb lesz az élete, gyors előremenetelre például ne számítson, a jó pozíciókat a pártok a saját embereiknek tartják fent. Ugyanez igaz az állami bürokráciára, a szakszervezetekre, a tanári állásokra, a különböző kormányzati intézményekre. A rendszert az osztrákok Proporz-nak hívják, ami a Proporzionalität szóból jón, és egyenlő elosztást jelent. A lényeg, hogy az állam működtetésének, szervezésének fontos tereiben egyenlő arányban legyenek képviselve a két nagy párt emberei.
És ebbe beletartozik az is, hogy ha egy párttagnak segítségre van szüksége, mert mondjuk elvitte a gépsor a kezét, vagy az árvíz a házát, vagy egyedül maradt a gyerekével és nincs munkája, a párt segít. A beszélgető partneremmel éppenséggel fordítva történt, nem volt párttag, de miután segítettek, az lett. 30 évvel később pedig pakolja az ÖVP-s tollat a zacskóba az esőben. Alakulhatott volna máshogy is, azt mondja, a faluban, ahonnan származik, bánya működött, arrafelé mindenki vörös volt. Aztán elköltözött, és az SPÖ épp nem volt ott, amikor szükség volt rá.
Ebben a rendszerben a pártok valóban szolgáltatnak, és az is tény, hogy a párttagoknak van valamennyi beleszólásuk abba, hogyan menjenek a dolgok, de nem lehet megkerülni azt, hogy ez az egész mégiscsak nagyon hasonlít arra, ahogyan egy maffia működik, különösen, ha az ÖVP-t az utóbbi években egyre-másra érő súlyos korrupciós botrányokat is belevesszük. Matthew Karnitschnig, a Politico újságírója is így gondolta, ezért amikor meghívták az osztrák közszolgálati televízió, az ORF egyik népszerű talk show-jába, el is mondta az ott ülő ÖVP-s politikusnak, hogy szerinte olyan a pártja, mint a Cosa Nostra, és rohadt messze került azoktól a keresztény értékektől, amelyek meghatározták az alapításakor (1891-ben, egyébként). Azt tudni kell, hogy az ORF a Proporz rendszer legeslegtetején áll, három tv-vel, az ország legnépszerűbb online híroldalával és rengeteg rádióval Ausztria kétharmadához szól nap mint nap, vagyis nem mindegy, kihez húz, aki épp vezeti. Karnitschnig az ORF “általános igazgatójának” a kiválasztását a pápaválasztáshoz hasonlítja, jobb hasonlat nem jut eszembe. Az aktuális direktor az ÖVP embere.
A cosa nostrás hasonlat után a párt botrányt csinált, és elérte, hogy 17 év után megszüntessék a műsort, amelyben elhangzott, és ez mindennél szemléletesebben bizonyítja, mennyire találó is volt a példa. Az ÖVP-SPÖ leosztásos rendszer az új pártok megjelenésével és a szélsőjobb, az FPÖ (Osztrák Szabadságpárt) megerősödésével sokat gyengült, a 20. századi viszonyokhoz képest mindenképpen. De ahogy Karnitschnig sztorijából is látszik, még mindig nagyon erősek ezek pártok, nem hiába adja jelenleg is az ÖVP a kancellárt (1945 óta 16 kancellárja volt Ausztriának, az ügyvivőket nem számítva, nyolcat az SPÖ, a másik nyolcat az ÖVP adta). És biztos az is, hogy a vasárnapi választás után vagy az ÖVP, vagy az SPÖ, de a legvalószínűbb, hogy egyszerre a kettő, tagja lesz a következő osztrák kormánynak.
“Változás kell, és ezek már nem tudnak újat mutatni. Én azt mondom, próbáljuk ki, úgyis koalíció lesz, úgy meg mindent úgyse lehet” – mondja egy 50 év körüli nő, a hátát a Stephansdomnak támasztja, előtte a színpadon az osztrák szélsőjobb házi zenekara, a John Otti Band játssza az Africát a Tototól. Péntek délután az FPÖ is zárja a kampányt, ők a Stephansplatzon. 4 órakor van kezdés, pár százan lehetnek még csak, az eső már elállt, de Herbert Kickl, a párt arca és kancellárjelöltje csak órák múlva kezd. Az FPÖ 26 százalékon áll, egy százalékkal az ÖVP előtt, kisebb-nagyobb kilengésekkel nagyjából egy éve ez az állás. Nem messze a kampányzárótól pár száz ellentüntető kiabálja, hogy takarodjanak a fasiszták, a John Oti Band mellett ők adják a ma délután soundtrackjét.
Ez a videó a 2019-es kampányzáróról van, de a lényeg átjön. Hölgyeim és Uraim, a John Otti Band:
Ha meg is nyerik a választást, nem valószínű, hogy kormányra kerülnek, a többi párt kizárta velük az együttműködést országos szinten. Jelenleg egy néppárti-szocdem-liberális koalíció tűnik a legvalószínűbbnek, de még bármi lehet, az ÖVP félig nyitva hagyta az ajtót, egyes tartományokban van együttműködés, és 2017-ben mégiscsak közösen alakítottak kormányt. A kampányzáron mégsem hiszi senki, akivel beszéltem, hogy Herbert Kicklből tényleg kancellár lesz, és az ÖVP is azt kommunikálja: ha lesz is együttműködés az FPÖ-vel, az alatt egy Kickl nélküli FPÖ-t értenek. De még csak péntek van.
Egyedül nem tud jelenleg senki kormányt alakítani Ausztriában, erre utalt a hátát a Stephansdomnak támasztó hölgy is, amikor azt mondta, ha Kickl mégis hatalomra kerülne, mindent úgyse tehetne meg. Nem véletlenül nyugtatja magát és engem ezzel a mondattal, Kickl ugyanis deklaráltan orbánista. Már évekkel ezelőtt, még belügyminiszterként kijelentette, hogy a “jognak kell a politikát követni, és nem a politikának a jogot”.
A pártvezér nincs egyedül Orbán Viktor csodálatával, sok FPÖ-szimpatizáns, akikkel a kampányzárón beszéltem, osztja a véleményét. “Milyen magyar újságtól van? Mert ha valami balodali orbánellenestől, akkor tőlem jóra ne számítson. Nálam Orbán a legnagyobb király!” – ehhez a válaszhoz például csak bemutatkoznom kellett egy középkorú férfinak. Ő is, mint sokan mások, a koronavírus alatt lett igazán fanatikus FPÖ-szavazó.
Az FPÖ kezdetben támogatta a lezárásokat, mert jól ment a rendpárti imidzshez, később azonban Kickl meglátta a lehetőséget a kivételes helyzetben, és elkezdett a “rendszer” elnyomásáról beszélni. Tüntetéseket szerveztek a lezárások ellen, ma pedig a párt programjába bele van írva az oltatlanok kártalanítása az őket ért sérelmekért. De a legfontosabb téma a migráció. Az Orbán-rajongó FPÖ-szimpatizáns például úgy folytatta, hogy az iszlamizálódás miatt szavaz az FPÖ-re, hogy nem ismer rá az országára, és hogy nagy kitoloncolásokat akar végre látni. A kulcsszó itt a “remigráció”, egy radikális szélsőjobboldali elképzelés, ami lehetővé tenné akár a második generációs bevándorlók kiutasítását is az országból.
Egy fiatal srác, aki FPÖ-s szórólapokat oszt a színpad előtt, azt mondja, ő nem toloncolna ki csak úgy mindenkit, szerinte Bécs mindig is egy multikulturális város volt, de az nem megy, hogy sokan már a nyelvet sem tanulják meg és félni kell éjszaka az utcán. Egy jól szituált 40-es férfi arról beszél, hogy egyszer megfenyegették, hogy levágják a fejét, és hogy “pénzt kapnak a semmiért, miközben egy cent adót nem fizettek soha”.
2015 óta Németországban és Ausztriában dolgozták fel az Európai Unióban beadott menedékkérelmek közel felét. Ugyanakkor az illegális bevándorlók száma Ausztriában évek óta csökken, és az oda érkezők integrációja kívülről nézve inkább tűnik sikertörténetnek, ráadásul az országnak szüksége is van a bevándorlásra, ha az osztrákok a jövőben is olyan életszínvonalon akarnak élni, mint most. De a migráció a félelemről is szól, és nem csak a tényekről.
A fiatal srácot, azt mondja, mégsem a migránsellenesség, hanem a patriotizmus vonzza az FPÖ-ben. Erről beszél az a szakállas harmincas férfi is, aki egy kicsivel odébb a tradicionális osztrák bőrgatyájában iszogatja a tradicionális osztrák sörét. Ő nem bécsi, és azt mondja, 16 évesen már az FPÖ-re szavazott. “Ők ott fent” már voltak, “azt még sosem próbáltuk ki, hogy az FPÖ adja a kancellárt”. És most ez lesz? Azt azért nem hiszi. De a Kickl valami változást biztosan el tud érni. Az apja ÖVP-szavazó, de ő is már billeg, az anyja pedig már kiábrándult a politikából, évek óta nem is szavazott.
Egy idősebb nő nem olyan rég még a szociáldemokratákra szavazott, de úgy érzi, ők már nem képviselik. Ausztriában a szélsőjobb az elmúlt évtizedben a dolgozók pártja lett, ahogy Magyarországon is és még sok más országban a nyugati világban. Az FPÖ nemzeti és szocialista, végső soron egy volt SS-tiszt alapította. “Ausztria az első”, de azon belül is a munkás, a kisember, akinek az adójából nem a nyugdíját emelik, hanem a bevándorlónak adnak lakást, azok, ott fent.
A John Otti Band teret ad a felszólalóknak. Az FPÖ szavazói nagyon hasonlítanak a Fidesz szavazóira, de a politikusai nem. Vannak köztük nők például, ha nem is sokan, de már az is különbség, hogy egyáltalán felszólalnak mások egy kampányzárón a pártelnökön kívül. Egyenként is tehetségesek, a főtitkár, Michael Schnedlitz például mindenképpen jobban beszél, mint Kickl. A kancellárjelölt sokáig háttérember volt, többek között a párt, és talán a modern európai populizmus legfontosabb politikusának, Jörg Haidernek írt beszédeket. A színpadon felidézi, hogy 25 évvel ezelőtt ugyanitt tartotta a kampányzáróját Haider is. A mai napig az az FPÖ legjobb eredménye országos választáson, pariban voltak az ÖVP-vel. Ezt szeretné most vasárnap Kickl megdönteni.
Szombaton a szociáldemokraták kampányzárójával és a pártok utolsó nagy közös grillezéseivel folytatjuk, vasárnap este pedig az eredményvárókról lehet majd a HVG-n olvasni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
