Szinte néhány nap alatt háttérbe szorult a gázai háború, és a világ figyelme Izrael második, északi frontjára szegeződik. A Hezbollah libanoni síita szervezet a palesztin Hamász tavaly október 7-ei támadását követő naptól rakétákkal és drónokkal támadja Izraelt, amely azonban most egyértelművé tette: ezt nem tűri tovább, és a konfliktus súlypontját északra helyezi. Ezt jelezték a Hezbollah tagjait célzó, csipogók és rádiós adó-vevő készülékek felrobbantásával elkövetett akciók, és az utóbbi év legszélesebb körű izraeli légicsapásai is a szélsőséges mozgalom rakétakilövői, fegyverraktárai és vezetői ellen.

Hétfőn közel félezer áldozatot követeltek az izraeli támadások, és bár nem tudni, köztük hány volt civil, elemzők szerint a Hezbollah a legnagyobb egynapi veszteségét könyvelhette el az 1982-es megalapítása óta. Sőt az utóbbi két hétben Izrael az egyik legsúlyosabb csapást mérte a szervezetre az utóbbi jó négy évtizedben, a zsidó állam eltökéltségét pedig csak jelezte, hogy elutasította a tűzszüneti felhívásokat.

Egy izraeli légicsapásban megsemmisült raktár Bejrúttól nem messze

AFP / Mahmoud Zayyat

Az USA, Franciaország és Szaúd-Arábia – valamint tucatnyi más állam – a harcok 21 napos azonnali beszüntetésére szólított fel, amire csak ráerősített, hogy közben az ENSZ Közgyűlésének pódiumán a világ vezetői egymás után sürgetik a fegyvernyugvást. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő helyi idő szerint péntek délelőtt szólal fel az ENSZ New York-i székhelyén, de várhatóan az eltökéltségét hangoztatja majd. Mindenesetre immár az izraeli stratégiai célok közé emelte, hogy az észak-izraeli településekről evakuált több mint 60 ezer ember visszatérhessen az otthonába. Az izraeli kormányfőnek egyúttal a háta mögé is tekintenie kell, szélsőjobboldali koalíciós partnerei az északi tűzszünetet ugyanúgy nem támogatják, mint a gázait.

A HVG-nek nyilatkozó elemzők szerint Izrael valóban készül a szárazföldi offenzívára, amit az izraeli hadsereg északon történő gyakorlatozása, újabb tartalékosok behívása és nagyobb katonai egységek északra vezénylése is mutat. Az egyre intenzívebb légicsapások is a szárazföldi bevonulást készítik elő. Érezhető az izraeli paradigmaváltás: a kormány és a közvélemény jelentős része is úgy véli, meg kell szüntetni, hogy a Hezbollah fenyegetést jelentsen. És mivel az eddigi tárgyalások révén nem sikerült elérni, hogy a Hezbollah – a 2006-os konfliktust lezáró tűzszüneti megállapodásnak megfelelően – visszavonuljon a határtól 30 kilométerre lévő Litáni folyón túlra, ezért azt katonai erővel kell elérni.

Izraeli csapatok az észak-izraeli Felső-Galilea térségében 2024. szeptember 27-én

AFP / Jalaa Marey

De képes-e a nemzetközi közösség visszarángatni a feleket a háborús szakadék széléről? Joe Biden amerikai elnök a gázai háború során többször is igyekezett nyomást gyakorolni Netanjahura, hogy a hadsereg a gázai bombázások során legyen sokkal körültekintőbb a civil lakosság védelme érdekében és biztosítsa a gázaiak segélyezését, illetve a konvojok bejutását, de hiába. Kérdés, hogy az egyre inkább a béna kacsa állapotába kerülő, januárban távozó Biden-kormányzat a libanoni háború elkerülése érdekében mennyire áll a sarkára.

A Hezbollah katonailag jóval erősebb, mint a Hamász, és az izraeliek szerinti jelentős vesztesége ellenére 100-150 ezres rakétaarzenállal rendelkezik. Izrael a szervezettel szembeni háború esetén talán még jobban ki van szolgáltatva az amerikai fegyverszállítmányoknak, mint Gázában. Lapunknak nyilatkozó források szerint tehát az izraeli offenzíva attól is függhet, hogy Washington hogyan dönt a muníció-utánpótlásról. Netanjahu azért pénteken közölte, hogy hálás az amerikai tűzszüneti erőfeszítésekért, és az izraeli delegáció a következő napokban is folytatja az egyeztetéseket.

Ám amiért az izraeli kormányfő igazán hálás lehet, az az, hogy a csütörtöki jeruzsálemi bejelentés szerint az USA 8,7 milliárd dolláros segélycsomagot biztosított a zsidó állam számára. Mégpedig azért, hogy támogassa a háborús erőfeszítéseit, és fenntarthassa katonai fölényét a térségben. A csomagban hírek szerint háborús beszerzések (3,5 milliárd) – minden bizonnyal lőszerek – is szerepelnek, valamint a többrétegű izraeli rakétavédelmi rendszer támogatása (5,2 milliárd). A Vaskupola főként a kisebb, például a palesztin rakétákat hárítja el, a Dávid parittyája a közepes és hosszú hatótávolságú, míg a Nyíl a hosszabb hatósugarú rakéták ellen hivatott védeni.

A rakétavédelmi rendszer működésben

AFP / Mahmud Hams

Bár Antony Blinken amerikai külügyminiszter a gázai háború kezdete óta kilencszer járt a közel-keleti térségben a tűzszünet érdekében, Washington a napokban már azt közölte, hogy letett a gázai tűzszünet mihamarabbi eléréséről. Majd azt lehetett érzékelni, hogy az Izrael és a Hezbollah közötti „felőrlő háború” leállítására tett erőfeszítésekben sem bízik már, és az új cél legalább az izraeli szárazföldi offenzíva megakadályozása. Bizonyos források szerint elképzelhető, hogy végül tűzszünettel zárul Izrael és a Hezbollah harca, elkerülve a totális háborút.

Ez azonban a libanoni szervezeten is múlik, amely súlyos dilemma előtt áll. Elemzők szerint gyakorlatilag sarokba szorította magát azzal, hogy határozottan kijelentette: csak akkor állítja le a rakétázást, ha a Hamász és Izrael tűzszünetet köt a Gázai övezetben. Erre azonban egyre kisebb az esély, mert azt Netanjahu a Hamász túléléseként és ezáltal győzelmeként értékeli. A Hezbollah azonban évtizedek óta az Izraellel szembeni ellenállás legharciasabb tagjának állítja be magát, ezért ha most a megalázó csipogós robbantások és többtucatnyi vezetőjének a likvidálása után mégis beadja a derekát, akkor az sok libanoni – különösen a síiták – körében csalódást kelthet, aláásva a szervezet szavahihetőségét, egyúttal kockára téve a politikai jövőjét is.

Ha viszont a Hezbollah is a háború mellett dönt, akkor egy pusztító konfliktus a fegyverarzenáljába kerülhet. Ahogy állítólag az izraeli katonai vezetésben is vannak viták a követendő stratégiát illetően, úgy egyes jelentések szerint a Hezbollah sem egységes. Talán az egyik legmegosztóbb kérdés, hogy a fő támogatója, Irán miért nem siet a segítségére. Teheránban egyértelművé tették, hogy a Hezbollah a belátása szerint döntsön a megtorlásokról, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy Iránnak esze ágában sincs belekeveredni egy Izrael-ellenes háborúba, amelybe akár az USA is bekapcsolódhat. Az ellenállás tengelyének tagjai úgy érezhetik, hogy Irán magára hagyta őket, ami veszélyes is lehet, ha forró fejjel az eszkaláció mellett döntenek.

Haszan Naszrallah Hezbollah-vezér portréja egy izraeli légicsapások által megrongált területen

AFP / Mahmoud Zayyad

Az iráni kétszínűség csalódást kelthet a Hezbollah soraiban is, és ez magyarázhatja a visszafogottabb válaszcsapásokat. A Hezbollah ugyan először támadta ballisztikus rakétával Tel-Avivot – a célpont állítólag a Moszad hírszerzés főhadiszállása volt –, de mindössze egyetlen eszközzel. Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője soha nem volt ilyen magányos, mint most – írta a The Economist londoni hetilap. Valóban, a szervezet katonai vezetőit, alapítóit Izrael az utóbbi hónapokban és különösen az elmúlt két hétben sorra likvidálta, állítólag alig maradt belőlük. Akik élnek, azokra pedig könnyen terelődhet a gyanú, hogy Izraelnek kémkednek.

Irán viselkedésében ráadásul elmozdulás figyelhető meg. Teherán stratégiai célja persze mindig is az volt, hogy az USA-t kiebrudalja a Közel-Keletről, és Izraelt elpusztítsa, de a harcokat a klienseire bízva. Új elnöke, Maszúd Pezeskian az ENSZ Közgyűlésén a héten kijelentette, országa nem akar háborút, sőt a Nyugattal való együttműködés új korszakáról beszélt. Sőt, Pezeskian a közgyűlési ülés margóján találkozott Lior Sternfeld amerikai–izraeli professzorral – hasonlóra alighanem az 1979-es iszlamista forradalom óta nem volt példa. Kérdés, az iráni elnök hangnemváltása mögött csak elterelés van, vagy Teherán valóban csökkentené a közel-keleti feszültséget.

Izraeli körökben úgy vélik, hogy a Hezbollah elleni újabb és újabb harcok és háborúk csak a „tünet” kezelését szolgálják. Az igazi problémát Iránban látják, amely Libanonban létrehozta „ezt a szörnyet”. A háború – érvelnek elemzők – hosszabb távon éppen ezért nem old meg semmit, és mindkét fél számára pusztító lehet. Derűlátóbb szakértők abban bíznak, hogy a harcok izraeli fokozása – ahogy Izraelben megfogalmazták, eszkaláció a deeszkalációért – kellő nyomást gyakorol a Hezbollahra annak érdekében, hogy végül mégis hajlandó legyen az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1701-es számú 2006-os határozatának betartására, azaz kiüríteni a határ melletti övezetet.