Ismertetem a jogainkat. A népszámláson a válaszadás – egyes kérdések kivételével – kötelező, a megtagadása szabálysértés ötvenezer forint értékben. Ennek megfelelően a bojkottfelhívás nyilván közérdekű üzem megzavarása lenne, de egy ideológiailag kellően képzett alkotmánybíró akár a terrorizmust is kihozhatja belőle, aztán jön a lefüggönyzött fekete helikopter, és az emberdaráló a II. János Pál pápa tér alatti katakombákban.

Úgyhogy tessék csak szorgalmasan válaszolni, ez a törvénytisztelő polgár kötelessége. Az viszont szintén tudható, hogy a helytelen, téves vagy akár szándékosan valótlan választ senki sem ellenőrzi, és nem is bünteti.

Innentől két kérdés merül fel, szeriőz szabványok szerint úgynevezett bulleted list formájában:

 

Van-e olyan adat az űrlapon, amely rossz kezekben ellenem fordítható, amit nem szívesen tennék közzé?

 

Fennáll-e a veszélye annak, hogy a magyar állam, illetve az azzal összefonódott kormánypárt keze rossz kéznek minősül?

A paranoidok és privacy-fetisiszták számára minden adat szent: vagyok, mint minden ember, fenség / Észak-fok, titok, idegenség. Az átlagember valószínűleg a munkaviszonyát, munkahelyét, és az ingatlanát leíró adatokra féltékeny, amennyiben feltételezi, hogy ezekből egyszer csak valami barbatrükkel adóalap lesz. Érintettség esetén ott vannak természetesen a vallási és nemzetiségi hovatartozással kapcsolatos történelmi félelmek is, de ezekre amúgy sem muszáj válaszolni.

Mármost az itt felvett adatokból elvileg semmiképp sem lehet sem adóügy, sem semmi más; ennek az egyik garanciája ugye az, hogy a népszámlálás anonim. Csakhogy közben mégis bőven elég bárkinek a személy szerinti, pontos azonosításához. Vállalkozók esetén a cég nevéből egy pillanat alatt visszafejthető, de a többieknél sem okoz gondot, lévén hogy adott a lakcím, a kor, a munkahely, meg a többi. Szóval az anonimitás kihirdetése önmagában még nem indokol biztonságérzetet.

Jó kezekben az ország

Mégsem kell idegeskedni és aggodalmaskodni, amennyiben bízunk Magyarország kormányában, a neki alárendelt (és az elsők között elfoglalt) KSH-ban. És abban, hogy amit az ország vezetése megígér, az úgy is lesz, törvénytelenségre pedig akkor se vetemednének, ha a hatalmuk múlna rajta. Az igaz, hogy minden előjel nélkül, nyers megfélemlítéssel lenyúlták milliók nyugdíjpénzét a dilettantizmusuk finanszírozására. De a népszámlálás adataival csak nem élnek vissza. Az is igaz, hogy amikor a párt legutóbb a néphez fordult, nem bírta ki, hogy ne vonalkódozza össze a kérdőívet; és az adatvédelmi biztos reklamációjának az volt a feloldása, hogy beszántották hivatalával együtt, pöktek egy hegyeset: adatvédelem! piha! micsoda liberális vircsaft! Úgyhogy sajnos ha mégis visszaélne valaki a népszámlálással, akkor már ombudsman se lesz, hogy támogassa az érdekvédelmet. Na de csak nem él vissza senki. Azt se mondták előre, hogy fontolgatnák a diplomásadót, de ettől még mindenki nyugodtan beírhatja a végzettségét. Különben is, ezeket az adatokat máshonnan is ki tudja nyerni az állam, ha akarja. Ezen a népszámláláson csak az múlik, hogy tálcán nyújtjuk-e át, vagy kicsit hekkelnie kell érte, és esetleg nem ér a végére ebben a ciklusban.

Igen, az adóhivatalt nyilván érdekelné egy csinos állomány, amely azokat gyűjti össze, akiknél a lakáshasználat jogcíme a bérlet: jöhetnének rögtön lánctalpas markolóval a szerződésekért, igazolásokért és adóbevallásokért. Csakhogy ők ebből nem esznek, Magyarország élcsapata akkor sem adja át a fináncoknak ezt az adatkincset, ha egyébként már minden nyomorult feles töményből ki kell facsarnia a lehető legtöbb pénzt. Nem úgy ismerjük őket.

Bizalmi ügy, semmi más: hogy milyennek ismerjük őket. Pár hónapja csak, hogy azt gondolták, az unortodox meg a  visszamenőleges törvénykezés lehet, hogy rombol valami jogbiztonság nevű balliberális felépítményt, ám az a dolog igazából nincs is, nem kell vele törődni, leszarható. Most viszont mégiscsak ezen a tényezőn múlik, sikeres lesz-e a népszámlálás.

Az ártatlan áldozatok azok a közgazdászok, szociológusok, városfejlesztők, statisztikusok, akiknek aztán ezzel a torz adattömeggel kell dolgozniuk. Jó volna nekik egy jelet küldeni, valami olyat, hogy „ne figyeljenek arra, amit mondok”. Egy kacsintást, amiből tudják, hogy azt az adatlapot, legalábbis a felsorolt érzékeny adatok tekintetében, akár ki is hajíthatják a mintasokaságból. Ha esetleg nem bíznék abban, hogy az állam hűséges őrzője lesz az adataimnak, akkor beírnám nemzetiségnek a bunyevácot, vallásnak a Fény Lovagjait, munkáltatónak pedig a Kubatov Gábor Adaterőművet. Abból a tudósok rögtön vágnák, hogy cinkelt a kártya.

De nem buzdítok ilyesmire senkit. Egyrészt azért, mert az élcsapat nyilván hű és törvényes gazdája lesz az adatainknak. Mármint ha sikerül megszerveznie a feldolgozásukat - merthogy egyelőre azt még nem tudni, kik, és miért épp ők fogják lapozgatni az életünk kivonatát. Másrészt azért, mert ki tudja, nem fognak-e szagot, és nem mennek utána az összes pimasz bunyevácnak.