Ma a Pride, holnap mi
A Pride korlátozása a gyülekezési jog olyan szintű megsértése, amin mindenki rajtaveszthet. Túl sokszor mondták már túl sokan, hogy a NER szintet lép, de ezzel a támadással tényleg az egész társadalmat éri fenyegetés. Vélemény.
Tort ül a számító gonoszság és az arrogáns, a világot nem értő és megismerni sem akaró szűklátókörűség. A Fidesz-kormány, amelyet 14 év – majdnem megszakítás nélkül kétharmados – uralma alatt eddig maximum annyira zavart a nem heteroszexuális emberek hátrányos megkülönböztetése elleni felvonulás, hogy a tévéjükben Bayer Zsolt valamit dörmögjön róla, hirtelen életbevágóan fontosnak érzi a Pride mihamarabbi ellehetetlenítését, de legalábbis a zárt kapussá tételét.
Utóbbit egyébként nem igazán értem. Azt akarják, hogy vonuljunk körbe-körbe a Kongresszusi Központban? A Mi Hazánk, amelytől valószínűleg éppen szavazatokat próbál elhappolni a belső méréseivel ezek szerint jó eséllyel nem túl elégedett kormánypárt – lásd ugyanitt: a készpénzhasználat alkotmányba foglalására tett javaslat –, pedig rá is ugrott a nagy lehetőségre. Ők a legbuzgóbb feljelentők, akik már ki is találták, milyen gumiparagrafust lehetne még a gyülekezési törvénybe iktatni a 2018 óta már egyébként is benne lévők mellé, hogy papíron úgy tűnjön, nem sérül a gyülekezés szabadsága, és valami teljesen legitim okból kísérleteznek a Pride kinyírásával.
Nem tűnik úgy: ez egy vegytiszta szabadságkorlátozás, amit már meg sem próbálnak álcázni. Némi gyerekvédelmi maszlaggal le van öntve ugyan, de ez roppant átlátszó. Nem sérül egyetlen gyerek sem attól, hogy a Pride résztvevői Andrássy úton felvonulnak, és azt követelik, senkit se rekesszenek ki a polgári házasság intézményéből.
Legfeljebb néhány szülő egója sérül, ha egyre nehezebben tudja majd a boldogan mosolygó, egymás kezét fogó embereket társadalmat pusztító sátánfajzatokként beállítani. Olyanokként, akiket utálni kell, és akik ellen kéthetente muszáj petíciózni orosz hátterű lobbioldalakon. Azokat lehet elárasztani ijesztő, máshol, más eseményekről készített propagandaképekkel a budapesti Pride-ról, akik még soha nem jártak kint az igazi rendezvényen.
Aki kimegy, jó hangulatú tömegekkel találkozik, akikből szinte mindenki átlagos öltözéket visel pár színes kiegészítővel. Olyan, mint egy sima tüntetés, csak többen vannak ott, mint a demonstrációk többségén, és általában a zene is jobb. Valóban előfordulnak tűsarkús férfiak és más extravagáns outfitek is, de az ilyesmi aligha okoz bárkinek sérülést. A hőségben póló nélkül hűsölő férfiakat vagy bikinifelsőt viselő nőket a strandon is láthatnak a gyerekek, és ott sem maradnak vissza miatta a fejlődésben. Ha pedig a több tízezres tömegben az egyik résztvevő mégis olyat villant, amit nem kéne, büntessék őt, ne az egész rendezvényt!
Nyilván nincs a tekintetes urak ellenére, hogy ismét identitáspolitikáról lehet vitatkozni az infláció helyett most, amikor a szélsőjobbos szavazók elérése és a Tisza erősödésének a megakadályozása a tét.